Luzitán nyelv
A luzitán nyelv kihalt ókori indoeurópai nyelv, amelyet az Ibériai-félsziget nyugati-délnyugati felén, nagyjából a mai Portugália középső részén, illetve a spanyolországi Extremadura területén beszéltek. Hovatartozása az indoeurópai nyelvcsaládon belül bizonytalan. Egyesek az ókelta nyelvekkel próbálták rokonítani, azonban egy jellegzetes ponton különbözik azoktól, mivel megőrizte az indoeurópai eredetű szókezdő p- hangot; míg mások az italikus nyelvekhez sorolták. Elképzelhető, hogy a feltételezett ősi italikokelta nyelvállapot egy maradványa.
| Luzitán | |
| Beszélik | Holt nyelv |
| Terület | Az Ibériai-félsziget nyugati-délnyugati része |
| Beszélők száma | 0 fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád italikokelta ág luzitán nyelv |
| Írásrendszer | Latin ábécé |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | — |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | — |
| ISO 639-2 | — |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luzitán nyelv témájú médiaállományokat. | |
Jellemzők
szerkesztésA luzitán nyelvről mindössze négy dokumentum maradt ránk három különböző helyről, ezek: Arroyo de la Luz (Extremadura, Spanyolország), Cabeço das Fraguas és Lamas de Moledo (mindkettő Portugália területéről). A feliratok mind a latin ábécével készültek.
A nyelv hangrendszere nagyon hasonló volt a latinéhoz: öt magánhangzó-fonémát ismert /a, e, i, o, u/, feltételezhetően hosszú–rövid fonológiai szembenállással. A kettőshangzók: /ai/ (ai, ae), /oi/ (oi, oe, ui), /au/, /eu/, /ou/; néhány ezek közül egyszerűsödési tendenciával: ei > e~i; ai > ae > e; oi > oe~o/ui~u. A latinhoz hasonlóan megvolt a két félhangzó: /w/ és /j/, az utóbbi palatalizálta az előtte lévő mássalhangzót. A mássalhangzók közül külön említést érdemel a szó eleji p- gyakori előfordulása, amely a kelta hipotézis ellen szól; ezen kívül – az összes többi félszigeten beszélt paleohispán nyelvvel ellentétben – megvolt az f hang, amely szintén a latinnal közös vonás. Ugyanakkor megfigyelhető volt bizonyos tendencia a magánhangzók közötti zöngétlen zárhangok zöngésülésére (pl. porcom / porgom – tárgyeset – latin megfelelője a porcus, disznó).
A hosszabb, vallási jellegű feliratokon kívül a nyelvből istenek nevei – például Trebopala, Toudadigoe (< *teutatikoi), Laepo / Laebo stb. – és néhány helységnév – Bracara (Braga), Budua (Bótoa), Caurium (Coria), Capara (Cáparra), Igaeditania (Idanha-a-Velha), Salmantica (Salamanca), Turgalium (Trujillo) – maradt ránk.
A feltárt dokumentumok
szerkesztésAz alábbiakban a fent említett négy latin betűs felirat látható eredeti átírásban:
| Lamas de Moledo | Cabeço das Fraguas | Arroyo de la Luz I–II. | Arroyo de la Luz III. |
|
RUFUS ET |
OILAM TREBOPALA |
AMBATVS |
ISACCID·RVETI · |
Források
szerkesztés- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973 , p. 1081.
- Historia de la lengua española. Rafael Cano (coord.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2005. ISBN 8434482614 , pp. 45–46.
