Lengyel Emil

Lengyel Emil, 1913-ig Witriol (Budapest, 1895. április 26. – New York, 1985. február 12.) magyar származású amerikai újságíró, író, történész, egyetemi tanár. Nagybátyja Ádám Lajos sebészorvos, egyetemi tanár.

Lengyel Emil
Született	Witriol Emil 1895. április 26. Budapest
Elhunyt	1985. február 12. (89 évesen) New York
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	újságíró történész
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Witriol József (1869–1897) vasaló és Ádám Hani gyermekeként született zsidó családban. Édesapját kétéves korában elvesztette. 1901 és 1913 között szülővárosában a Rökk Szilárd utcai elemi iskolába, majd Tavaszmező utcai gimnáziumba járt. Ez utóbbi intézményben nagy befolyást tett rá két tanára, Pethő Sándor és Kacsóh Pongrác. Ezután jogi tanulmányokat kezdett a Pázmány Péter Tudományegyetemen.

1915-től az első világháborúban harcolt. 1916 júniusában az oroszok fogságába esett a Bruszilov-offenzíva során. A szibériai Irbit-ben található hadifogolytáborba vitték, ahol 1917-ig tartózkodott. Ez idő alatt elsajátította az angol, francia és német nyelvet. A tábor rossz higiéniai körülményei és a zord életkörülmények miatt (a megérkezését megelőző évben a tábor foglyainak 80 százaléka meghalt, de 1916-ra a helyzet némileg javult) megbetegedett maláriában, és többször tetves lett. A haja ez idő alatt megőszült. 1917 végén egészségi állapota miatt egy fogolycsere keretében hazaszállították Finnországon, Svédországon és Norvégián keresztül.

1918-ban fejezte be egyetemi tanulmányait és jogi doktori címet szerzett. A Tanácsköztársaság alatt orvosi tanulmányokat kezdett, de a numerus clausus miatt a Horthy-rendszerben nem folytathatta. Ezután fordítóként dolgozott a Magyar Postánál. Nem sokkal később a Magyar Hírlap munkatársa lett, majd Bécsbe költözött, ahol egy ottani újsághoz szerződött.

1920 és 1921 között a bécsi Ungarische Rundschau szerkesztőjeként dolgozott. 1921 decemberében az Egyesült Államokba költözött, ahol különféle európai újságok tudósítója lett. Eredetileg azért utazott az USA-ba, hogy beszámoljon a washingtoni leszerelési konferenciáról, ám megszerette ottani életét, s úgy döntött, hogy végleg letelepszik. Ettől kezdve különböző közép-európai újságok állandó tudósítójaként számolt be az Államokban történtekről. 1927-ben megkapta az amerikai állampolgárságot.

Az 1920-as évek végétől a New York Times munkatársaként rendszeresen utazott Európába, ahonnan tizennégy éven át tudósított a kontinens politikai és társadalmi eseményeiről, viszonyairól és fejleményeiről, valamint könyvismertetésekről. Találkozott különféle vezető politikusokkal, valamint a kontinens tudományos és kulturális életének kiváló szereplőivel, köztük Albert Einsteinnel és Thomas Mann-nal.

Az 1930-as évek elejétől szépirodalmi könyveket is írt. Műveinek főbb témái egyrészt Európa, Törökország, a Közel-Kelet és – a későbbi években – az indiai szubkontinens politikai viszonyainak tanulmányozása volt, valamint a 20. század kiemelkedő politikai személyiségeinek életrajzai, mint pl. Mahatma Gandhi, Dzsemal pasa és Dzsaváharlál Nehru. 1932-ben bemutatta az egyik legkorábbi életrajzot Adolf Hitlerről, amiért a nácik halállistájára került, és összes művét megsemmisítendőnek ítélték. A New York Times mellett még cikkeket közölt olyan újságokban, mint a Toronto Star, a The Nation és a The Saturday Review. Fordítóként is működött, a weimari korszakból származó német írók műveit, illetve Molnár Ferenc darabjait fordította angolra. Hosszabb időt töltött Párizsban, ahol kapcsolatba került Károlyi Mihállyal és feleségével, valamint Bölöni Györggyel.

1935 és 1942 között a Brooklyni Politechnikai Intézet történelem és közgazdaságtan docense volt. 1939-től óraadóként dolgozott a New York Egyetemen (1939–1943), 1939-ben adjunktusi (1939–1947), 1947-ben docensi (1947–1951) fokozatot kapott, mielőtt 1951-ben a történelemtudomány rendes professzora lett (1951–1960). 1960 óta ezen intézmény professor emeritusa volt. Már 1941 januárjában kinevezték a New York Egyetem Oktatási Iskolájában oktatónak.

A nemzetiszocialisták az állam ellenségének minősítették: 1940 tavaszán a Birodalmi Biztonsági Főhivatal – amely tévesen azt gondolta, hogy Nagy-Britanniában tartózkodik – felvette a leginkább keresettebb britek listájára (Sonderfahndungsliste G.B.), akiket a Brit-szigetek sikeres megszállása esetén felkutatnak és megölnek. A listán kétezer ember közül a 68. volt.

A második világháború alatt részt vett a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének munkájában, majd a háború után megszervezte a 'Save the Children of Hungary' nevű akciót.

1960-tól a Rutherford-i Fairleigh Dickinson Egyetem történelem professzora volt. 1963 és 1972 között a Társadalomtudományi Tanszék (Chairman of Social Sciences Department) elnöki posztját is betöltötte, 1972-ben a történelemtudomány egyetemi docense.

Tagságai

• American Academy of Political and Social Science
• American Historical Association
• American-European Friendship Association (1956 és 1962 között elnöke volt)
• American Association for Middle East Studies
• American Association of University Professors
• Authors' League of American Overseas Press Club
• PEN Club
• Columbia University Seminars on Pre-Industrial Area
• Mongolian Society
• Magyar Tudományos Akadémia

Családja

1938. július 17-én házasságot kötött Delej Líviával, akitől egy fia született, Péter.

Művei

Szerzőként

• Cattle Car Express. A Prisoner of War in Siberia, 1931.
• The Cauldron Boils, Dial Press, 1932
• Hitler, New York, Dial, 1932.
• The New Deal in Europe, New York 1934.
• Millions of Dictators, 1936.
• The Danube, 1940.
• Turkey, New York 1940.
• Dakar: The Outpost of the Two Hemispheres, Garden City Publishing Co, New York 1943.
• Siberia, Random House, New York 1943. (Átdolgozva 1947-ben megjelent Secret Siberia címmel)
• America's Role in World Affairs, Harper, 1946. (magyarul Amerika világpolitikai szerepe, Budapest, 1949)
• Americans from Hungary, Philadelphia 1948.
• World Without End. The Middle East, 1953.
• Egypt's Role in World Affairs, 1957.
• 1,000 Years of Hungary, John Day, New York 1958.
• Changing Middle East, John Day, New York 1960.
• They Called Him Ataturk, John Day, New York 1962.
• Krishna Menon, Walker & Co., 1962.
• The Soviet Union. The Land and Ist Peiple, 1962
• Form Prison to Power, 1964.
• The Land and People of Hungary, Lippincott, 1965, revised edition,
• The Subcontinent of India. An Introduction to the History, Geography, Culturepolitic and Contemporary Life of Idia, Parkistan and Ceylon, 1965.
• Mahatma Gandhi. The Great Soul, 1966.
• Jawaharlal Nehru. The Brahman from Kashmir, 1968.
• Lajos Kossuth, Hungary's Great Patriot 1969.
• Asoka the Great, India's Royal Missionary, F. Watts, 1969.
• Nationalism, the Last Stage of Communism, 1969.
• First Book of Turkey, F. Watts, 1970.
• Ignace Paderewski: Musician and Statesman, Watts, 1970.
• Iran, 1972.
• Pakistan: A First Book, F. Watts, 1971.
• Pakistan, 1972.

Fordítóként

• Georg M. Karst: he Beast of the Earth, New York 1942.

Források

• Current Biography Yearbook , Bd. 3, 1942, S. 503–505.
• Contemporary Authors: First revision , Bände 9–12.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Vezér Erzsébet: Beszélgetés Lengyel Emillel (1984) Kritika 13., 11. szám

További információk

• Irodalom róla és tőle a Deutschen Nationalbibliothek katalógusában

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Emil Lengyel című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.