Főmenü megnyitása

Lukachich Géza

osztrák–magyar altábornagy, katonai szakíró

Somorjai báró Lukachich Géza, szül. Lukachich Géza Ákos Dezső,[1] tévesen olykor Lukacsics (Kassa, 1865. március 29. – Budapest, 1943. december 25.) császári és királyi altábornagy, katona szakíró. Az első világháborúban kezdetben Szerbiában, majd az olasz fronton harcolt. Az isonzói fronton volt parancsnok és a Monte San Gabrielénél a 20. honvéd gyaloghadosztállyal jelentős sikereket ért el (1917 szeptember-október). Ezért megkapta a tiszti arany Vitézségi Érmét.[2] 1918-ban négy napig Budapest katonai parancsnoka volt.

Lukachich Géza
A Katonai Mária Terézia-rend kitüntetettjei (1917)
A Katonai Mária Terézia-rend kitüntetettjei (1917)
Született Lukachich Géza Ákos Dezső
1865. március 29.
Kassa
Elhunyt 1943. december 25. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei két gyermek:
Eleonóra Viktória, Erzsébet
SzüleiLukachich József, Szlexy Laura
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Vitézségi Érem (1917)
  • a katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje (1917. augusztus 17.)
Sírhely Új köztemető (29/2-1-14K.)
Katonai pályafutása
Ország  Osztrák–Magyar Monarchia
Szolgálati ideje 1883-1919
Rendfokozata altábornagy
Egysége 20. honvéd gyaloghadosztály
Háborúi, csatái
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukachich Géza témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Lukachich Géza 1917

22 évesen lett hivatásos tiszt, majd elvégezte a hadiiskolát, és a honvédséghez került. 1911-től kezdve ezredparancsnok volt a monarchia hadseregében. Az első világháborúban kezdetben az olasz fronton, 1916 novemberétől az oroszon, a következő év augusztusától ismét az olasz fronton harcolt, Doberdónál és Isonzónál volt hadosztályparancsnok, hírhedt volt a szökevények szembeni kegyetlenségéről. 1917. augusztus 17-én Mária Terézia Rendet, ezzel együtt pedig bárói címet, és nemesi előnevet (somorjai) is kapott. 1918-ban a hátországi biztosító csapatok parancsnokaként tevékenykedett. 1918. október 26-án Budapest katonai parancsnoka lett, és mindent megtett a különböző megmozdulások elfojtására, ám az őszirózsás forradalom alatt a népharag elől megmenekült, mivel a Nemzeti Tanács letartóztatta (október 30.). A következő évben nyugállományba vonult, és létrehozta a NYUKOSZ-t (Nyugalmazott Katonatisztek Országos Szövetsége), amely vezetőjeként működött, egészen 1943-as haláláig. Mindeközben pedig a Háztulajdonosok Országos Szövetsége elnöke. 1943. december 25-én reggel 4 órakor halt meg Budapesten, a III. kerületben.[1]

CsaládjaSzerkesztés

 
Lukachich és családjának sírja Budapesten. Új köztemető: 29/2-1-14K.

A Lukachich család sarja, apja Lukachich József, anyja Szlexy Laura.[1] Felesége Halmos Erzsébet Gizella volt.[1][3] Két gyermekük született: Lukachich Eleonóra Viktória (1902–?)[4] és Tömösváry Tivadarné Lukachich Erzsébet (1903–?)[5]

Fő műveiSzerkesztés

  • Magyarország megcsonkításának okai (Budapest, 1932., a NYUKOSZ kiadása)[6]
  • A Doberdó védelme az első isonzói csatában (Budapest, 1918., Athenaeum Kiadó, online elérés)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Halálesete bejegyezve Budapest III. ker. polgári akv. 668/1943. folyószám alatt.
  2. Stencinger Norbert: „Egyenlő a poklok poklával…”, 2014. január 23. (Hozzáférés: 2015. június 25.)
  3. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  4. Lukachich Eleonóra Viktória. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. június 25.)
  5. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  6. Országos Dokumentum-ellátási Rendszer - "Lukachich Géza" (Hozzáférés: 2015. 06. 25.)

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Géza Lukachich von Somorja című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés

  • Földes Mihály: Viharos tavasz (r., Bp., 1963)
  • Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • (cím nélkül) . Esti Kurír, (1943. dec. 27.)