Lugdunum Sequanorum
Lugdunum Sequanorum a mai Lyon helyén állt forgalmas római város, amelyet i. e. 43-ban alapítottak, s a későbbiekben Gallia központja volt.
| Lugdunum Sequanorum | |
 | |
| Ország | Gallia |
| Település | Gallia Lugdunensis |
| Névadó | Lugus |
| Elhelyezkedése | |
 Lugdunum Sequanorum
Pozíció Franciaország térképén
| |
 é. sz. 45° 45′ 35″, k. h. 4° 49′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 35″, k. h. 4° 49′ 10″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lugdunum Sequanorum témájú médiaállományokat. | |
Nevének eredete szerkesztés
A várost Colonia Copia Felix Munatia néven alapították a rómaiak, amelyben a Munatia kitétel Lucius Munatius Plancus helytartó és hadvezérre utal, mégis a Lugdunum vált később a város köznapi nevévé.
A Lugdunum név eredete pontosan nem ismert. A legelterjedtebb nézet szerint a „Lug” szó egy kelta istent, míg a „dun” dombot, erődítményt jelent a gallok nyelvén. Más, kevésbé elfogadott nézet szerint, a város előtagja a „lukos” (varjú jelentésű) szót takarja. Egy további elképzelés a „lux” (fény) szóból való származást firtatja.
Története szerkesztés
Alapítás szerkesztés
Lugdunum, amint azt az ásatások kimutatták, már jóval „hivatalos” alapítása előtt is lakott település volt. Az i. e. 6. században egy gall tábor létesült a Saône nyugati partján. A monda szerint Momoros és Atepomaros király alapította a települést, amely a Földközi-tenger medencéjével tartott fenn kereskedelmi kapcsolatot.
I. e. 43-ban Iulius Caesar halálát követően a gallok több támadást indítottak a római telepek ellen. Az allobrogok egyik ilyen támadása Vienne ellen irányult, aminek következtében a város lakossága menekülni kényszerült. A Szenátus utasítására, a menekültek számára Lucius Munatius Plancus (Gallia helytartója) várost alapított a Rodanus (Rhône) és az Arar (Saône) összefolyásánál lévő dombra, a Forum Vetusra (mai neve: Fourvière), amely valószínűleg egy korábbi római tábor lehetett. A város alapításakor pár ezer lakost számlált.
Gallia fővárosa szerkesztés
A város lakossága és jelentősége nagyban nőtt, azonban a legnagyobb fordulatot Augustus római császár döntése hozta. I. e. 27-ben Lugdunum Gallia Lugdunensis provincia fővárosa, és a három gall tartomány birodalmi központja lett. I. e. 15-ben, először Rómán kívül, pénzverde is létesült a városban, I. e. 12-ben pedig a Croix-Rousse dombon létrejött a három gall tartomány vallási központja.
A két fontos folyó, illetve a Bretagne, Aquitania, dél-Gallia és Itália felől érkező utak találkozásánál fekvő település hamar a Római Birodalom minden részével kapcsolatokat épített ki. Négy akvaduk épült a város ellátására, a legnagyobb, az Aqueduc du Gier, 75 kilométer hosszúságú volt. De egyéb jelentős épületek is szép számban akadtak Lugdunumban: színház, amfiteátrum, szentélyek, fürdők díszítették a várost.
Az i. e. 10-ben Lugdunumban született Claudius császár 48-ban kelt rendeletére a gallok is lehetőséget kaptak a Szenátusba való bekerüléshez. Mindezt egy bronztáblára vésetve közölte az uralkodó a három gall tartomány szentélyében. A tábla darabjait Lyonban őrzik. Szintén a császár uralkodása alatt épültek meg a Rhône folyó hídjai, amelyek egy északkeletre tartó út részei lettek.
64-ben Lugdunum patríciusai négymillió sestertiust küldtek a leégett Róma újjáépítésére, cserébe 65-ben, amikor Lugdunum égett le, Nero is hasonló összeggel segítette ki a várost.
68-ban Caius Julius Vindex, Gallia Lugdunensis kormányzója, Nero helyett Galbát kívánta római császárrá tenni. Vienne nagyban támogatta a kormányzót, Lugdunum azonban ellene fordult. Nero júniusi öngyilkosságát követően Galba került a trónra, aki Lugdunum megbüntetését tervezte. 69-ben azonban a korábbi Nero-hívek megfosztották rangjától. Így a vienne-i lakosság bűnhődött Lugdunum helyett.
Növekedés és a kereszténység elterjedése szerkesztés
A 2. században Lugdunum lakossága nagyban nőtt, elérte az 50 000 főt is. Jelentős volt a kormányzati szerepe, de gazdaságilag is kiemelkedő fontosságra tett szert. Legalább két bank működött a városban, amely a kerámia-, a fémműves- és a szövőipar központjává vált. A lyoni terrakotta és kerámiatárgyak, valamint a bor a város komoly exporttermékeivé váltak. A Rhône és Saône folyók hajózhatóak voltak, így Gallia legforgalmasabb kereskedelmi útjai lettek, amelyeken elindulva egészen Hispaniáig és Itáliáig szállították az árukat. A lugdunumi hajósok voltak egész Gallia leghíresebb és legmegbízhatóbb szállítói. A kereskedelem növekedésével egyre több külföldi is érkezett a városba elsősorban görögök és itáliaiak, valamint bevándorlók Palesztina és Asia Minor provincia felől.
Ebben az időszakban áramlottak a Földközi-tenger keleti része felől nagy számban keresztények a városba. A sokszínű metropolisz hamar befogadta az idegeneket, és nagyrészt szintén keresztény vallásra tért. 177-ben Szent Pothin püspök, a keresztények vezetője és Szent Blandina voltak az elsők Galliában, akiket a Marcus Aurelius-féle keresztényüldözés sújtott. A keresztényüldözések ellenére a város kulturális életének fejlődése tovább folyt. Itt tevékenykedett Szent Iréneusz, a legkorábbi keresztény teológusok egyike.
A város hanyatlása szerkesztés
197-ben Septimius Severus a lugdunumi csatában legyőzte az ellene fordult Clodius Albinust, majd felégette Lugdunum városát, keresztény lakóit pedig nagyrészt megölette, továbbá 198 és 211 között az I. légiót itt állomásoztatta. 276-ban a germánok inváziójától szenvedett a város. Az ásatások során Lyonban találták a legdíszesebb germán síremlékeket. A 3. század végére Lugdunum elvesztette Gallia irányítói szerepét – helyette Trier kapta meg –, a város nagy része kihalt.
437-ben a burgundok foglalták el a várost, amelyet 461-ben fővárosukká tettek. 532-ben Chlodion a Frank Birodalomba olvasztotta Burgundiát.
Lugdunum híres szülöttei szerkesztés
Megmaradt emlékek szerkesztés
- Négy gall amfiteátrum (Croix-Rousse)
- Galloromán amfiteátrum (Fourvière)
- Aqueduc du Gier (Vízvezeték) (Fourvière)
- Antik színház (Fourvière)
- Kübelé szentély
- Ókori kikötő (feltárás alatt, a Saône partján)
- Római utak
