Luna–14

A Luna–14 (E-6LS-113) második generációs szovjet holdautomata, a Luna-program része. A Hold mesterséges holdja lett.

Luna–14
Gyártó	NPO Lavocskin
Típus	űrszonda
Indítás dátuma	1968. április 7.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta	Molnyija–M
Tömeg	1640
COSPAR azonosító	1968-027A
SCN	03178
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

Tervezett feladata a Hold megközelítése – körpályára állás, felületének fényképezése és a Hold körüli térség kutatása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1968. április 7-én a bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88,78 perces, 51,78 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai: perigeuma 189 kilométer, apogeuma 242 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával elérte a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld-, Hold- és Nap-központú) űreszköz. Hasznos tömege 1700 kilogramm. Április 8-án pályakorrekciót hajtottak végre a hideggáz-fúvókák segítségével. A holdautomata teljesen megegyezett a Luna–12 űrszondával.

Felépítése: szállító- valamint fékezőegység, vezérlőegység, csillagérzékelő (tájolás), orientációs gáztartály és hideggáz-fúvókák, kormányhajtóművek; fékezőegység, üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű. Az önálló holdszputnyik belsejében rádiórendszer (adó-vevő), vezérmű, áramforrások, hőszabályzó, antennák; felületén – plazmadetektor, radiométer, szcintillációs gamma-spektrométer, magnetométer, rádiócsillagászati eszköz. Áramellátását vegyi akkumulátorok biztosították.

Április 10-én végrehajtott fékezést követően a műszertartály nem vált el a hordozó egységtől, Hold körüli pályára állt. Keringési ideje 2 óra 40 perc volt. Hold körüli pályaadatai: 42 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első keringésnél: 160 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első keringésnél 870 kilométer). Az alapkutatáson túli feladata további adatgyűjtés a Holdra történő sima leszállás megvalósításához. Tartalmazott egy teszt Lunohod-egységet a Lunohod-program elősegítésére. 176 Hold körüli fordulat alatt 97 rádiókapcsolatot létesített. Az utolsó kapcsolat a szondával április 30-án volt.

Források

• (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 12. szám.  
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Luna–14. zarya.info. [2022. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 19.)
• Luna-14. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 19.)
• Luna-14. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 19.)

Elődje: Luna E–6LS–112

Luna-program 1963–1968

Utódja: Luna E–8–201