Mészáros Gábor (pártmunkás)

(1896–1920) pártmunkás
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 11.

Mészáros Gábor, szül. Kohn Gábor (1896Budapest, 1920. február 19.) húsipari munkás, pártmunkás.

Mészáros Gábor
SzületettKohn Gábor
1896.
Budapest[1]
Elhunyt1920. február 19.
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaaktivista
SablonWikidataSegítség

Az első világháború alatt orosz hadifogságba esett. Tomszkban, a helyi hadifogolytáborban ismerte meg mások mellett Kun Bélát, agitált, és belépett az oroszországi magyar kommunista szervezetbe. Az 1917-es októberi orosz forradalmat követően Moszkvába utazott, ahol a kommunista párt futárszolgálatra osztotta be. 1918 májusában pártszervezésre illetve agitációs munkára a német haderő uralta területre küldték, ám lebukott és halálra ítélték. Megszökött, és az OK(b)P megbízásából Finnországban, majd Ukrajnában volt kiküldetésen. 1918 végén került vissza Magyarországra, részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja megszervezésében, ám nem sokáig maradt hazájában, mivel a KMP László Jenővel együtt Szlovákiába küldte, ahol a helyi kommunistáknak nyújtott segítséget pártjuk létrehozásában. Nemsokára visszatért, s Rudas Lászlóval együtt a Komintern alakuló kongresszusára küldték. A proletárdiktatúra alatt szervezte a Vörös Hadsereget, és az I. Vörös Hadtest politikai megbízottja volt. Fellépett a szerinte ellenforradalmi tisztek ellen, és sürgette, a "proletár parancsnokképző" felállítását. A vörösök bukása után elfogták, azonban megszökött, és Ausztriába emigrált, ám több ízben visszatért Magyarországra, hogy szervezze az illegális KMP-t, annak szervezeteit. 1920 elején újra elfogták. Erről Hamburger Jenő Mártírok című 1921-es művében így írt:

Alapos előkészületek után elindult. Csak Királyhidáig jutott el, a vagont, amelyben utazott, fehér tiszti kordon vette körül. Két hét óta várták - amint mondották - Kohn Gábort. Megláncolva bevitték a királyhidai fogházba, hogy este 9-kor továbbítsák Pestre. A fogháznak üres cellája nem volt, s ezért belökték az egyikbe, ahol két bécsi csempész ült. Ezektől Kohn Gábor a menekülés lehetőségei iránt érdeklődött. [...] Este 9 előtt egy tiszt, egy csendőrőrmester és egy szuronyos katona jöttek be a cellába. A tiszt valamit mondani akart, Gábor fejjel a gyomrának ugrott, a tiszt felbukott. [...] A folyosó végében álló őr utánalőtt [...] Két napig bujdokolt, a harmadik nap legyöngülve, kivérezve - mert a lövés a fején találta - a packforti Lajta-híd osztrák oldalán két magyar csendőr felismerte, megkötözte, s elhurcolta.
Hamburger Jenő: Mártírok. In: Magyar pokol. A magyarországi fehérterror betiltott és üldözött kiadványok tükrében. Bp., 1964, Magvető, 212-213. p.

Ismét a kelenföldi laktanyába vitték, ahol Prónay emberei végeztek vele. A Vadas testvérekével (Márton és Andor) együtt holttestét a Dunába dobták.[2]

Emlékezete

szerkesztés
  • Kubinyi Ferenc: A futár, Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1970, 227 oldal[3]
  1. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2021. február 27., PIM113601
  2. Új magyar lexikon. 6. köt. S–Z. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1962. 582. l. Vadas testvérek
  3. Könyvespolc, Rádió és Televízió Újság, könyvismertető, 1970. június 24.
  4. Fülöp János: Bors Első kötet. Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, 1983. Ajánlás: "Mészáros Gábor emlékének. Legenda egy emberről"

További információk

szerkesztés
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Békés István: Hazádnak rendületlenül. A magyar nép aranykönyve. (Bp., Művelt Nép. 1955.)
  • Árkus József: Lenin-fiúk (Bp., 1960)
  • Hofmann Éva: Mártírok emlékezete (Népszava, 1955. 24. sz.)
  • Megőrizzük emléküket. – Hősi múltunkból (Élelmezési Dolgozó, 1963. december)
  • A magyar szabadságért. A Magyar Kommunista Párt vértanúi. (Bp., Szikra, 1946., 49. o.)
  • Árkus József: Lenin-fiúk. Emlékezés a Magyar Tanácsköztársaság hős védelmezőire. (Bp., Zrínyi Kiadó, 1960., 1937. o.)