Lou Harrison
Lou Silver Harrison (Portland, Oregon, 1917. május 14. – Lafayette, Indiana, 2003. február 2.) amerikai eszperantista,[8] zeneszerző, a nyugati partvidék kísérletezőjeként kelet és nyugat zenéjét ötvözte.
| Lou Harrison | |
 | |
| Született | 1917. május 14.[1][2][3][4][5] Portland |
| Elhunyt | 2003. február 2. (85 évesen)[1][2][3][4][5] Lafayette |
| Állampolgársága | amerikai |
| Élettársa | William (Bill) Colvig (1967–2000) |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | |
| Halál oka | szívinfarktus |
 | |
| Lou Harrison aláírása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Lou Harrison a Burlingame High Schoolban végezte tanulmányait, majd San Franciscóba került, ahol számos kortárs táncművésszel és koreográfussal dolgozott együtt (pl. Carol Beals, Lester Horton, Bonnie Bird). Együttműködése John Cage-dzsel kimondottan gyümölcsözőnek bizonyult.1941-ben közösen komponáltak zenét ütősökre (Double Music). Nagy hatással volt rá Henry Cowell 1935-ös előadássorozata, mely a Music of the Peoples of the World címet viselte. Harrisont lenyűgözte az amerikai indiánok kultúrája, és számos művében reflektált is rá, talán a leglátványosabban a 4. szimfóniában, melyet Utolsó szimfónia címen is szokás emlegetni egy zeneszerzői elszólás nyomán. 1942-ben Harrison Los Angelesbe költözött, ahol Schönbergnél tanult. 1973-ban a Herald Tribune zenekritikusaként tevékenykedett, később New Yorkba került. Itt számos jelességgel dolgozott együtt, kivált szoros szálak fűzték Jean Erdman koreográfushoz. 1951-ben sikerei ellenére elhagyta a nagyvárost és oktatni kezdett a Black Mountain College-ban Észak-Karolinában, majd 1953-ban hazatért Kaliforniába. 1961-ben Ázsiába utazott (Japán, Tajvan, Korea), hogy tanulmányozza a keleti zenét élőben is: számos keleti zenekar, gamelánegyüttes számára komponált hangsúlyozottan keleti darabokat. 1975 és 1996 között három szimfóniát komponált, egy zongoraversenyt és egy vonósnégyes számára is írt művet. Young Caesar című, 1988-ban komponált operájában a fiatal Julius Caesar egy homoerotikus szerelmét állította az operaszínpadra, s ezzel egyszersmind nyíltan kiállt a melegek jogai mellett.
Melegségét nyiltan felvállalta és büszkén hangoztatta, Lawrence Mass például ezt irta róla: „Melegnek lenni Lou Harrisonnal… egyfajta megerősítő önigazolás. Ő büszke rá, hogy meleg zeneszerző, és foglalkoztatja őt, hogy beszéljen is róla." (Miller-Lieberman, 190. oldal) 1967-től William („Bill”) Coving (1917–2000) elektrotechnikus és műkedvelő zenész volt az élettársa, aki nagy segítségére volt. Előbb Aptosban éltek, majd Joshua Tree-ben vettek földet, ahol saját tervük alapján felépítették a Harrison House Retreatet.[9]
Kulcsművek szerkesztés
Concerto in slendro szerkesztés
Lou Harrison legismertebb alkotása háromtételes kompozíció, melyben ragyogóan ötvöződik a keleti gamelánzene világa a nyugati zenei hatásokkal. Egyes tételei a következők:
- I Allegro vivo
- II Molto adagio
- III Allegro, molto vigoroso
A kompozíció időtartama: 10:06 perc. A zenemű az indonéz szlendro-hangolást idézi, illetőleg a pentaton dallamvilág struktúrájával kísérletezik. A zeneszerző különleges ütőhangszereket is bevet a cseleszta, hegedű és két zongora mellett.
Symphony No. 4. (Last Symphony) szerkesztés
Harrison e művében a navaho indiánok kultúrájának és mitológiájának elemeit ötvözi ázsiai zenei hatásokkal. Nagy szerep hárul a jávai gamelánra. A nagy ívű, négy tételes, melodikus kompozíció záró része egy zenével kísért kántáló recitáció bariton hangra. Az egyes tételek:
- I Largo – Tempo II almost double tempo
- II Stampede – poco presto
- III Largo
- IV Three Coyote Stories
Az alkotás időtartama: 42:09 perc. A Brooklyn Philharmonic Orchestra és a Brooklyn Academy of Music megbízásából keletkezett, 1990. november 2-án mutatták be.1995-ben a szerző művét kissé átdolgozta Barry Jekowsky és a California Symphony számára. °°
Elegy to the Memory of Calvin Simmons szerkesztés
Mindössze 4:41 perces elégikus hangolású gyászzene az Oakland Symphony egykori karmesterének emlékére, aki 1982-ben hajóbaleset áldozata lett. Bemutatójára a Carbrillo Music Festival keretein belül került sor.
Solstice szerkesztés
Mitikus kompozíció démoni és mennyei hatalmak összecsapásairól.
Double Music szerkesztés
Kizárólag ütősökre komponált alkotás, mely John Cage együttműködésével keletkezett.
Szvit hegedűre és amerikai gamelánra szerkesztés
Harrison feltalálta az amerikai gamelánt, baseballütők, kukák és konzervdobozok felhasználásával, s itt teljes értékű alternatívája lesz a keleti hangszernek.
Young Caesar szerkesztés
Harrison először báboperának komponálta meg a Caesar és Nicomedes szerelméről szóló operát, majd színpadi változatát is elkészítette.
Filmek róla szerkesztés
- 1986 – Lou Harrison : "cherish, conserve, consider, create." Directed by Eric Marin.
- 1995 – Musical Outsiders: An American Legacy – Harry Partch, Lou Harrison, and Terry Riley. Directed by Michael Blackwood.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
- ↑ https://artsandletters.org/awards/, 2021. július 7.
- ↑ lou-silver-harrison
- ↑ An Interview with Eva Soltes about composer Lou Harrison (angol nyelven) (HTML). The Universal Language, 2012. augusztus 2. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 22.)
- ↑ William "Bill" Coving = Find A Grave (Memorial ID 161890125)
Források szerkesztés
- Miller, Leta E. and Lieberman, Frederic (1998). Lou Harrison: Composing a World. Oxford University Press. ISBN 0-19-511022-6.
- https://web.archive.org/20060901093808/library.ucsc.edu/oac/exhibits/ms132web/index.html
- https://web.archive.org/web/20060721122212/http://www.music.sjsu.edu/links/harrison/
