Főmenü megnyitása

Louis Barthou

francia politikus, történész, irodalomtörténész, bíró és Franciaország miniszterelnöke

Louis Barthou (Oloron-Sainte-Marie, 1862. augusztus 25.Marseille, 1934. október 9.) francia történész, irodalomtörténész, bíró és politikus. A Harmadik Francia Köztársaság 46. miniszterelnöke volt. Az első világháború során ő látta el a külügyminiszteri tisztséget. 1934. október 9-én külügyminiszterként, az I. Sándor jugoszláv király elleni merénylet során életét vesztette.

Louis Barthou
Louis Barthou 01.jpg
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1913. március 22. 1913. december 9.
Előd Aristide Briand
Utód Gaston Doumergue

Született 1862. augusztus 25.
Oloron-Sainte-Marie
Elhunyt1934. október 9.
(72 évesen)
Marseille
Sírhely Père-Lachaise temető
Párt Democratic Republican Alliance

Házastársa Alice Mayeur
Foglalkozás

Díjak
  • Grand Cross of the Military Order of the Tower and Sword
  • Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Barthou témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Louis Barthou 1862. augusztus 25-én született Oloron-Sainte-Marie-ban és szerény családi körülmények között nevelkedett. Jogi tanulmányokat folytatott Bordeaux-ban, majd 1886-ban, Párizsban jogi doktorátust szerzett. Figyelme hamarosan a politika felé fordult és a L’Indépendant főszerkesztője lett. 1889-ben mérsékelt republikánusként képviselőházi taggá választották. Ezt követően különböző minisztériumokban töltött be pozíciókat. 1894-ben közmunkaügyi miniszterré választották, amely az első miniszteri tisztsége volt. 1896-ban belügyminiszter, 1906-tól 1909-ig pedig ismét közmunkaügyi miniszter volt.[1][2]

1913 márciusától decemberéig ő látta el a miniszterelnöki teendőket. 1913. július 19-én jóvá hagyatta a hároméves kötelező sorkatonai szolgálatról szóló törvényt. 1914-ben a baloldal választási győzelme, a hadüzenet és fia halála (a fronton) miatt átmenetileg visszavonult a politikától. 1918. május 2-án Henry Roujon helyére a Francia Akadémia tagjává választották. Visszatérése után részt vett Paul Painlevé, Aristide Briand és Raymond Poincaré kormányaiban is, ahol különböző miniszteri tisztségeket látott el (külügy és hadügy). 1922-ben ő képviselte Franciaországot a genovai konferencián. A francia szenátus tagjaként a jóvátételi bizottság elnöke lett. 1926 júliusában Raymond Poincaré kormányának igazságügy-minisztere lett. Röviddel halála előtt őt nevezték ki a külügyminiszteri poszt ellátására. 1934. október 9-én az I. Sándor jugoszláv király életét kioltó merénylet során ő is életét vesztette. Halála nagy veszteséget jelentett, mivel utolsó éveiben egy németellenes szövetség kiépítésén dolgozott. Ezen erőfeszítéseit halála után nem folytatták.[1][2]

Halálának hatásai a magyar külpolitikáraSzerkesztés

1934 nyarán magyar kormány Horthy Miklós kormányzó egyetértésével megkezdte a közeledést Jugoszláviához. Az ígéretesnek ígérkező tárgyalásoknak azonban véget vetett a marseille-i merénylet, melynek során I. Sándor jugoszláv király és Louis Barthou francia külügyminiszter is életét vesztette. A merényletet a Horvátország függetlenségéért küzdő usztasa mozgalom követte el. Franciaország és Jugoszlávia a jankapusztai táborban működő usztasa kiképzőtáborra hivatkozva Magyarország megbüntetését követelte. Az ügy mögött legalább ennyire olasz érdekek álltak, de a francia–olasz közeledésre való tekintettel a franciák inkább a magyarokat állították vádjaik középpontjába. A magyar diplomácia szívós munkával kilábalt az ügy következtében beállt súlyos külpolitikai válságból, míg a Jankapusztán bújkálókat egy titkos akcióban Olaszországba menekítették, de a Jugoszláviához való közeledés megszakadt, és Magyarország külpolitikai mozgásköre beszűkült.[3][4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Encyclopedia Britannica:Louis Barthou (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 23.)
  2. a b Académie Française:Louis Barthou (francia nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 23.)
  3. Bencsik, Gábor. Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 169. o. (2004). ISBN 963 855285 9 
  4. Merénylet Marseille-ben II. (Napi történelmi forrás blog, 2016. január 14.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés