Főmenü megnyitása

Lesses (románul: Dealu Frumos, 1925-ig Șulumberg, németül: Schönberg, szászul Šinebarχ) falu Romániában, Szeben megyében. Közigazgatásilag Morgonda községhez tartozik.

Lesses (Dealu Frumos)
Biserica fortificată din Dealu Frumos, vazuta de pe Dealul Frumos 02.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségMorgonda
Rang falu
Irányítószám 557141
Körzethívószám 0269
SIRUTA-kód 144982
Népesség
Népesség514 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság- (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság550 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Lesses (Románia)
Lesses
Lesses
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 59′ 00″, k. h. 24° 41′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 59′ 00″, k. h. 24° 41′ 40″
Lesses weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lesses témájú médiaállományokat.
Az erődtemplom
Románia középpontjára emlékeztető tábla

FekvéseSzerkesztés

Medgyestől 41 km-re délkeletre, a Hortobágy Altbach nevű mellékpatakjának völgyében fekszik. Tőle nyugatra, a Szentágotára vezető út mentén található Románia földrajzi középpontja.

Nevének eredeteSzerkesztés

Bár német nevét mind latinra (első említésekor: Pulcromonte, 1280), mind később románra (mai hivatalos neve) 'szép hegy'-ként fordították, a név előtagja valószínűleg a Schein ('fény') szó alakváltozatából való (ugyancsak 1280-ban Sconberg), és együtt messziről látható, világos hegyet jelölhetett. Ez valószínűleg a falu és Szentágota közti, 639 méter magas és ma erdővel benőtt Alte Burg hegyre vonatkozott. Magyar neve (először 1760–62-ben Lesszes, majd 1805-ben Leses) a némettel értelmileg párhuzamos: les + -s ('őrhegy').

TörténeteSzerkesztés

Az egyik legkorábbi, valószínűleg 12. század közepi szász telepítés, később nagysinkszéki szász falu volt. 1393-ban a lessesi Petrus, 1517-ben August Andreas Huetter a bécsi, 1487-ben Michael, 1518-ban Georg a krakkói egyetemen tanult. 1500-ban 51 házas gazdát, három pásztort, egy malmot és két puszta házat írtak össze benne. 1599-ben Vitéz Mihály serege pusztította el. 1687 és 1695 között házai felét, 24 házat hagytak el lakói. 1734-ben landlerek költöztek be. Lakói között 1752-ben jelent meg elsőként nyolc román jobbágy és kilenc cigány családfő neve. 1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. Határában, a községtől megvásárolt területen az osztrák–magyar hadsereg 1912-ben gyakorlóterepet alakított ki. 1945 januárjában 114 szász lakosát hurcolták kényszermunkára, főként a sztalinói táborba. A szászok kivándorlási hulláma után 2002-ig volt saját evangélikus papja.

LakosságaSzerkesztés

  • 1760-ban 671 evangélikus lélek mellett 42 ortodox és egy görögkatolikus család lakta.
  • 1850-ben 1229 lakosából 636 volt német, 412 román és 180 cigány nemzetiségű; 636 evangélikus és 592 ortodox vallású.
  • 2002-ben 547 lakosából 499 volt román, 24 cigány és 23 német nemzetiségű; 523 ortodox, 20 evangélikus és 4 adventista vallású.

NevezetességekSzerkesztés

  • Evangélikus erődtemploma. Az első, a tatárjárás előtt, román stílusban épült templom a mainál hosszabb, csarnokszerű bazilika volt. Tornya később épült. 1500 és 1521 között átépítették, erődítették, hajóját megmagasították. Félkörívű apszisát eltávolították, kórusa fölé védőtornyot emeltek. 1522-es felszentelése százas évfordulóit később hagyományosan falunappal ünnepelték meg. Eredetileg ovális erődjét a 16. században észak felé kibővítették és ezzel négyzet alapúvá tették. Az északi falat 1647-ben megmagasították, és külső oldalán egy toronnyal látták el. 1515-ből származó feszülete a berethalmi közeli rokona. Egyik harangja 1538-ból való.[3] A parókiát 1914-ben egy bővítéssel építették egybe a várfallal. 2006 óta nagyszebeni színházi fesztivál keretében, nyaranta színielőadásokat tartanak az erődtemplomban. A bukaresti Ion Mincu Építészeti és Városrendezési Egyetem középkori épületrestaurátornak tanuló hallgatói a képzés részeként állítják helyre.
  • Wagner-ház (118. sz., 1783).
  • Ortodox templom (1824).
  • Az Alte Burg/Cetatea Păgână hegy tetején középkori vár szerény maradványai: 70×50 méteres, rombusz alakú földhányás, külső oldalán árokkal.
  • A falutól nyugatra, az Altbach és a Hortobágy közötti vízválasztón 1858-ban állítottak emlékművet, a Hortobágy völgyét (Szentágotát) az Olt völgyével (Kissink) összekötő út átadása alkalmából.
  • A falutól délnyugatra feltörő gyógyvizre 1910-ben a lessesi szász közösség épített két medencét. A hely a szocializmus idején Sărături-Băi néven gyógyüdülőfaluként működött. Az evangélikus egyház visszaigényelte, évek óta használaton kívül van.[4]

Híres emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
  3. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  4. www.antena1sibiu.ro. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 25.)

ForrásokSzerkesztés

KépekSzerkesztés

-