Főmenü megnyitása

Lou Silver Harrison (Portland, Oregon, 1917. május 14.2003. február 2.) amerikai eszperantista,[5] zeneszerző, a nyugati partvidék kísérletezőjeként kelet és nyugat zenéjét ötvözte.

Lou Harrison
Született 1917. május 14.[1][2][3][4]
Portland
Elhunyt 2003. február 2. (85 évesen)[1][2][3][4]
Lafayette
Állampolgársága amerikai
Élettárs William (Bill) Colvig (1967–2000)
Foglalkozása
Kitüntetései Guggenheim-ösztöndíj
Halál okaszívinfarktus

ÉleteSzerkesztés

Lou Harrison a Burlingame High Schoolban végezte tanulmányait, majd San Franciscóba került, ahol számos kortárs táncművésszel és koreográfussal dolgozott együtt (pl. Carol Beals, Lester Horton, Bonnie Bird). Együttműködése John Cage-dzsel kimondottan gyümölcsözőnek bizonyult.1941-ben közösen komponáltak zenét ütősökre (Double Music). Nagy hatással volt rá Henry Cowell 1935-ös előadássorozata, mely a Music of the Peoples of the World címet viselte. Harrisont lenyűgözte az amerikai indiánok kultúrája, és számos művében reflektált is rá, talán a leglátványosabban a 4. szimfóniában, melyet Utolsó szimfónia címen is szokás emlegetni egy zeneszerzői elszólás nyomán. 1942-ben Harrison Los Angelesbe költözött, ahol Schönbergnél tanult. 1973-ban a Herald Tribune zenekritikusaként tevékenykedett, később New Yorkba került. Itt számos jelességgel dolgozott együtt, kivált szoros szálak fűzték Jean Erdman koreográfushoz. 1951-ben sikerei ellenére elhagyta a nagyvárost és oktatni kezdett a Black Mountain College-ban Észak-Karolinában, majd 1953-ban hazatért Kaliforniába. 1961-ben Ázsiába utazott (Japán, Tajvan, Korea), hogy tanulmányozza a keleti zenét élőben is: számos keleti zenekar, gamelánegyüttes számára komponált hangsúlyozottan keleti darabokat. 1975 és 1996 között három szimfóniát komponált, egy zongoraversenyt és egy vonósnégyes számára is írt művet. Young Caesar című, 1988-ban komponált operájában a fiatal Julius Caesar egy homoerotikus szerelmét állította az operaszínpadra, s ezzel egyszersmind nyíltan kiállt a melegek jogai mellett.

Melegségét nyiltan felvállalta és büszkén hangoztatta, Lawrence Mass például ezt irta róla: „Melegnek lenni Lou Harrisonnal… egyfajta megerősítő önigazolás. Ő büszke rá, hogy meleg zeneszerző, és foglalkoztatja őt, hogy beszéljen is róla." (Miller-Lieberman, 190. oldal) 1967-től William („Bill”) Coving (1917–2000) elektrotechnikus és műkedvelő zenész volt az élettársa, aki nagy segítségére volt. Előbb Aptosban éltek, majd Joshua Tree-ben vettek földet, ahol saját tervük alapján felépítették a Harrison House Retreatet.[6]

KulcsművekSzerkesztés

Concerto in slendroSzerkesztés

Lou Harrison legismertebb alkotása háromtételes kompozíció, melyben ragyogóan ötvöződik a keleti gamelánzene világa a nyugati zenei hatásokkal. Egyes tételei a következők:

  • I Allegro vivo
  • II Molto adagio
  • III Allegro, molto vigoroso

A kompozíció időtartama: 10:06 perc. A zenemű az indonéz szlendro-hangolást idézi, illetőleg a pentaton dallamvilág struktúrájával kísérletezik. A zeneszerző különleges ütőhangszereket is bevet a cseleszta, hegedű és két zongora mellett.

Symphony No. 4. (Last Symphony)Szerkesztés

Harrison e művében a navaho indiánok kultúrájának és mitológiájának elemeit ötvözi ázsiai zenei hatásokkal. Nagy szerep hárul a jávai gamelánra. A nagy ívű, négy tételes, melodikus kompozíció záró része egy zenével kísért kántáló recitáció bariton hangra. Az egyes tételek:

  • I Largo – Tempo II almost double tempo
  • II Stampede – poco presto
  • III Largo
  • IV Three Coyote Stories

Az alkotás időtartama: 42:09 perc. A Brooklyn Philharmonic Orchestra és a Brooklyn Academy of Music megbízásából keletkezett, 1990. november 2-án mutatták be.1995-ben a szerző művét kissé átdolgozta Barry Jekowsky és a California Symphony számára. °°

Elegy to the Memory of Calvin SimmonsSzerkesztés

Mindössze 4:41 perces elégikus hangolású gyászzene az Oakland Symphony egykori karmesterének emlékére, aki 1982-ben hajóbaleset áldozata lett. Bemutatójára a Carbrillo Music Festival keretein belül került sor.

SolsticeSzerkesztés

Mitikus kompozíció démoni és mennyei hatalmak összecsapásairól.

Double MusicSzerkesztés

Kizárólag ütősökre komponált alkotás, mely John Cage együttműködésével keletkezett.

Szvit hegedűre és amerikai gamelánraSzerkesztés

Harrison feltalálta az amerikai gamelánt, baseballütők, kukák és konzervdobozok felhasználásával, s itt teljes értékű alternatívája lesz a keleti hangszernek.

Young CaesarSzerkesztés

Harrison először báboperának komponálta meg a Caesar és Nicomedes szerelméről szóló operát, majd színpadi változatát is elkészítette.

Filmek rólaSzerkesztés

  • 1986 – Lou Harrison : "cherish, conserve, consider, create." Directed by Eric Marin.
  • 1995 – Musical Outsiders: An American Legacy – Harry Partch, Lou Harrison, and Terry Riley. Directed by Michael Blackwood.

ForráshivatkozásokSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. An Interview with Eva Soltes about composer Lou Harrison (angol nyelven) (HTML). The Universal Language, 2012. augusztus 2. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 22.)
  6. William "Bill" Coving = Find A Grave (Memorial ID 161890125)

ForrásokSzerkesztés