Lučinci
Lučinci falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Velikéhez tartozik.
Lučinci | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Pozsega-Szlavónia |
Község | Velike |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 34320 |
Körzethívószám | (+385) 33 |
Népesség | |
Teljes népesség | 42 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 284 m |
Terület | 27,22 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésPozsegától légvonalban 13, közúton 15 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re délnyugatra, a Papuk-hegység déli lejtői alatt fekszik. Nyugatról Milivojevci, keletről Velikeolaszi, délről Bratuljevci határolja.
Története
szerkesztésA határában talált történelem előtti leletek tanúsága szerint itt már ősidők óta élnek emberek. Lučinci első írásos említése 1488-ban a velikei uradalom egyik birtokaként történt. A középkorban lakói valószínűleg még katolikus horvátok voltak. A térséget 1532-ben szállta meg a török. A török uralom idején Boszniából érkezett pravoszláv szerbek települtek ide. 1698-ban „Lucsinczi” néven 3 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[2] A 18. század közepére a település újra kihalt, majd a 19. században uradalmi major lett, ahol főként Magyarország déli területeiről betelepített magyar és német anyanyelvű mezőgazdasági munkások laktak.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Luchinczi” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Luchinczi” néven lakosság nélküli preadiumként találjuk.[4] 1857-ben 10, 1910-ben 167 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai lakosságának 44%-a magyar, 21%-a német, 20%-a horvát, 8%-a szerb, 7%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A magyar és német lakosságot a második világháború idején a partizánok elüldözték, helyükre a háború után főként szerbek települtek. 1991-ben lakosságának 56%-a szerb, 40%-a horvát nemzetiségű volt. 2001-ben 53 lakosa volt.
Lakossága
szerkesztésLakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
10 | 17 | 34 | 76 | 118 | 167 | 139 | 294 | 176 | 205 | 207 | 177 | 170 | 135 | 68 | 53 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... . 390. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 27. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2020. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)