Liptay Károly

(1873–1933) újságíró

Liptay Károly, 1881-ig Lindenberg, névváltozat: Liptai (Miskolc, 1873. január 27. – Alag, 1933. augusztus 26.) hírlapíró.

Liptay Károly
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban 3. (1930)
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban 3. (1930)
SzületettLindenberg Károly
1873. január 27.
Miskolc
Elhunyt1933. augusztus 26. (60 évesen)
Alag
Állampolgárságamagyar
HázastársaSzerémy Gizella
Foglalkozásahírlapíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Liptay Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Apja Liptay (Lindenberg) Emil, az Első Magyar Varrógépgyár megalapítója, anyja Königstein Matild. (Öccse Liptai Imre, aki maga is nagy sikereket ért színdarabjaival.) Liptay Károly iskoláit 1892-ben Szegeden végezte, a kegyesrendi főgimnáziumban, ahol érettségi vizsgálatát olyan kitűnő eredménnyel tette le, hogy erről, valamint a gimnáziumi önképzőköri zárómatinén kihirdetett azon eredményéről, hogy valamennyi pályatételt Liptay nyerte meg 800 diák között, az egész város sokáig beszélt. Eleinte, különösen a szülők kívánságára, a budapesti egyetem jogi szakára iratkozott be és itt abszolutóriumot is szerzett.

Jogvégzettségét azonban nem akarta jövőjének választani, mert az irodalom és a hírlapírás ellenállhatatlanul vonzották. Mint kezdő, a Szegedi Híradónál működött, a kitűnő zsurnaliszta, Kemechey Jenő útmutatása mellett. Különösen mint kroki-író vált ki. Ezeket Carolus néven írta és valamennyi vidéki lap sietve átollózta, mert a Carolus-humoreszkek mindenütt nagyon kapósak voltak. Szépírói tárcáinak zsengéit Szerelmek címen adta ki 1894-ben. A szegedi Dugonics Társaság drámapályázatán a színpadi-irodalom terén tett sikeres kísérletet, amennyiben A 91-ik cikk c. pompás bohózatával elsőnek futott be 1897-ben, amikor is ezt a darabot a Makó-féle színtársulat (Pethes Imrével, Kalmár Piroskával, Haraszthy Herminnel) sikerrel mutatta be. A Népszínház népszínmű-pályázatán pedig az Asszonyhűség c. népszínművel keltett figyelmet. Ezt 1898. március 13-án mutatták be.

Liptay ezek után méltán vágyott a fővárosba, ahol mint újságíró, először a Pesti Napló kötelékébe lépett, majd a Magyarország ismert és elismert színikritikusa lett. Liptay több darabot írt, amelyek sikerrel kerültek színre, így Don Quijote c. nagyoperettje (dr. Garami Béla zenéjével), nemcsak Budapesten, de mindenütt a vidéki színpadokon is sikert aratott. (1909. aug. 19. Fővárosi Nyári Színház.) Majd a bécsi Renaissance Színház mutatta be Die hoche Schule der Liebe címmel egy egészen új irányú háromfelvonásos szatíráját, dr. Alexander Engel fordításában. Ezt a darabot Amerika is megvette. (1923. szeptember 7.) A kereszt tövében c. ötfelvonásos verses tragédiájával 1924-ben megnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Teleki-díját. Liptay mint dalszövegíró is kitűnt. Számos ilyen szerzeménye közül Magának írom ezt a levelet c. dalt az egész világion, majdnem minden kultúrnyelven elterjedt és sok-tízezer példányban fogyott el, amellett, hogy ez a dal volt az első, amely után szcenírozott dalokkal jöttek a kabaré-színpadok.

Liptay volt egyike azoknak, akik a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségét alapították. A Millennium Története c. kétkötetes nagy munkájáért (ezt Szmollény Nándor tanár társaságában írta) királyi kitüntetésben is részesült. 1926. január havában lefordította versben Schiller Turandotját. Felesége Szerémy Gizella, a Vígszínház jeles művésznője volt, akivel 1907. június 8-án Budapesten kötött házasságot.[1]

További információk

szerkesztés
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.