Leon Max Lederman

amerikai matematikus és fizikus
(Leon M. Lederman szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 29.

Leon Max Lederman (New York, 1922. július 15.Rexburg, Idaho, 2018. október 3.) Nobel-díjas amerikai kísérleti részecskefizikus.

Leon Max Lederman
Született1922. július 15.
New York, USA
Elhunyt2018. október 3. (96 évesen)[1][2][3][4]
Rexburg[5]
Állampolgárságaamerikai[6]
Gyermekeihárom
Foglalkozása
  • részecskefizikus
  • egyetemi oktató
  • fizikus
Iskolái
  • City College of New York
  • James Monroe High School
  • Columbia Egyetem (–1951, PhD, fizika)
Kitüntetései
Halál okademencia
A Wikimédia Commons tartalmaz Leon Max Lederman témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Leon Lederman a New Yorkban 2008-ban megrendezett első World Science Festival (Tudomány Világfesztiválja) ünneplőivel
Leon Lederman a New Yorkban 2008-ban
megrendezett első World Science Festival
(Tudomány Világfesztiválja) ünneplőivel

Életpályája

szerkesztés

PhD-fokozatát fizikából szerezte a New York-i Columbia Egyetemen 1951-ben. Ezután 28 évig, 1979-ig ott dolgozott, ezalatt 50 PhD-hallgatója volt. 1958-ban lett professzor. Első kutatóévét a CERN-ben töltötte a g-2 kísérlet csoportjának szervezésével.

1979 és 1989 között a Fermilab igazgatója volt. Ő felügyelte az első szupravezető szinkrotron építését és használatát.

1960 és 1962 között kétneutrínó-kísérlet: Melvin Schwartz-cal és Jack Steinbergerrel és több kollégájával együtt először sikerült mesterségesen neutrínónyalábot előállítaniuk, és tisztázniuk, hogy nem csak egyfajta neutrínó létezik, hanem mindkét akkor ismert töltött leptonhoz, az elektronhoz és a müonhoz is tartozik egy. Ez vezetett ahhoz a standard modellben alapvető felismeréshez, hogy az elemi részecskék családokba sorolhatóak.

1988-ban fizikai Nobel-díjjal jutalmazták hármójukat „a neutrínónyaláb módszerért, és a müonneutrínó felfedezésével a leptonok dublet szerkezetének kimutatásáért”

1986-ban megalapította az Illinoisi Matematikai és Tudományos Akadémiát, egy hároméves bentlakásos iskolát Illinois állam tehetséges gyermekei számára.

Magyarul megjelent művei

szerkesztés
  • Leon Lederman–Dick Teresi: Az isteni a-tom: Mi a kérdés, ha a válasz a világegyetem?; ford. Vassy Zoltán; Typotex Kiadó, Bp. 1995 ISBN 963-7546-54-5)
  • Leon Lederman–Dick Teresi: Az isteni a-tom: Mi a kérdés, ha a válasz a világegyetem?; ford. Vassy Zoltán, utószó Horváth Dezső; 7. jav. kiad.; Typotex, Bp., 2007
A fizika fejlődésének olvasmányos, tartalmas, regényszerű leírása, különös tekintettel a részecskefizikára. Sokat tudhatunk meg a gyorsítókról, a kísérletek lefolyásáról és a kísérleti eredményekről.

Három gyermeke van első feleségétől: Rena lánya antropológus, Jesse fia befektetési bankár, Rachel lánya ügyvéd.

További információk

szerkesztés
  1. http://news.fnal.gov/2018/10/leon-lederman-nobel-laureate-former-laboratory-director-and-passionate-advocate-of-science-education-dies-at-age-96/, 2018. október 3.
  2. Solomon R. Guggenheim Múzeum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. http://news.fnal.gov/2018/10/leon-lederman-nobel-laureate-former-laboratory-director-and-passionate-advocate-of-science-education-dies-at-age-96/
  6. Higgs boson: The poetry of subatomic particles, 2012. július 5.
  7. Guggenheim Fellows database (angol nyelven)
  8. https://www.fi.edu/en/laureates/leon-m-lederman
  9. http://www.wolffund.org.il/index.php?dir=site&page=winners&cs=363&language=eng, 2015. augusztus 15.
  10. https://aapt.org/Programs/awards/richtmyer.cfm
  11. Leon M. Lederman Biographical (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
  12. Table showing prize amounts (angol nyelven). Nobel Alapítvány, 2019. (Hozzáférés: 2021. február 5.)
  13. https://www.washingtonaward.com/directory/1990s/
  14. Leon Lederman. Amerikai Fizikai Intézet. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
  15. https://www.aaas.org/awards/philip-hauge-abelson/recipients