A második kappeli háború (németül Zweiter Kappelerkrieg) az Ósvájci Konföderáció katolikus és protestáns kantonjai közötti fegyveres konfliktus volt a reformáció idején, 1531-ben.

Kappeli csata
A kappeli csata (1548-as fametszet)
A kappeli csata (1548-as fametszet)

KonfliktusMásodik kappeli háború
Időpont1531. október 11.
HelyszínSvájc
Eredménykatolikus győzelem
Szemben álló felek
Uri
Schwyz
Zug
Luzern
Unterwalden
Zürich
Parancsnokok
Hans JauchHuldrych Zwingli
Szemben álló erők
70002000
Veszteségek
ismeretlen500

Előzmények szerkesztés

 
Az 1531-es badeni konföderációs gyűlés

Az 1529-es első kappeli háború lezárása csak rövid időre békítette meg egymással a vallási okokból összekülönbözött svájci kantonokat. Mindkét oldalról folytatódtak a provokációk, amelyeket csak fokozott az 1530-ban megjelent ágostai hitvallás. A vallási különbségeken kívül a katolikusok azzal vádolták Zürichet, hogy az ő rovásukra akar terjeszkedni.

Miután a katolikus kantonok megtagadták, hogy segítsék a graubündeni Három Liga harcát a Milánói Hercegség ellen a Musso-háborúban, Zürich kijelentette, hogy ezt a graubündeniekkel kötött szövetségi szerződés megsértésének tekinti és embargót hirdetett az öt alpesi katolikus kanton ellen. Akciójához Bern is csatlakozott. Míg 1529-ben a konföderációs gyűlés, a Tagsatzung még sikeresen tudott közvetíteni a felek között, ezúttal a Badenben összehívott gyűlés sikertelen volt. A kudarc egyik fő oka az volt, hogy Huldrych Zwingli, a híres protestáns prédikátor és zürichi vezető a fegyverekre akarta bízni a döntést. Az élelmiszerembargó által sújtott katolikusok 1531. október 9-én hadat üzentek Zürichnek.

A kappeli csata szerkesztés

Két nappal a hadüzenet után, október 11-én a katolikus kantonok 7 ezer katonája Kappel mellett találkozott a zürichiek kétezres seregével, melyet maga Zwingli vezetett. A katolikus sereg parancsnoka az Uriból Hans Jauch volt. A többi protestáns kanton nem támogatta Zürichet, melynek katonái kisebb csapatokban, az erőltetett menettől kimerülten érkeztek a harcmezőre. A katolikusok támadtak és rövid ellenállás után, délután 4-re a protestánsok megfutottak. A csatában és menekülés közben mintegy 500 zürichi vesztette életét, köztük Zwingli és 24 másik lelkész. A győztesek Zwingli testét mint eretneket, máglyán elégették. Az elmenekült protestánsok Zugerberg hegyen és a Menzingen melletti Gubel-hegyen gyülekeztek.

A protestáns válasz szerkesztés

 
Zwingli emlékműve a kappeli csata helyszínén

A kappeli vereség után Bern és a többi protestáns kanton sereget küldött Zürich felmentésére. A protestánsok október 15-21. között végigvonultak a Reuss-völgyön és elérték Baart. A katolikusok eközben a Zugerberg lejtőin táboroztak. A zürichiekkel kiegészült berni hadsereg egy ötezres kontingenst küldött Menzingenen át, hogy bekerítse a katolikusokat, katonáik azonban a fegyelmezetlenség és a fosztogatások miatt lassan haladtak. Október 23-a estéjén érték el a Menzingen melletti Gubelt, de éjszaka rajtuk ütött egy kisebb katolikus sereg, hatszázat levágtak belőlük és megfutamították őket.

A második vereség demoralizálta a berni-zürichi erőket és egyre nőtt a dezertálók száma. November 3-án visszavonultak a Reusson egészen Bremgartenig, aminek következtében Zürich városa és a Zürichi-tó környéke védtelenné vált. Zürich hamarosan békét kért.

Következmények szerkesztés

Zwingli utóda Heinrich Bullinger lett, aki az ő hívének számított és aki a háború idején Bremgartenben volt lelkész. A kappeli csata után Bremgartenben a katolikusok kerekedtek felül, Bullinger pedig apjával együtt Zürichbe menekült.

A háborút lezáró béke (Zweiter Landfrieden) kikényszerítette a protestáns szövetség feloszlatását, a közös irányítású területeken a katolicizmust ismerte el elsődlegesnek, de az addig áttért községek protestánsok maradhattak. Néhány stratégiai szempontból fontos helyet (amelyek a Schwyzből a Rajna-völgybe vezető út mentén, vagy a graubündeni hágóknál területek el) erőszakkal rekatolizáltak. A békeszerződés megengedte, hogy a kantonok saját választásuk szerint protestáns vagy katolikus vallást kövessék, vagyis Svájc az akkori Európában kimondottan ritka módon kétvallású állam lett. A katolikusok többségben maradtak; az Ósvájci Konföderáció teljes jogú tagjai közül hét teljes és két félkanton tartozott hozzájuk, míg négy teljes és két félkanton (Zürich, Bern, Bázel, Schaffhausen és Glarus és Appenzell fele) protestáns volt. A közösen irányított függő területeken (pld. Thurgau és Aargau) a két vallás híveinek meg kellett tanulniuk együttélni, sok helyen ugyanazt a templomot használták felváltva.

1656-ban a protestánsok (főképp a zürichiek) az első villmergeni háborúban megpróbálták megváltoztatni a vallási együttélés addigi szabályait, ekkor még sikertelenül. 1712-ben a második villmergeni háborúban viszont döntő győzelmet vívtak ki és sikerült felülbírálni a második kappeli háborúban elért status quot.

Források szerkesztés

  • Acton, Baron John Emerich Edward Dalberg (1903). The Cambridge modern history. Cambridge: University Press
  • Kappelkriege Historisches Lexikon der Schweiz
  • W. Schaufelberger, Kappel - Die Hintergründe einer militärschen Katastrophe, in SAVk 51, 1955, 34-61.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Second War of Kappel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.