Leonyid Vitaljevics Kantorovics

Leonyid Vitaljevics Kantorovics (oroszul: Леонид Витальевич Канторович) (Szentpétervár, 1912. január 19. - Moszkva, 1986. április 7.) szovjet-orosz matematikus és közgazdász, aki az optimális erőforrás-allokáció terén végzett elméleti és gyakorlati kutatásai miatt vált híressé. 1975-ben Tjalling Koopmans holland közgazdásszal megosztva közgazdasági Nobel-emlékdíjban részesült, és ő volt a Szovjetunió egyetlen kitüntetettje ebben a tudományágban.

Leonyid Vitaljevics Kantorovics
(Леонид Витальевич Канторович)
Leonid Kantorovich 1975.jpg
Született 1912. január 19.[1][2][3]
Szentpétervár[4][5][6][7][1]
Elhunyt 1986. április 7. (74 évesen)[8][9][10][11][3][12][13][14][15]
Moszkva[16][17][18]
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
  • Szentpétervári Állami Egyetem
  • Szentpétervári Egyetem Fizika és Matematika Kar (1926–1930)
Kitüntetései
Sírhely Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Leonyid Vitaljevics Kantorovics témájú médiaállományokat.

Élete és munkásságaSzerkesztés

Édesapja, Vitalij Kantorovics 1922-ben meghalt, így édesanyja nevelte föl.

1926 és 1930 között matematikát tanult a leningrádi egyetemen. A természettudományok mellett modern kori történelemmel és politikai gazdaságtannal is foglalkozott. 1934-ben lett doktor, ám a doktori címét csak 1935-ben kapta meg, amikor a szovjetek újra bevezették az akadémiai címeket. Az 1930-as években sokat foglalkozott funkcionálanalízissel, amely tanulmányozása során szerzett tapasztalatok később hasznosnak bizonyultak a numerikus analízisben.

Kantorovics a szovjet kormányzatnak dolgozott, azt a feladatot kapta az 1930-as években, hogy optimalizálja egy furnérüzem termelését. 1939-ben felvetett egy matematikai módszert, ami napjainkban lineáris programozásként ismert, néhány évvel azelőtt, hogy George Dantzig azt újra felfedezte és jelentősen továbbfejlesztette volna. Több könyvet adott ki, többek között a Matematikai módszer a termelés tervezésére és szervezésére (1939, Математические методы организации и планирования производства) és a Közgazdasági erőforrások optimális felhasználása (1972, Оптимальные решения в экономике) című köteteket.

A Svéd Királyi Bank Alfred Nobel-emlékdíját Tjalling Koopmansszal megosztva kapta az erőforrások optimális elosztásának elméletéhez történt hozzájárulásukért. A szóbeszéd szerint problémát jelentett a hosszú neve, ugyanis az nem fért el az emlékérmen, így le kellett kicsinyíteni a betűket, hogy hely legyen a teljes nevének.

Leningrád ostromakor Kantorovics az Élet útjának a biztonságáért volt felelős, ami az ostromlott város egyetlen utánpótlási útvonala volt a Ladoga-tó jegén a hátországba. Kiszámolta az optimális távolságot a jégen közlekedő autók között a jég vastagságának és a hőmérsékletnek a függvényében. 1941 decemberében és 1942 januárjában maga sétált a járművek között a Ladoga-tó jegén, hogy biztosan ne merüljenek el az autók az úton. Ennek ellenére több teherautó elsüllyedt a túlélőknek szánt élelemmel a német bombázások során.

A hősiességéért és a bátorságáért a Nagy Honvédő Háború Érdemrendben részesült, és a Leningrád Védelméért Éremmel tüntették ki.

MagyarulSzerkesztés

  • L. V. Kantorovics–V. I. Krilov: A felsőbb analízis közelítő módszerei; ford. Rényi Artúr; Akadémiai, Bp., 1953

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/economic-sciences/laureates/1975/kantorovich-facts.html
  2. http://www.mi.ras.ru/index.php?c=inmemoriapage&id=21951&l=1
  3. a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  5. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Канторович Леонид Витальевич, 2015. szeptember 28.
  6. http://www-history.mcs.st-and.ac.uk/BirthplaceMaps/St_Petersburg.html
  7. http://www.mat.uniroma2.it/~pdes/docs/3DAYS_CapuzzoDolcetta.pdf
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  9. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  10. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/311550/Leonid-Vitalyevich-Kantorovich
  11. http://www.nndb.com/cemetery/732/000208108/
  12. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  13. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  14. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  15. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven)
  16. S. V. Pereverzev – M. Askarov: On the rate of convergence of projection-iterative methods for classes of weakly singular integral equations, 1995
  17. https://link.springer.com/chapter/10.1007%2F978-3-0348-8789-2_12
  18. A. Gorbis – A. Tempelman: Averaging almost-periodic functions and finite-dimensional unitary representations on free groups, 1989
  19. http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/economic-sciences/laureates/1975/

ForrásokSzerkesztés

  • Bekker Zsuzsa (szerk.) (2005): Közgazdasági Nobel-díjasok 1969-2004, KJK-Kerszöv, ISBN 963-224-840-6

További információkSzerkesztés

  • Angol nyelvű önéletrajza a Nobel-bizottság honlapján
  • Simon György–Kondor György: A gazdasági optimumszámítások problémái Kantorovics és Novozsilov műveiben; MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Bp., 1963 (A Magyar Tudományos Akadémia, Közgazdaságtudományi Intézet tájékoztató közleményei)