Mérey Kajetán
Mérey Kajetán (Bécs, 1861. január 16. – Bécs, 1931. február 2.)[4] diplomata.
| Mérey Kajetán | |
 | |
| Született | 1861. január 16.[1] Bécs[2] |
| Elhunyt | 1931. február 2. (70 évesen)[1] Bécs[3] |
| Állampolgársága |
|
| Foglalkozása | diplomata |
| Tisztsége | az Osztrák-Magyar Monarchia nagykövete Olaszországban (1910–1914) |
| Iskolái | Theresianum Katonai Akadémia |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mérey Kajetán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
A Teréz Katonai Akadémián tanult. 1883-ban hadnagyi rangot kapott. 1884-ben a Monarchia külügyi szolgálatába lépett és belgrádi (1885), bukaresti (1886), párizsi (1891-1893) és konstantinápolyi (1893-1895) beosztás után 1895-ben a közös külügyminisztériumban az elnöki osztály vezetője lett. 1899-ben az első hágai békekonferencián az osztrák-magyar küldöttség tagjaként vett részt. 1903-ban titkos tanácsossá nevezték ki. 1904 márciusában a külügyminisztérium első osztályvezetői posztjára nevezték ki, de 1907 februárjában leváltották, és kinevezték a második hágai békekonferencia osztrák-magyar főküldöttjévé. 1910-től quirinali nagykövet lett, mely megbízatás alól rossz egészségi állapota miatt 1914-ben szabadságot kért. 1915-ben a közös külügyminisztériumban kapott beosztást a béketárgyalások előkészítésére. 1917. decemberében kinevezték annak az osztrák-magyar küldöttségnek a vezetőjévé, amely aláírta a fegyverszünetet Oroszországgal, majd tárgyalt az 1918. március 3-án aláírt breszt-litovszki békeszerződésről.[5] Az 1918. május 29-én Bécsben aláírt, Ausztria-Magyarország és Finnország közötti békeszerződés egyik tárgyalója volt.[6] A forradalom után nyugalomba vonult, s azután mint magánember élt a Bécs melletti Badenben.
Kitüntetései szerkesztés
- A Francia becsületrend lovagja[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ Wiener Salonblatt, 15. Februar 1931., 16. old.
- ↑ Kajetan Mérey von Kapos-Mére. [2021. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 17.)
- ↑ [1]
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kajetan von Mérey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Österreichisches Biographisches Lexikon 6. kötet, 228. old.
- http://www.oocities.org/veldes1/merey.html
- MTI Napi Hírek, 1931. február 3. 13. kiadás, 11 óra 55 perc
További információk szerkesztés
- A császári és királyi külügyi szolgálat évkönyve (1917)
- Hugo Hantsch: Leopold Graf Berchtold (Bécs, 1963)
- Nemes családok. [Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede]. Budapest, Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905.
- Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
- Renata Vietor: Die Tätigkeit des österreich-ungarischen Botschafters am Quirinal Kajetan Mérey von Kapos-Mére 1910–1912. Dissertation Universität Wien, Wien 1962.