Főmenü megnyitása

Mácza János

esztéta, művészettörténész

Mácza János (Alsóhrabóc, 1893. augusztus 4.Moszkva, 1974. november 14.) esztéta, művészettörténész, író. A magyar avantgárd művészet ígéretes alkotójaként indult, majd a kommün bukása után teljes életét emigrációban töltötte.

Mácza János
Nemes Lampérth József - Mácza János portréja
Nemes Lampérth József - Mácza János portréja
Született 1893. augusztus 4.
Alsóhrabóc
Elhunyt 1974. november 14. (81 évesen)
Moszkva
Állampolgársága
Nemzetisége magyar
Foglalkozása esztéta,
művészettörténész,
író,
műfordító,
színikritikus
Kitüntetései Munka Vörös Zászló érdemrendje

ÉletpályájaSzerkesztés

Gyógyszerésznek tanult, de közben írogatott is, első írásai az Ungvári Közlönyben, majd a pesti lapokban (Magyar Figaró, Ország-Világ, Magyar Hírlap) jelentek meg. 1915-ben Budapestre költözött és Kassák Lajos lapjainál, előbb A Tett-ben, majd a Mában jelentette meg színikritikáit. 1917-ben a Ma folyóirat köréhez kapcsolódva egy színészképző szabadiskolát szervezett.

Verseit a német expresszionizmus ihlette, a Die Aktion és a Der Sturm német művészeti folyóiratok íróinak munkáiból többet is lefordított. A Ma körében Uitz Bélával és Mattis Teutsch Jánossal került közelebbi barátságba.

1919-ben eltávolodott a magyar aktivizmus körtől, többekkel együtt a forradalom szolgálatába állt, a Szombatban és a Vörös Lobogóban publikált és a Nemzeti Színház segédrendezője lett. A teljes színpad[1] című munkájában az irodalom, a képző- és az előadóművészet szintézisét próbálta kidolgozni. A kommün bukása után emigrált Szlovákiába, majd Bécsbe. Az emigrációban belépett a KMP-be és pártmegbízásból 1920-22-ben a Kassai Munkás c. lapnál volt kulturális rovatvezető, a bukaresti Munkásban is jelentek meg írásai. Német, szovjet, cseh avantgárd írók munkáit fordította magyarra.

1923-ban Moszkvában telepedett le, 1926-tól a Közoktatási Népbiztosság Osztályán dolgozott. 1928-34-ben művészettörténetet tanított a moszkvai egyetemen. Esztétikai írásaiban hangsúlyozta a kollektivitás elvét, de ugyanakkor nem osztotta a korszak dogmatikus nézeteit. A művészeti közéletből hamarosan kiszorult, az Építészeti Akadémián tanított, ipari formatervezéssel foglalkozott. Az 1950-es években enyhült körülötte a légkör, kormánykitüntetést kapott. Kéziratait, könyveit a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.

KönyveibőlSzerkesztés

  • A klasszikus és az új magyar dráma. 1915
  • A modern magyar dráma. Tanulmányok, jegyzetek; szerzői, Ungvár, 1916
  • Teljes színpad. Tanulmány 1919-1921; Ma, Wien, 1921
  • A mai Európa művészete. Moszkva, 1926
  • Irodalom és munkásosztály Nyugaton. Moszkva, 1927
  • Uitz Béla alkotói útja. Moszkva–Leningrád, 1932
  • Alkotó módszer és művészi örökség. Moszkva, 1933
  • Esztétika és forradalom; ford. S. Nyirő József, utószó Botka Ferenc; Gondolat, Bp., 1970
  • Legendák és tények. Tanulmányok a XX. század művészettörténetéhez; összeáll., jegyz., utószó Szabó Júlia; Corvina, Bp., 1972 (A művészettörténet forrásai)
  • A mai Európa művészete. 1926; ford. S. Nyírő József, szöveggond., előszó, jegyz. Botka Ferenc; PIM–NPI, Bp., 1978 (Irodalmi múzeum)
  • Eszmeiség – avantgarde – művészet; szöveggond., előszó, jegyz. Botka Ferenc, ford. S. Nyirő József, függelék ford. Pacsek Józsefné; NPI–PIM, 1981-1983
    • 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton; 1981
    • 2. Alkotó módszer és művészi örökség; 1983

SzakirodalomSzerkesztés

  • Szabó Júlia: A magyar aktivizmus művészete : 1915-1927. Budapest : Corvina, 1981. 247 o. 186 t. ill. (részben színes) ISBN 9631309126

ForrásokSzerkesztés

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1255. o. ISBN 963-05-6806-3  

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bécs, 1921.

Külső hivatkozásokSzerkesztés