Loczka Alajos

Loczka Alajos (Budapest, 1892. július 8. – Budapest, 1972. január 24.) magyar kémikus, tanár, Loczka József ásványkémikus fia.

Loczka Alajos
Született	1892. július 8. Budapest
Elhunyt	1972. január 24. (79 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Loczka József
Foglalkozása	kémikus egyetemi oktató
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1920, doktorátus)
Sírhelye	Farkasréti temető (N-336. fülke)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán végezte el; kémia–természetrajz szakos tanári diplomát kapott. A budapesti tudományegyetemen 3 évig tanársegéd volt. 1920-ban szerves kémiai tárgyból doktorátust szerzett. Ezután a budapesti Kemény Zsigmond reáliskolában vállalt tanári állást; közben Konek Frigyes mellett az Országos Chemiai Intézetben tudományos kutatómunkát végzett. Ebben az időben számos középiskolai kémiai tankönyvet írt. 1927–1928 között – állami ösztöndíjjal – az USA-ban az iskolarendszert tanulmányozta. Hazatérése után az Országos Közoktatási Tanácsnál tanácsos volt. 1937-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Szakoktatási Ügyosztályának vezetője volt. E minőségben több szakiskola, vegyészeti szakiskolák létrehozását kezdeményezte. 1945-ben a minisztériumból az Egyetemi Könyvtárba helyezték szolgálattételre. 1946-ban nyugdíjazták. 1950-től nyugdíjasként az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ munkatársa volt. 1962-től emellett a Magyar Vegyészeti Múzeum tudományos munkatársa is volt.

Úttörője, kidolgozója és fejlesztője volt hazánkban az ún. „munkáltató” vagy „cselekedtető” kémiatanítási módszernek, ahol a diákok adott feladatokkal kísérletezve, mintegy önállóan, maguk jutnak a kívánt felismerésekhez. Számos didaktikai és több kémiatörténeti tanulmányt, könyvet írt. Társszerkesztője volt a Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapoknak.

A tanulók gyakorlatias észjárásra tesznek szert, feltámad érdeklődésük a bennünket körülvevő anyagi világ jelenségei, az ezeket irányító erők és törvényszerűségek iránt..., gyakorolják a pontos megfigyelést, a kísérletek ránevelik őket a lényegesnek a lényegtelentől való megkülönböztetésére, megszokják, hogy az élet bármely területén igyekezzenek a dolgok mélyére hatolni, és ne vezessék őket tévútra a lényegnél sokszor feltűnőbb kísérő körülmények. Kifejlődik bennük a bírálat szelleme, és hozzászoknak a szabatos kifejezésmódhoz.

– Loczka Alajos

Főbb művei

• Az alchemia története (Budapest, 1925)
• A kémia-oktatás alapelvei a középfokú iskolákban (Budapest, 1933)
• A kémia tanításának története (Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapok, 1933–1938)
• A művelődés útja Amerikában (Budapest, 1937)

Források

• Tudósnaptár
• Magyar Katolikus Lexikon
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Ötvenéves a Vegyészeti Múzeum Archiválva 2015. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Próder István: Vegyipar és társadalom (Kőolaj és Földgáz - PDF)