Főmenü megnyitása

Leonhard Frank (Würzburg, 1882. szeptember 4.München, 1961. augusztus 18.) német drámaíró.

Leonhard Frank
Leonhard Frank 1929.jpg
Született 1882. szeptember 4.[1][2][3][4][5][6][7][8][9]
Würzburg[10][11][12]
Elhunyt 1961. augusztus 18. (78 évesen)[1][11][2][3][4][6][7][8][9]
München[13][11][14][12]
Állampolgársága német
Gyermekei Andre Gunder Frank
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Kleist-díj (1918)
  • Prize of the city of Nuremberg (1953)
  • A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja (1955)
  • A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje (1957)
  • a Humboldt Egyetem díszdoktora (1957)
Sírhely Nordfriedhof

A Wikimédia Commons tartalmaz Leonhard Frank témájú médiaállományokat.

A 20. század első felének egyik legmeghatározóbb német írója. Elsősorban tárgyilagos és lényegre törő stílusa miatt lett elismert a korabeli írói világban. Írásaira nagy hatással volt kritikus gondolkodása és világszemlélete. Az írói munka mellett foglalkozott a társadalmat érintő kérdésekkel, összefüggésekkel, valamint a politika is központi helyet foglalt el érdeklődési körében. Műveiben gyakran pszichológiai alaptételekkel dolgozik, a pszichológia tárgykörében elemzi és ábrázolja az adott műben szerepeltetett figuráit, emellett gyakran megjelenik maga a társadalom is ebben az összefüggésben. Alkotásait leggyakrabban az expresszionizmushoz, illetve az „új tárgyilagossághoz” (Neue Sachlichkeit) sorolják.

Élete és munkásságaSzerkesztés

Leonhard Frank szerény körülmények között nevelkedett egy négygyermekes családban. Apja asztalosmesterként dolgozott, hogy fenn tudja tartani a családot. A Majna folyó mentén megélt szegényes gyermekkor, a tény, hogy a munkásosztály alsóbb rétegeihez tartozott a család, és hogy nem várt gyermekként született, kihatással voltak egész életére. Általános iskolai tanulmányait a helyi evangélikus iskolában folytatta, az ott szerzett tapasztalatairól később igencsak negatívan számolt be. Ekkoriban több szakmával is megismerkedett, mint például a lakatos mesterséggel, de dolgozik kerékpár műhelyben is.

1904 és 1910 között Münchenben tanul, azzal a céllal, hogy festő válhasson belőle. 1905-ben felveszik a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol festészetet és grafikát tanul. Az egyetemen töltött éveit is mély szegénység és nélkülözés jellemzi, különböző segédmunkákból próbálja magát fenntartani.

1910-ben Berlinbe megy, ahol belecsöppen a fiatal berlini írók világába, és megismeri első feleségét Lisa Ertel-t. Ebben az időszakban pozitívan alakul az élete; szerves tagja egy feltörekvő, többek között Kurt Hiller, Jakob van Hoddis, Georg Heym és Ernst Blass által képviselt írói csoportosulásnak, írásban megjelennek első elbeszélései.

1914. fordulópontot jelent számára szakmailag: megjelenik első könyve Haramiák bandája (Die Räuberbände) címmel. A könyv mind az olvasóközönség, mind az irodalomkritikusok körében nagy sikert arat, még ebben az évben Fontane-díjjal is megjutalmazzák az ekkor 32 éves Leonhardot. Magánélete azonban gyors fordulatot vesz, mikor egy berlini kávézóban tettlegességig fajuló vitába keveredik egy szociáldemokrata újságíróval, akit nyilvánosan megüt nézetei miatt. (Leonhard elkötelezett szocialista.) Emiatt kénytelen Svájcba emigrálni. Itt fejezi be Ursache című novelláját, valamint aktívan ír kisebb elbeszéléseket, novellákat a háború borzalmairól. 1917-ben ezek az alkotások megjelennek Der Mensch ist gut címmel, novelláskötet formájában. Németországban betiltják a munkáinak a kiadását, mégis nagy az olvasottsága a háborúellenes mozgalmak ill. csoportok körében.

1918-ban visszatérhet Németországba, és Münchenben csatlakozik az újonnan alakult Tanácsköztársasághoz, és aktív szereplője a politikai közéletnek. Nemsokkal később súlyosabban megsérül egy utcai zavargásban. Ezután Berlinbe megy, ahol 1920 és 1933 között íróként és forgatókönyvíróként dolgozik. A berlini tartózkodása alatt első felesége meghal, ami lelkileg igencsak megviseli az írót. 1929-ben azonban újra nősül, és megszületik fia, Andreas.

A hitleri hatalomátvétel után azonban ismét menekülésre kényszerül, így 1933-ban Zürichet és Londont érintve Párizsba megy családjával. Németországban tiltólistára kerül, könyveit a náci rezsim el is égeti. A második világháború kitörése után nemsokkal azonban megint csak menekülnie kell a Gestapo feljegyzései miatt. Eközben a francia kormány többször is letartóztatja és fogságban tartja. Végül 1940-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrál. A menekülés és az átélt meghurcoltatás emlékeit a Mathilde és a Baloldalt dobog a szívem c. könyveiben írja meg.

Az Amerikában töltött idő alatt is állandó megfigyelés alatt állt, ugyanis az FBI nem nézte jó szemmel a hírhedten kommunista nézeteiről ismert Frank jelenlétét. Ekkoriban is forgatókönyvíróként dolgozik, majd 1947-ben megjelent Jézus Tanítványai című híres regénye, ami a háború utáni Németország nyomorúságát mutatja be.

1950-ben visszatér Münchenbe, ahol haláláig marad. Harmadjára is megnősül, ezúttal az amerikai színésznőt, Charlotte Londont kéri meg. Élete ezen szakaszában számos kitüntetéssel jutalmazzák az írót, könyvei azonban már nem jelennek meg, kivéve az 1952-es megjelenésű Baloldalt dobog a szívem című regényt, ami utolsó nyomtatásban megjelent műve is egyben.

Műveinek ListájaSzerkesztés

RegényekSzerkesztés

  • Die Räuberbande, 1914
  • Der Bürger, 1924
  • Das Ochsenfurter Männerquartett, 1927
  • Bruder und Schwester, 1929
  • Von drei Millionen drei, 1932
  • Traumgefährten, 1936
  • Mathilde, 1948
  • Die Jünger Jesu, 1947
  • Links, wo das Herz ist, 1952

NovellákSzerkesztés

  • Die Ursache 1915
  • Der Mensch ist gut 1917
  • Der Vater 1918
  • Die Mutter 1919
  • An der Landstraße 1925
  • Die Schicksalsbrücke 1925
  • Karl und Anna 1926 (1928 von Joe May unter dem Titel Heimkehr verfilmt)
  • Der Streber u. a. Erzählungen 1928
  • Die Entgleisten 1929
  • Deutsche Novelle 1954
  • Das Portrait 1954
  • Berliner Liebesgeschichte 1955
  • Michaels Rückkehr 1957
  • Kurzgeschichten 1961

Rövid történetekSzerkesztés

  • Der Hut
  • Jahrmarkt
  • Atmen
  • Das Porträt
  • Fünf Pfennige
  • Emil Müller
  • Der Heiratsvermittler
  • Berliner Liebesgeschichte
  • New Yorker Liebesgeschichte, 1946

Magyar fordításbanSzerkesztés

  • A polgár. Regény; ford. Fábry Zoltán; Korunk folyóirat (Kolozsvár), 1927-1928;[15][16][17][18][19][20][21][22][23]
  • Az elsodort testvérek. Regény; ford. Nádass József; Prager, Bratislava-Pozsony, 1936 (Az Új Európa könyvesháza)
  • Jézus tanítványai. Regény; ford. Gergely Erzsébet; Európa, Bp., 1957
  • Baloldalt dobog a szívem; ford. Gergely Erzsébet; Európa, Bp., 1958
  • Michael visszatér. Kisregény; ford., utószó Fáy Árpád; Európa, Bp., 1958 (Modern könyvtár)
  • Német novella; ford. Fáy Árpád, Lányi Viktor, vál. Paulinyi Zoltán; Európa, Bp., 1960 (Benne: Az Apa, Az utolsó kocsiban, Karl és Anna, New York-i szerelmi történet, A házasságközvetítő, A tömbparancsnok, Az arckép, Az asztalos, Berlini szerelmi történet)
  • Haramiák bandája. Regény; ford. Homoródy József; Egyetemi Ny., Bp., 1969 (Kozmosz könyvek)

KitüntetésekSzerkesztés

  • 1914: Thedor-Fontane Díj (Haramiák bandája)
  • 1918: Kleist-Díj (Der Mensch ist gut)
  • 1928: A Porosz Tudományos Akadémia tagjává választják
  • 1950: Megválasztják tagnak: Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung
  • 1952: Würzburg város ezüst plakettel tünteti
  • 1953: Nürnberg város díja
  • 1955: Az NDK nemzeti díja (Irodalom és Művészet)
  • 1957: Dísztoktori cím (Dr. phil. h. c.) a kelet-berlini Humboldt Egyetemen
  • 1960: Tolstoi-Medál

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Encyclopædia Universalis (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Academy of Arts, Berlin. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  11. a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Франк Леонхард, 2015. szeptember 28.
  12. a b http://www.aufbau-verlag.de/media/Upload/pdf/Modern_Classics_Aufbau_Fall_2013.pdf
  13. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  14. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/217188/Leonhard-Frank
  15. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00215/korunk_EPA00458_1927_09_4411.html
  16. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00216/korunk_EPA00458_1927_010_4422.html
  17. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00217/korunk_EPA00458_1927_011_4456.html
  18. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00218/korunk_EPA00458_1927_012_4469.html
  19. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00219/korunk_EPA00458_1928_01_4504.html
  20. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00220/korunk_EPA00458_1928_02_4532.html
  21. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00222/korunk_EPA00458_1928_04_4562.html
  22. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00223/korunk_EPA00458_1928_05_4580.html
  23. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00224/korunk_EPA00458_1928_06_4592.html

ForrásokSzerkesztés

  • Világirodalmi lexikon IX. (N–O). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1984. ISBN 963-05-3263-8  
  • Leonhard-Frank-Gesellschaft (német nyelven). leonhard-frank-gesellschaft.de. (Hozzáférés: 2018. december 13.)
  • Leonhard-Frank-Archiv (német nyelven). easydb.archive. (Hozzáférés: 2018. december 13.)
  • Leonhard Frank (német nyelven). Autorinnen & Autoren. (Hozzáférés: 2018. december 13.)