Főmenü megnyitása

Mártonfi Ferenc

magyar (generatív) nyelvész, sinológus, koreanológus

Mártonfi Ferenc (Budapest, 1945. június 13.Budapest, 1991. június 20.[2]) magyar nyelvész, sinológus, aki Kenesei István megfogalmazása szerint „gimnazista korában is poliglott nyelvészpalántából kiemelkedő fonológussá és sinológussá vált”.[3] Kiemelkedő tevékenységet végzett a sinológia és a koreanisztika területén, többek között az ő munkásságán alapszik a koreai nyelv magyaros átírásának rendszere.

Mártonfi Ferenc
Életrajzi adatok
Született1945. június 13.[1]
Budapest
Elhunyt1991. június 20. (46 évesen)[2]
Budapest
Ismeretes mint
  • nyelvész
  • nyelvész
  • sinológus
  • koreanológus
Nemzetiség magyar
Házastárs Vihar Judit[2]
Székács Eszter
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény

ELTE kínai-orosz szak (1963–1965)

kínai nyelv-matematikai nyelvészet (1965-1968)
Pályafutása
Szakterület kínai nyelv, japán nyelv, koreai nyelv, fonológia
Tudományos fokozat adjunktus, 1975
Munkahelyek
Szegedi Egyetem Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék oktató (1970)
ELTE Kínai és Kelet-Ázsiai Tanszék oktató

Tartalomjegyzék

Élete és pályafutásaSzerkesztés

Gyerekkorában kitűnő tanuló volt, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanult, már ekkor érdekelték az idegen nyelvek, az orosz mellett olaszt, ógörögöt és latint is tanult. Dalos György költőről írt tanulmánya lehetővé tette, hogy felvételi nélkül menjen egyetemre.

Gimnazistaként kezdte el érdekelni a kínai nyelv, először a TIT nyelvtanfolyamának keretei között hallgatta, majd 1963-ban az ELTE kínai–orosz szakára vették fel. 1965-ben az orosz szakot leadta, és matematikai nyelvészetet vett fel helyette. Egyetemi tanulmányai alatt a japán nyelvet is elsajátította.

1968-ban végzett, ekkor ösztöndíjat kapott Kínába, kiutazni azonban a magyar–kínai diplomáciai kapcsolatok romlása miatt nem tudott. Helyette ösztöndíjat ajánlottak neki Észak-Koreába, ahol a Kim Ir Szen Egyetemen töltött két évet, és megtanult koreaiul.

1970-ben tért vissza Magyarországra, a Szegedi Egyetem Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén kezdett el dolgozni, majd 1972-ben az ELTE Kínai és Kelet-ázsiai Tanszékére került. Ő tartotta az egyetemen az első koreai nyelvórákat. 1991-ben, otthonában hunyt el; halálának oka keringési összeomlás volt.

Tanítványai közé tartoztak például Hamar Imre és Bartos Huba sinológusok.

Mártonfi első házasságát Vihar Judit irodalomtörténész-műfordítóval kötötte meg (1968–1977; gyermekük Mártonfi Attila nyelvész), második házasságát pedig Székács Eszterrel. Székács Eszter unokaöccse Csoma Mózes, aki Mártonfihoz hasonlóan szintén koreanista.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ferenc a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2016. augusztus 16.)
  2. a b c A cikkalany volt feleségének szíves közlése. A részleteket ld. a vitalapon.
  3. [[Kenesei István (nyelvész)|]]: Szépe Györgyről. Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet. (Hozzáférés: 2012. november 28.)

Ismertebb publikációiSzerkesztés

  • A koreai írás története és szerkezete, Keletkutatás. Tanulmányok az orientalisztika köréből. Kőrösi Csoma Társaság, 113-146. o. (1973) 
  • A rögzített nyelv – az írás, Minerva Nagy Képes Enciklopédia: Település, városiasodás, az emberi kommunikáció, 254-272. o. (1975) 
  • szerk.: Ligeti Lajos: A koreai nyelv, Keleti nevek magyar helyesírása. Budapest: Akadémiai Kiadó, 483–498. o. (1981) 
  • Koreai irodalom. Korai irodalmi formák. Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. 571–577. o. ISBN 963-05-1803-1   (ezen felül több, japán és koreai irodalommal foglalkozó szócikk ugyanitt)

ForrásokSzerkesztés