Wikipédia

Lovas Márton

(1905–1984) újságíró, szerkesztő, műfordító

Lovas Márton, 1947-ig Leipnik (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 26.[3] – Budapest, 1984. augusztus 12.)[4] újságíró, lapszerkesztő, műfordító.

Lovas Márton
SzületettLeipnik Márton
1905. március 26.
Budapest VII. kerülete
Elhunyt1984. augusztus 12. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaVadas Helén
SzüleiLeipnik Lipót
Bruck Karolin
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (612/2-675. fülke)[1][2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Leipnik Lipót (1876–1959) fűszerkereskedő, fuvaros és Bruck Karolin gyermekeként született zsidó családban. Anyai nagyapja Bruck Mór dunapentelei állatorvos volt.[5] A négy polgári elvégzése után vasesztergályos szakmát tanult. 1922-ben, miután bekapcsolódott a kommunista mozgalomba, letartóztatták. Szabadulása után gépmunkásként dolgozott Óbudán egy textilfestő gyárban, majd nem sokkal később Németországba emigrált. Berlinben megismerkedett Komját Aladárral és családjával, akiknek hatására bekapcsolódott a Német Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájába. Hazatért Magyarországra és 1924 tavaszán a kommunista mozgalom megbízásából ismét elhagyta az országot, hogy jelentést vigyen Bécsbe a mozgalom itthoni állapotáról. Bécsben Sallai Imre vette át tőle a futárpostát, aki szintén nagy hatást tett jellemére. Ezután Párizsba küldték, ahol részt vett a Párizsi Munkás című lap szerkesztési munkálataiban, a Pás de Calais bányavidék magyar bányászai között agitált, illetve segédmunkásként dolgozott a Renault-gyárban. 1928-ban hazatért, és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének titkára lett. Ugyanezen év márciusában letartóztatták, és kilenc hónapig vizsgálati fogságban tartották. A decemberi tárgyalásig ugyan szabadon bocsájtották, de rendőri felügyelet alatt állt. Egy évvel később az Ifjú Proletárt szerkesztette, majd az év novemberében a KIMSZ megbízásából a Szovjetunióba utazott, hogy részt vegyen a Kommunista Ifjúsági Intemacionálé X. plénumán. Moszkvában megismerkedett Kun Bélával, Révai Józseffel, Szerényi Sándorral és más kommunista vezetőkkel. 1930 áprilisában ismét Magyarországra utazott, s a Kommunista című pártlap munkatársa, illetve a budapesti pártbizottság tagja lett. Néhány hónappal később Bécsbe rendelték, ahol az Új Március szerkesztőségénél kapott munkát és segítette a KIMSZ II. kongresszusának előkészítését. A kongresszus után Moszkvába, a Lenin-iskolára küldték egy kétéves német nyelvű tagozatra. Távollétében nevét kapcsolatba hozták a biatorbágyi merénylettel. 1933-ban Moszkvában koholt vádak alapján letartóztatták és 1935-ig börtönben volt. 1946-ban hazatért és a Szakszervezetek Országos Tanácsánál, majd lektorként a Népszava kiadójánál dolgozott. Ezután a Szikra Könyvkiadóhoz került, ahol a kiadványok főszerkesztője lett. Több könyvet fordított oroszból magyar nyelvre. A mezőgazdasági kérdések elméleti szakértőjévé fejlődött. 1955-ben kinevezték a budapesti pártbizottság osztályvezetőjének. 1957-ben a Magyarország című lap belpolitikai rovatát vezette, majd 1958-tól a Figyelő mezőgazdasági rovatának élére került.

Feleségével, Vadas Helénnel Párizsban ismerkedett meg.

A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Főbb művei szerkesztés

  • Kolhozemberek (riportok, Budapest, 1956)
  • Közös érdek, egyéni haszon (riportok, Budapest, 1961)
  • Jövő a mában (riportok, Budapest, 1962)

Díjai, elismerései szerkesztés

  • Munka Érdemrend arany fokozata (1965)
  • Szocialista Hazáért Érdemrend

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lovas_Márton&oldid=26761054”