Főmenü megnyitása

Máté Imre (költő, 1936–1989)

romániai magyar költő
(Máté Imre (költő, 1936) szócikkből átirányítva)

Máté Imre (Érmihályfalva, 1936. február 14. – Érmihályfalva, 1989. december 8.) romániai magyar költő. Ismeretséget főleg a Partiumban szerzett. Saját magáról így írt tömören Forgó táncban című verskötetének fülszövegében:

Máté Imre
Élete
Született 1936. február 14.
Érmihályfalva
Elhunyt 1989. december 8. (53 évesen)
Érmihályfalva
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

„1936. február 14-én születtem Érmihályfalván. Azóta ott élek.”[1]

ÉleteSzerkesztés

Máté Mihály és Papp Piroska, jómódú gazdálkodó szülők fiaként, tetszhalottként jött a világra. A későn értesített szülészorvos, dr. Andrássy Ernő, halottnak vélve a gyermeket, az anya életét próbálta megmenteni és fogója szorításával maradandó idegrendszeri károsodást okozott az újszülöttben, mely a beszéd- és mozgáskészség gátoltságában nyilvánult meg érzékelhető módon.[1]

Édesanyja, mivel fia az elemit kitűnően végezte el, beíratta a Nagykárolyi Piarista Gimnáziumba 1946-ban. A gimnázium két év után megszűnt, ezért szülőfalujában végezte el a hetediket. Verset tőle először a Bihar megyei Fáklya (ma Bihari Napló) közölt 1956-ban, a Paraszt vagyokot. Többen is felfigyeltek a fiatal tehetségre. Tanulmányait Székelyhídon folytatta (1956-1960), ahol 1961-ben sikeresen leérettségizett. Közben egyre írt, felnőttekhez és gyermekekhez egyaránt. Máté Imre 1962-től az Érmihályfalvi Általános Iskola könyvtárosa lett. Ettől fogva nem csak a nagyváradi Fáklya, hanem az Utunk, Korunk, Ifjúmunkás és Napsugár lapok is közölték verseit. 1965-ben elvette Tóth Ilona magyar nyelv és irodalom szakos tanárnőt, a Fáklya akkori korrektorát, és letelepedett Nagyváradon. A nagyváradi kulturális élet jótékonyan hatott rá, csak házasságának megromlása hagyott keserűséget a költő lelkében, s mely 1977-ben válással ért véget. Icának című versében sokatmondóan adja vissza ezt a 12 évet:

Icának

kilenc év
kilenc hónap
kilenc nap
kilenc óra
kilenc perc
a világ
pipacs helyett

jégvirág

Önálló kötete majd csak 1969-ben, az Ifjúsági Könyvkiadó (Bukarest) gondozásában, jelent meg Látta ezt a fürge mókus címmel. Később írásait a Bányavidéki Fáklya, Szatmári Hírlap, Előre, Ifjúmunkás, s a pozsonyi Új szó hasábjain is viszontláthattuk.[2] Jó barátság fűzte több erdélyi és magyarországi költőhöz, íróhoz, művészhez, mint volt például Kiss Tamás (19122003) és a szentendrei Pirk János, Kossuth-díjas festő. Egy ízben, 1974 októberében, meglátogatta szülőfaluja messzire került fiát, Zelk Zoltán költőt, budapesti lakásán. 1984-ben a Kriterion Könyvkiadónál (Bukarest) jelent meg verseskötete, a Segíts meg emberségem !. Ebben az időszakban rendszeresen ki volt téve a szocialista rendszer zaklatásának.[3] Magyarországra csempészte ki nem publikálható verseit, s Erdély gyermekeiért (Erdélyi Szövetség, a Hungaroton MHV dolgozóinak támogatásával) című kislemezen az ő verse is szerepelt.

Édesapja halála, s a folyamatos elutasítás és mellőzés, de legfőképp édesanyja halála végzetesen megviselte és 1989. december 8-án agyvérzésben hirtelen elhunyt.[1] Barátai döbbenten fogadták a hírt és fejfájára saját versét vésették:

ne temessék el a költőt,
szeme még védő tekintet,
koponyája győzelem-bástya .
( Neruda–sirató )

KöteteiSzerkesztés

  • Látta ezt a fürge mókus (gyermekversek, 1969)
  • Forgó táncban (versek, 1973)
  • A nap kalapja (gyermekversek, 1980)
  • Segíts meg, emberségem (Gábor Ferenccel és Számadó Ernővel közös verseskötet, 1984)

KritikákSzerkesztés

  • Számadó Ernő, első elismerője, 1957. február 25-én kelt levelében biztatta a fiatal tehetséget[4]
  • Visky Mária : Máté Imre szellemi hagyatéka, I . fokozati tudományos-módszertani dolgozat ,1999[5]
  • Fábián Imre: Máté Imre versei, Fáklya, 1973. október 4.
  • Fényi István: Máté Imre versei, Szatmári hírlap, 1974. március 31.
  • Messzer László: A Nap kalapja–Máté Imre gyermekversei, Fáklya, 1981. január 18.[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Egy küzdelmes költőpálya:Máté Imre (1936 – 1989). [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 10.)
  2. Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  
  3. 'Többször felkérték, hogy a szocializmust dicsérő irányverseket írjon, de ezt visszautasította. Írógépét, mely legfontosabb munkaeszköze volt–vele szelídítette olvashatóvá a reszkető kézzel írott girbegurba betűket–elvette a rendőrség. Csak hosszas huzavona után, megcsonkítva (néhány lereszelt betűvel)kapta vissza.'. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 10.)
  4. [1] Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben „Számadó Ernő a következőket írta Máté Imrének:
    »Kedves Öcsém, Szívvel köszönöm a hozzám intézett szép versedet, köszönöm kedves szüleidnek és neked a nagykárolyi Számadó – ünnepségen való részvételeteket. Kívánom neked, hogy te kevesebb harc, könny és szenvedés árán juss odáig, ahol koszorút adnak a költőnek…«”
  5. Játékos, könnyed rímelésű versikéi „esztétikai értékük mellett nevelői funkciót is betöltenek, fogalmazásra, szép beszédre, az anyanyelv rejtett értékeinek felismerésére is tanítanak…Közel hozza a természet varázsát, derűjét, a falusi tájat, a falusi élet vidám pillanatait, de nem hiányoznak az állatfigurák sem .”. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 10.)
  6. „Tavaszi kikeletről vall Máté Imre kötetnyitó soraiban, és a téli világ zúzmarás képeivel búcsúzik az olvasótól, s közben mennyi jelenség ad számára lehetőséget a játékra a gyermeki képzelettel: az erdei légtornászmókusról, a fűtépő kislibákról, andalító estéli harangszóról…A versek gördülékenysége, formai megalkotottságuk tökéletessége nem kezdő költőről bizonykodik, hanem tudatosan alkotóról, aki minden rímért megküzd, ám teszi ezt az olvasó számára észrevétlenül.”. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 10.)

ForrásSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés