Lovas Márton

Lovas Márton, 1947-ig Leipnik (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 26. – Budapest, 1984. augusztus 12.) újságíró, lapszerkesztő, műfordító.

Lovas Márton
Született	Leipnik Márton 1905. március 26. Budapest VII. kerülete
Elhunyt	1984. augusztus 12. (79 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Vadas Helén
Szülei	Leipnik Lipót Bruck Karolin
Foglalkozása	újságíró fordító lapszerkesztő
Sírhelye	Farkasréti temető (612/2-675. fülke)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Leipnik Lipót (1876–1959) fűszerkereskedő, fuvaros és Bruck Karolin gyermekeként született zsidó családban. Anyai nagyapja Bruck Mór dunapentelei állatorvos volt. A négy polgári elvégzése után vasesztergályos szakmát tanult. 1922-ben, miután bekapcsolódott a kommunista mozgalomba, letartóztatták. Szabadulása után gépmunkásként dolgozott Óbudán egy textilfestő gyárban, majd nem sokkal később Németországba emigrált. Berlinben megismerkedett Komját Aladárral és családjával, akiknek hatására bekapcsolódott a Német Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájába. Hazatért Magyarországra és 1924 tavaszán a kommunista mozgalom megbízásából ismét elhagyta az országot, hogy jelentést vigyen Bécsbe a mozgalom itthoni állapotáról. Bécsben Sallai Imre vette át tőle a futárpostát, aki szintén nagy hatást tett jellemére. Ezután Párizsba küldték, ahol részt vett a Párizsi Munkás című lap szerkesztési munkálataiban, a Pás de Calais bányavidék magyar bányászai között agitált, illetve segédmunkásként dolgozott a Renault-gyárban. 1928-ban hazatért, és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének titkára lett. Ugyanezen év márciusában letartóztatták, és kilenc hónapig vizsgálati fogságban tartották. A decemberi tárgyalásig ugyan szabadon bocsájtották, de rendőri felügyelet alatt állt. Egy évvel később az Ifjú Proletárt szerkesztette, majd az év novemberében a KIMSZ megbízásából a Szovjetunióba utazott, hogy részt vegyen a Kommunista Ifjúsági Intemacionálé X. plénumán. Moszkvában megismerkedett Kun Bélával, Révai Józseffel, Szerényi Sándorral és más kommunista vezetőkkel. 1930 áprilisában ismét Magyarországra utazott, s a Kommunista című pártlap munkatársa, illetve a budapesti pártbizottság tagja lett. Néhány hónappal később Bécsbe rendelték, ahol az Új Március szerkesztőségénél kapott munkát és segítette a KIMSZ II. kongresszusának előkészítését. A kongresszus után Moszkvába, a Lenin-iskolára küldték egy kétéves német nyelvű tagozatra. Távollétében nevét kapcsolatba hozták a biatorbágyi merénylettel. 1933-ban Moszkvában koholt vádak alapján letartóztatták és 1935-ig börtönben volt. 1946-ban hazatért és a Szakszervezetek Országos Tanácsánál, majd lektorként a Népszava kiadójánál dolgozott. Ezután a Szikra Könyvkiadóhoz került, ahol a kiadványok főszerkesztője lett. Több könyvet fordított oroszból magyar nyelvre. A mezőgazdasági kérdések elméleti szakértőjévé fejlődött. 1955-ben kinevezték a budapesti pártbizottság osztályvezetőjének. 1957-ben a Magyarország című lap belpolitikai rovatát vezette, majd 1958-tól a Figyelő mezőgazdasági rovatának élére került.

Feleségével, Vadas Helénnel Párizsban ismerkedett meg.

A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Főbb művei

• Kolhozemberek (riportok, Budapest, 1956)
• Közös érdek, egyéni haszon (riportok, Budapest, 1961)
• Jövő a mában (riportok, Budapest, 1962)

Díjai, elismerései

• Munka Érdemrend arany fokozata (1965)
• Szocialista Hazáért Érdemrend

Források

• Kékesdi Gyula: Viharos évek (1983. január 22.) Népszabadság, 41. évfolyam, 18. szám, 4. oldal
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.