Leonyid Danilovics Kucsma

ukrán gépészmérnök, politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 30.

Leonyid Danilovics Kucsma (ukrán betűkkel: Леонід Данилович Кучма; Csajkine, 1938. augusztus 9. –) ukrán gépészmérnök, politikus. 1992 októbere és 1993 szeptembere között Ukrajna miniszterelnöke, majd 1994–2005 között két hivatali cikluson keresztül elnök volt.

Leonyid Danilovics Kucsma
2019-ben
2019-ben
Ukrajna 2. elnöke
Hivatali idő
1994. július 19. – 2005. január 23.
ElődLeonyid Kravcsuk
UtódViktor Juscsenko
Ukrajna 2. miniszterelnöke
Hivatali idő
1992. október 13. – 1993. szeptember 22.
ElődVitold Fokin
UtódVitalij Maszol

Született1938. augusztus 9. (86 éves)
Csajkine, Ukrán SZSZK, Szovjetunió
PártSzovjetunió Kommunista Pártja (–1991)

HázastársaLudmila Talalayeva
GyermekeiOlena Pincsuk
Foglalkozáspolitikus, gépészmérnök
Iskolái
  • Oles Honchar Dnipro National University
  • Nemzeti Repülőmérnöki Egyetem
  • Luhansk State University of Internal Affairs
VallásUkrán ortodox egyház

Díjak
  • Knight of the Order of the White Eagle (1997)
  • Ukrán Tudományos és Műszaki Állami Díj
  • A Haza Szolgálatáért Érdemérem 1. fokozata
  • Order of the Republic (2003. augusztus 8.)
  • Jereván díszpolgára
  • A Munka Vörös Zászló Érdemrendje
  • Románia Csillaga érdemrend
  • medal of 25 years of Ukrainian independence
  • Lenin-díj
  • Grand Cross of the Order of Vytautas the Great
  • Grand Cross of the Order of Grand Duke Gediminas
  • Order of the Golden Eagle
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry
  • Collar of the Spanish Order of the Civil Merit (1996)
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Order of Outstanding Merit
  • Family Order of Laila Utama
  • Astana Medal
  • Krivij Rih díszpolgára
  • honorary doctor of the China Foreign Affairs University (1995)
  • Independence Order
  • Order of Vakhtang Gorgasali
  • Order of Vytautas the Great
  • Gediminas-rend
  • Fehér Sas-rend
  • Order of Civil Merit
  • Order of Prince Henry
  • Royal Order of the Seraphim
  • Osztrák Köztársaság Érdemjele
  • Order of the Liberator General San Martín
  • Grand Order of Mugunghwa
  • Order of St. Vladimir the Equal-to-the-Apostles
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1996. február 8.)
  • Order of the White Rose of Finland
  • Order of Bethlehem
  • honorary citizen of Donetsk Oblast (2002)
  • az Olasz Köztársaság Érdemrendje
  • Order of the Great September Revolution 1969

Leonyid Danilovics Kucsma aláírása
Leonyid Danilovics Kucsma aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Leonyid Danilovics Kucsma témájú médiaállományokat.

Ukrajna Csernyihivi területének Novhorod-sziverszkiji járásában fekvő Csajkine nevű kis faluban született 1938-ban. Apja, Danilo Prokopovics Kucsma (1901–1942) erdészként dolgozott. Részt vett a második világháborúban 1942. február 7-én a Volhov folyó környékén vívott harcokban szerzett tüdősérülés következtében hunyt el Novoszelici 756. sz. tábori kórházában. Anyja, Paraszka Trohimivna Kucsma (1906–1986) kolhozmunkás volt.

Kosztobobrivban járt középiskolába. Majd a Dnyipropetrovszki Állami Egyetemen tanult, ahol 1960-ban gépészmérnöki végzettséget szerzett. Még egyetemi tanulmányai alatt belépett az SZKP-ba. Az egyetem elvégzése után a dnyipropetrovszki Juzsmas (a szovjet időkben oroszul Juzsnoje, ma Pivdenmas) munkatársa lett. 1961-ben megismerkedett, majd 1967-ben házasságot kötött Ljudmila Tumanovnával (született Ljudmila Talalajeva), Gennagyij Tumanov, a tervezőiroda főmérnökének (később középgépgyártási miniszter) nevelt lányával. Szakmai karrierje már fiatal mérnökként gyors lendületet vett. 28 éves volt, amikor kinevezték a tervezőiroda bajkonuri kísérleti telepének a műszaki vezetőjévé, egyes elemzők szerint ehhez apósa is jelentős segítséget nyújtott.[1]

38 évesen Kucsma a Juzsnyij Gépgyár kommunista pártfőnöke és az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja lett, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja 27. és 28. kongresszusának küldöttje volt. Az 1980-as évek végére Kucsma már nyíltan bírálta a kommunista pártot.

1982-ben Kucsmát kinevezték a Juzsmas általános tervezőmérnökének első helyettesévé, 1986-tól 1992-ig pedig a vállalat vezérigazgatói posztját töltötte be. 1990 és 1992 között Kucsma a Verhovna Rada (Ukrajna parlamentje) tagja volt. 1992-ben kinevezték Ukrajna miniszterelnökévé, ám egy évvel később a reformok lassú ütemére hivatkozva lemondott.

Politikai karrierje

szerkesztés

Ukrajna elnöke (1994-2005)

szerkesztés

Kucsma 1993 szeptemberében valójában azért mondott le az ukrán miniszterelnöki tisztségről, hogy 1994-ben induljon az elnöki posztért azzal a programmal, hogy az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok helyreállításával és a piacpárti reformok felgyorsításával fellendíti a gazdaságot. Kucsma egyértelmű győzelmet aratott Leonyid Kravcsuk hivatalban lévő elnökkel szemben, a keleti és déli ipari területek erős támogatását élvezve. Legrosszabb eredményeit az ország nyugati részén érte el.[2]

Kucsmát 1999-ben újraválasztották a második ciklusára. Ezúttal azok a területek, amelyek legutóbb a legerősebb támogatást biztosították neki, az ellenfeleire szavaztak, és azok a területek, amelyek legutóbb ellene szavaztak, az ő támogatói lettek.[3]

Kucsma elnöksége alatt bezáratta az ellenzéki lapokat, és több újságíró és politikai ellenfél, például Viacseszlav Csornovil rejtélyes körülmények között meghalt.[4][5] Szerhij Jekelcsik történész szerint Kucsma elnök kormánya szabadon alkalmazott választási csalást a 2000-es alkotmányos népszavazás és az 1999-es elnökválasztás során.[6]

  1. Деньги к деньгам: браки в украинской политике (orosz nyelven). www.unian.net. (Hozzáférés: 2024. augusztus 8.)
  2. BBC News | Europe | Profile: Leonid Kuchma. news.bbc.co.uk. (Hozzáférés: 2024. augusztus 8.)
  3. Profile: Leonid Kuchma”, 2002. szeptember 26. (Hozzáférés: 2024. augusztus 8.) (brit angol nyelvű) 
  4. Vyacheslav Chornovil was murdered, rather than killed in road accident / News / NRCU. web.archive.org, 2007. szeptember 28. (Hozzáférés: 2024. augusztus 8.)
  5. Orange Revolution in Ukraine. web.archive.org, 2016. március 3. (Hozzáférés: 2024. augusztus 8.)
  6. Serhy Yekelchyk: The conflict in Ukraine: what everyone needs to know. (hely nélkül): Oxford University Press. 2015. 87. o. = What everyone needs to know, ISBN 978-0-19-023728-8 Hozzáférés: 2024. augusztus 8.  

További információk

szerkesztés
Elődje:
Vitold Pavlovics Fokin
Ukrajna miniszterelnöke
19921993
Utódja:
Vitalij Andrijovics Maszol
Elődje:
Leonyid Makarovics Kravcsuk
Ukrajna elnöke
19942005
Utódja:
[Viktor Andrijovics Juscsenko]]