Loránfi Antal

(1856–1927) magyar szobrászművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Loránfi Antal, születési néven Wielnberger Antal[4] (Kecskemét, 1856. szeptember 5.[5]Budapest, Erzsébetváros, 1927. április 16.)[6] magyar szobrász.

Loránfi Antal
SzületettWielnberger Antal
1856. szeptember 5.[1]
Kecskemét
Elhunyt1927. április 16. (70 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszobrász
IskoláiBécsi Képzőművészeti Akadémia (–1882)
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[3]
SablonWikidataSegítség

Wielnberger Károly és Schubert Amália (1823–1902)[7] fiaként született. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kezdte. 1879-től 1882-ig művészi ösztöndíjasként[8] Edmund von Hellmer és Caspar von Zumbusch tanítványa volt a Bécsi Képzőművészeti Akadémián, majd hazatérve az Iparművészeti Iskolában a kisplasztika tanára lett. Növendéke volt például Beck Ö. Fülöp szobrász. Plaketteket, portrészobrokat, kisplasztikai munkákat készített. 1900–1901-ben a Képzőművészeti Főiskolán Gulácsy Lajos festő mestere volt.

Felesége Lipp Irén volt.

  • Simay Imre: Loránfi Antal (1856–1927) – a magyar kisplasztika megteremtője (Képzőművészet, 1927. 2. sz.)
  • Lyka Károly: Loránfi Antal (Magyar Művészet, 1927)
  1. Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  2. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  4. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 22595/1881. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1881. év 21. oldal 29. sor
  5. Születési bejegyzése a kecskeméti római katolikus keresztelési akv. 507/1856. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. augusztus 21.)
  6. Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 614/1927. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. augusztus 21.)
  7. Wielnberger Károlyné halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 2077/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. augusztus 21.)
  8. Budapesti Közlöny, 1879. november 1. (13. évfolyam, 253. szám)