Luigi Cherubini

Luigi Cherubini (Firenze, 1760. szeptember 14. – Párizs, 1842. március 15.) itáliai születésű zeneszerző, sikereit elsősorban Franciaországban érte el.

Luigi Cherubini
Jean Auguste Dominique Ingres festménye (1841)
Életrajzi adatok
Születési név	Maria Luigi Carlo Zenobio Salvatore Cherubini
Született	1760. szeptember 14. Firenze ( Toszkánai Nagyhercegség)
Származás	olasz
Elhunyt	1842. március 15. (81 évesen) Franciaország Párizs
Sírhely	Luigi Cherubini's tomb
Házastársa	Anne-Cécile Cherubini
Pályafutás
Műfajok	opera, klasszikus zene
Aktív évek	1773-1842
Díjak	a francia Becsületrend parancsnoka
Tevékenység	zeneszerző karmester zenetudós zenepedagógus zeneteoretikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Cherubini témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Firenzében született Maria Luigi Carlo Zenobio Salvatore Cherubini néven. Első zenei leckéit hatéves korában csembalista apjától, Bartolomeótól kapta. Ifjúkorában komponált egyik kantátáját Firenzében mutatták be Ausztriai Péter Lipót főherceg, a II. Lipót néven leendő császár tiszteletére. Lipót értékelte az ifjú tehetségét, és Giuseppe Sartihoz, a neves operaszerzőhöz küldte zenei tanulmányainak folytatására. A Sartinál töltött időszak rendkívül hasznos volt számára, komoly zeneelméleti képzést kapott, itt sajátította el a polifonikus stílus technikáját és az ellenpontszerkesztés alapelveit. Első bemutatott operája, a Quinto Fabio ugyan nem aratott átütő sikert, de következő operáit rövid időn belül sorban mutatták be. 1785-ben Londonba költözött, és a King’s Theatre számára írt egy operát (La finta principessa – Az álhercegnő). Udvari komponistává nevezték ki. Az 1786-os Giulio Sabinót kifejezett elismeréssel fogadták. Híre elért Párizsba is, ahol a színház nyári szünetében Marie-Antoinette is fogadta.

A kedvező fogadtatás hatására 1788-ban letelepedett Párizsban, első itt bemutatott operája a Démophon volt. Egy párizsi olasz operatársulatot (Théâtre de la Foire S. Germain) vezényelt, ennek megszűnése után Normandiába vonult vissza, ahol az Élisa című operáján dolgozott. Ezzel a művével szakított az olaszos operastílussal, lényegesen nagyobb hangsúlyt adott a cselekmény és a zene drámaiságának. Ez a stílus erősen hatott Beethoven egyetlen operájára, a Fidelióra. Párizsban állást kapott a Nemzeti Zeneintézetben, majd az ebből alakult Conservatoire-ban. Ezután írt operái közül kiemelkedik a Médée (Médeia). Híre bejárta Európát, és mivel Napóleonnal is összezördült, 1806-ban Bécsbe utazott két korábbi operájának (Lodoiska, Faniska) ottani bemutatójára. A bemutatkozás sikeres volt, Beethoven és Joseph Haydn is lelkesedett értük. Otthon rövidebb hallgatás következett, Chimay herceg vendégeként kártyafestéssel töltötte az idejét. A herceg végül rábeszélte egy mise megírására (F-dúr, „Chimay” mise). Több vallási témájú művet is írt a következő években, amelyek közül az 1816-ban bemutatott c-moll requiem ismét elbűvölte Beethovent: jobbnak tartotta Mozart művénél is. 1816-ban a Conservatoire tanára, majd öt év múlva igazgatója lett. Munkája révén a szebb időket megért Conservatoire ismét nagy jelentőségű intézménnyé vált. Tanítványai között a legnevesebbek Halévy és Auber.

Cherubini hatalmas életművet hagyott maga után. Zeneszerzői nagyságát legjobban Beethoven elismerő véleménye bizonyítja. Ennek ellenére műveit sokáig szinte elfeledték, az operaházak csak a Médeiát tűzték időnként színre, ám napjainkban egy lassú újjászületés figyelhető meg. Játsszák egyetlen szimfóniáját, nyitányait, több vallásos szerzeményét, más operákat is, és lemezfelvételek sora jelenik meg műveiből.

Szerzeményeiből

Operák

Olasz korszak

• Amore artigiano, 1773
• Il giocatore, 1775
• Il Quinto Fabio, 1779
• Armida abbandonata, 1782
• Adriano in Sirio, 1782
• Mesenzio, re d’Etruria, 1782
• Il Quinto Fabio, 1783
• Lo sposo di tre e marito di nessuna, 1783
• Olimpiade, 1783
• L’Alessandro nell’Indie, 1784
• L’Idalide, 1784

Londoni korszak

• Demetrio, 1785
• La finta principessa, 1785
• Il Giulio Sabino, 1786
• Ifegenia in Aulide, 1788

Párizsi korszak

A Médeia párizsi ősbemutatójának plakátja 1797-ből

• Démophon, 1788
• Lodoiska, 1791
• Le congres de rois, 1794
• Élisa, or Le voyage aux glaciers du Mont Saint-Bernard, 1794
• Médée, 1797
• L’hôtellerie portugaise, 1798
• La punition, 1799
• La prisionniere, ?1799
• Les deux journées, 1800
• Epicure, ?1800
• Anacréon, ou L’amour fugitif, 1803
• Faniska, 1806
• Pimmalione, ?1809
• La crescendo, 1810
• Les Abencérages, ou L’étendard de Grenade, 1813
• Bayard a Mézieres, 1814
• Blanche de Provence, ou La cour de fées, 1821
• La marquise de Brinvilliers, 1831
• Ali-Baba, ou Les quarante voleurs, 1833

Vallásos zene

• Messe solennelle breve
• A-dúr mise három hangra, 1808–1809
• F-dúr mise, „Chimay” 1808
• d-moll mise, Messe solennelle, 1811
• Missa solemnis, d-moll, Esterházy hercegnek, 1811
• C-dúr mise, 1816
• c-moll rekviem, XVI. Lajos emlékére, 1816
• G-dúr mise, XVIII. Lajos koronázására, 1816–1819
• Missa solemnis, E-dúr, 1818
• A-dúr mise, X. Károly koronázására, 1825
• d-moll rekviem, saját temetésére, 1836

Motetták

• 38 motetta

Kamarazene

• 1. vonósnégyes, Esz-dúr, 1814
• 2. vonósnégyes, C-dúr, 1829
• 3. vonósnégyes, d-moll, 1834
• 4. vonósnégyes, E-dúr, 1835
• 5. vonósnégyes, F-dúr, 1835
• 6. vonósnégyes, a-moll, 1837
• Vonóskvintett, e-moll, 1837

Egyéb kompozíciók

• D-dúr szimfónia (1815), kantáta, nyitány, himnuszok, graduálék, szonáták, dalok stb.

Források

• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
• John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006

További információk

• Fidelio