Machico

Machico Madeira szigetének harmadik legnagyobb városa, a sziget első fővárosa; egyúttal a sziget azonos nevű járásának székhelye.

Machico
Machico címere Machico zászlaja
Közigazgatás
Ország	Portugália
Régió	Madeira
Kerület	Funchal
Alapítás éve	1451
Irányítószám	9200 Machico
Népesség
Teljes népesség	21 828 fő (2011)
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	0-122 m
Terület	17,41 km²
Időzóna	WET, UTC+0
Elhelyezkedése
é. sz. 32° 43′, ny. h. 16° 46′32.716666666667, -16.766666666667
Machico weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Machico témájú médiaállományokat.

Nevének eredete

A szigeten általánosan elfogadott legenda szerint a „Machico” név Robert Machim (más változatokban: MacKeane, illetve Machyn) skót nemes nevében gyökerezik. Az alacsony származású skót ifjú III. Edward udvarában beleszeretett Dorset grófjának lányába, Anne Dorsetbe (Anna d'Arfet-ba). Mivel a szülők az udvarban akarták férjhez adni lányukat, a fiú barátaival elszöktette őt az esküvő elől. Franciaországba tartottak, de egy vihar eltérítette őket. A vihar elültén egy zöld sziget (Madeira) öblében, a mai Machico helyén találták magukat.

A történet itt szomorú fordulatot vett: a szülei után bánkódó lány hamarosan meghalt, és kisvártatva követte szerelmese is. Társaik feliratot hagytak a sírjukon, hogy aki megtalálja a keresztet, építsen a sír fölé templomot, majd elhajóztak. A mór kalózok elfogták őket, és a fogságban elmesélték kalandjaikat egy velük raboskodó portugál tengerésznek, aki sok-sok évvel később kiszabadult, és elvitte a sziget hírét Portugáliába. Állítólag ez a történet inspirálta João Gonçalves Zarcót, hogy induljon el megkeresni a szigetet.

Zarco hajósai megtalálták az öbölben a sírt, és ott mondta el 1419. július 2-án a szigeten az első misét egy ferences barát. Ott építették fel a sziget első kápolnáját is (valószínűleg 1425-ben).

Történelem

Machico volt a portugálok első települése Madeira szigetén. Itt rendezte be székvárosát Zarco felfedezőtársa, Tristão Vaz Teixeira, és több mint fél évszázadon át (1497-ig, a sziget közigazgatásának egyesítéséig) ez volt a sziget keleti felének fővárosa. Utána jelentőségét vesztette.

Földrajzi helyzete

Machico járás térképe

A 12 ezer lakosú város a sziget keleti partján, Santa Cruz és a Szent Lőrinc-félsziget között, az azonos nevű patak (Ribeira de Machico) széles, termékeny völgyében, illetve a szomszédos dombok lankáin fekszik. A már-már folyó méretű patak télen meglehetősen sok vizet visz az óceánba.

Látnivalók

Machico völgye

Machico, a háttérben a Szent Katalin repülőtérrel

• A Banda d' Alemnek nevezett történelmi halásznegyed. Largo dos Milagresnek nevezett főterét indiai babérfák borítják árnyékba. Az egykori hajógyártó üzem helyén ma sétány és (fekete bazaltkavicsos) strand húzódik.
• A város központja a Csodák terén (Largo dos Milagres) álló Csodák kápolnája (Capela dos Milagres) a sziget első kápolnájának helyén áll – itt mondta el 1419. július 2-án egy ferences rendi szerzetes az első szentmisét a szigeten. A mai épületet 1810-ben emelték, miután az eredeti épületet az oromzati címer és a csúcsíves kapu kivételével elmosta az árvíz. Az oltártól jobbra látható festmény azt a csodás jelenetet ábrázolja, amikor egy amerikai tengerész az öbölben megtalálta a leomlott templom 16. században faragott Krisztus-szobrát, amit a folyó a tengerbe vitt. A Csodatévő Krisztus (Senhor dos Milagres) szobra most a templom főoltárának ékessége. A szobor csodás megmenekülését minden október 8-án megünneplik; az ünnepre a sziget minden részéből idezarándokolnak azok, akik könyörögni akarnak maguk vagy szeretteik gyógyulásáért.

A bejárat mellett táblácska mutatja, milyen magasan öntötte el a környéket az 1956-os árvíz (ami azonban nem tett érdemleges kárt az épületben).

• Erődök – az erődöket a városlakók a kalózok ellen védelmül építették. A három erődből kettő maradt fenn:
  • a Forte São João de Baptista (mára magántulajdonban) – a 16. századi épületben később kórházat rendeztek be, ma pedig néhány „retornado”, azaz az afrikai portugál gyarmatokról azok függetlenné válásakor az anyaországba visszatelepült portugál él benne;
  • a háromszögletű Forte Nossa Senhora do Amparo – ezt 1706-ban emelték; az őrséget a kalózok megfigyelésére a közeli Pico Fachón kiépített megfigyelő pontról riadóztatták. Az épületben ma az idegenforgalmi hivatal információs irodája működik.

Az erőddel ferdén szemben áll az 1932-ben épített halpiac.

• A Szeplőtelen Szűz temploma (Igreja Nossa Senhora de Conceição) a város egyik legrégibb épülete. 15. század legvégén építették – az oldalkapu három márványoszlopával I. Mánuel király ajándéka. A főbejárat gótikus díszítményei is eredetiek: az allegorikus alakok a gonoszt, illetve a jót jelképezik. A templom belsejét a barokk korban alaposan átalakították, csak a két oldalkápolnát hagyták meg többé-kevésbé eredeti, Mánuel stílusú állapotában – egyikükben a Teixeira család címere látható az önnön hamvából megifjodva újjáéledő főnixmadárral. Tristão Vaz Teixeira szobra a templom előtti téren áll.
• A templom előtti téren állítják fel a helybéliek minden május 1-jén a maiosnak nevezett, életnagyságúnál nagyobb szalmabábuikat, hogy azok mágikus erejükkel elriasszák végre a telet és az azt pártoló gonosz hatalmakat.
• A 20. század elején épített városházát a templommal átellenben találjuk. Homlokzatát a város két címere díszíti: a történelmi címer, amit I. Mánuel adományozott a városnak, egy régi csillagászati műszerre hasonlít, a 20. századi címer két cukornádtő öntözését ábrázolja.
• A déli korzó végén áll a Szent Rókus kápolna (Capela de São Roque). A kápolna belső szép barokk csempeképei szent Rókus életének jeleneteit mutatják be – a kápolna azonban csak nagyon ritkán tekinthető meg. A kápolna mellett fakad a parti sziklákból a Rókus-forrás, aminek a helybéliek többféle gyógyerőt is tulajdonítanak.
• A város széléről mintegy negyedórás sétával kapaszkodhatunk fel a Francisco Alvarez de Nobrega portugál költőről elkeresztelt Miradouro Francisco Alvarez de Nobrega kilátópontra.
• A Machicót és Caniçallal összekötő közúti alagút bejárata és a tenger között álló domb a Fáklya-hegy (Pico da Facho, 329 m). Az ismert kilátópontról jó időben a szomszédos Porto Santo szigete is látható. A magaslat onnan kapta nevét, hogy a középkorban az itt kiépített megfigyelőponton tüzet gyújtottak, ha kalózok vitorláit pillantották meg a távolban. A dombtetőn most egy vendéglő áll; specialitása a tenger gyümölcsei mellett a szardellához hasonló castanhetas.
• A közúti alagút bejáratánál, a Levada do Caniçal mellett kezdődik a sziget egyik legismertebb, Machicót Porto da Cruzzal összekötő turistaútja.

Források

• www.Miri.hu Körutazás a partvonalon
• Rita Henss: Madeira, Porto Santo. Marco Polo Útikönyvek, Corvina Kiadó, 2006.
• Susanne Lips, 2002: Madeira. Polyglott kiadó, Budapest. 108 p. ISSN 1587-6373; ISBN 963-9458-00-7