Limonit
A limonit az oxidásványok közé tartozó egyes vas-oxidok és vas-hidroxidok keverékének elnevezése. A limonit terepi név, azaz nem önálló ásványfaj neve, hanem több olyan ásványfaj összefoglaló neve, amelyek az adott megjelenési formában nem különíthetők el egymástól. Legjellemzőbb alkotói a goethit, lepidokrokit, hematit, ferrihidrit.
Limonit | |
Általános adatok | |
Névváltozatok | barnavasérc |
Azonosítás | |
Megjelenés | amorf, gumós, földes megjelenésű, gyakran bevonat, ritkábban fennőtt kristályos |
Szín | sárgásbarna, rozsdabarna, esetleg vörös vagy sötétbarna, az üledékek vörös színét gyakran adja |
Porszín | barna |
Fény | fénytelen, esetleg szurokfényű (cseppköves változatok) |
Átlátszóság | opak |
Keménység | 1-5 |
Hasadás | nincs |
Sűrűség | 3,3-4,0 g/cm³ |
A Wikimédia Commons tartalmaz Limonit témájú médiaállományokat. |
A limonit név a görög leimón (λειμών = rét) szóból származik, ui. egyik változata a mocsárvidékeken előforduló, erősen szennyezett gyepvasérc.[1]
Keletkezése
szerkesztésMásodlagosan vasércek és vasásványok mállása útján keletkezik. Az érctelepek jellemző rozsdabarna fedőkőzete az úgynevezett „vaskalap” főleg limonitot tartalmaz. Az oxidációs övben gyakran érctelep méreteket ér el. A pirit jelentős vízfelvétel hatására alakját megtartva hajlamos a limonitosodásra. Cseppköves, földes halmazai gyakoriak.
Előfordulása
szerkesztésGyakran előforduló ásványfajta, főként kísérő ásványként. Telepszerű előfordulásai találhatók Csehországban, az Egyesült Államokban Coloradóban és Utahban, Minnesota területén, Kubában, Brazíliában, Angliában, Görögországban, Romániában, Németországban, Oroszországban, Ukrajnában.
Rudabányán ahol bányászata is folyt, Bagaméron, a Bakonyban több helyen, a Budai hegyvidéken több helyen, Pécsett, a Zengő térségében, Mádon, Keszthely környékén, Telkibányán, a Velencei-hegységben.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 91. o. ISBN 963 8334 96 7
Források
szerkesztés- Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
- Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
- J. Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974