Ledenice (Novi Vinodolski)
Ledenice falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Novi Vinodolskihoz tartozik.
| Ledenice | |
 | |
| Ledenice látképe. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Novi Vinodolski |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Oleg Butković |
| Irányítószám | 51251 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 164 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 24,89 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 6,839 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 08′ 31″, k. h. 14° 50′ 35″Koordináták: é. sz. 45° 08′ 31″, k. h. 14° 50′ 35″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ledenice témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
A horvát tengerpart északi részének közepén, Novi Vinodolskitól 6 km-re északkeletre, a tengerparttól 5 km-re a hegyek között fekszik.
Története szerkesztés
Ledenice első írásos említése 1248-ban történt. Vára a Vinodol keleti részének stratégiai fontosságú helyén a falu feletti magaslaton állt. II. András magyar király 1223-ban kelt adománylevelében érdemiért Frangepán II. Vidnek adományozta egész Vinodolt, így a mai Ledenice vidékét is. A Frangepánok alatt Ledenice vára a Vinodol egyik fontos közigazgatási központja volt. A család hűbéri viszonyainak megszilárdítására 1288. január 6-án Noviba hívták össze a völgy tíz közigazgatási egységének képviselőit, hogy megalkossák a Vinodol életét szabályzó törvényi előírásokat. Írásba fektették a régi közösségi élet szabályait, melyeket új előírásokkal egészítettek ki, egyúttal szabályozták a hűbéri viszonyokat és a hűbérúr iránti kötelezettségeket. Ezeknek a normáknak az összessége a horvát nyelven íródott "Vinodoli törvénykönyv" egyúttal az egyik legrégibb horvát nyelvemlék. Ledenicét ezen a gyűlésen Ratko és Radoslav papok, valamint Dobriša Ledenica várának kapitánya képviselte. A török 1522-ben és 1539-ben is betört Ledenicéig, mely a Frangepánok itteni birtokvesztését jelentette. 1563-ban Ledenice a katonai határőrvidék részeként a zenggi kapitányok igazgatása alá került. Közben egyre nagyobb méreteket öltött az uszkók probléma. Az uszkókok eredményes kalóztámadásokat hajtottak végre a török hajók ellen, azonban a török előrenyomulás következtében Klissza vidékéről egyre északabbra, Zengg környékére szorultak. A Zrínyiek és a Frangepánok nem akartak fellépni ellenük, de amikor már a velencei és osztrák hajókat is fosztogatták egyre kényelmetlenebbé váltak a számukra. Végül Velence elégelte meg először a tétlenséget. Az uszkókok elleni hadjáratuk során 1600-ban lerombolták Ledenice várát is és a harcok ezután is tovább folytatódtak. Az 1617-es madridi béke súlyos döntést hozott az uszkókok ügyében amikor hajóik elégetéséről és a tengermellékről történő kitelepítésükről határozott.[2]
Ledenice település jelentősége csak azután nőtt meg, miután a 17. században a török elől Lika vidékéről számos család menekült ide. A családok férfi tagjai a határőrvidéken végzett katonai szolgálatuk fejében földet kaptak itt. Ilyen letelepített családok voltak a Mataija, Frković, Buneta, Komadina, Butković, Uremović, Stilin, Smolčić, Pemper, Draginić családok és mások. A legnagyobb településrészre Poljéra 1827-ben felépítették a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplomot. Az alapiskola 1868-ban nyílt meg Poljén az egykori katonai parancsnokság épületében. Amikor 1874-ben Derašnicától nyugatra új út épült elveszítette korábbi gazdasági jelentőségét, amelyet még a Frangepánok uralma alatt élvezett. Lakói ugyanis egykor fuvarozásból és más erdei munkákból éltek. Emellett földet műveltek és állatokat tartottak. Idővel megélhetés sokan elköltöztek a lakosság száma visszaesett.[2] 1857-ben 537, 1910-ben 695 lakosa volt. 1920-ig Modrus-Fiume vármegye Novi járásához tartozott. A falunak 2011-ben 170 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 537 | 1474 | 605 | 658 | 723 | 695 | 631 | 568 | 468 | 449 | 379 | 317 | 214 | 181 | 172 | 170 |
Nevezetességei szerkesztés
- A település feletti 376 méter magas hegyen állnak Ledenice várának romjai.[5] A nép által Gradinának nevezett várat valószínűleg a Frangepánok építették a 13. század első felében. Első említése 1248-ban történt és stratégiai helyzeténél fogva fontos szerepet játszott a Vinodol keleti részének védelmében. 1699-ig a török veszély megszűnéséig a határőrvidék védelmét látta el. Ezt követően jelentőségét vesztve sorsára hagyták. Mára a falaknak csak egy része áll a négyszögletes torony és a Szent Istvánnak szentelt egykori vártemplom maradványaival.[2]
- A Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentel plébániatemploma 1827-ben épült, 1909-ben V. Rauscher tervei szerint építették át. Értékes berendezési tárgyai a 17. századi barokk oltár és a 15. századi szentségtartó, mely még a Szent István vártemplomból származik. Itt őrzik még Szent Orsolya 14. századi gótikus ereklyetartóját.
- Vastag falakkal körülvett régi temető közepén a 18. századi Szent György kápolna romjaival.
- A faluban néhány néprajzi értékkel rendelkező lakóház is található.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Ledenice kroz povijest (horvát nyelven). www.novi-vinodolski.hr. [2014. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6979.
