Wikipédia

Porto Santo

a Madeira-szigetek két lakott szigete közül a kisebbik
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 18.

Porto Santo a Portugáliához tartozó Madeira-szigetek két lakott szigete közül a kisebbik. Madeirától 42 km-rel északkeletre fekszik az Atlanti-óceánban. ÉÉK–DDNY irányban megnyúlt, körülbelül 11 km hosszú és 6 km széles; északkeleti vége szélesebb a délnyugatinál. Teljes területe 42,17 km². 2001-ben lakossága 4441 fő volt. Fővárosa Vila Baleira.

Porto Santo
Tengerparti látkép
Tengerparti látkép
Közigazgatás
Ország Portugália
Autonóm körzetMadeira
JárásPorto Santo
SzékhelyVila Baleira
Népesség
Teljes népesség5149 fő (2021)[1]
Földrajzi adatok
FekvéseAtlanti-óceán
SzigetcsoportMadeira-szigetek
Terület42,17 km²
Hosszúság11 km
Szélesség6 km
Tengerszint feletti magasság402 m
Legmagasabb pontPico do Facho (517 m)
IdőzónaWET (UTC+0)
Elhelyezkedése
Porto Santo (Madeira-szigetek)
Porto Santo
Porto Santo
Pozíció a Madeira-szigetek térképén
é. sz. 33° 04′, ny. h. 16° 21′33.066667°N 16.350000°WKoordináták: é. sz. 33° 04′, ny. h. 16° 21′33.066667°N 16.350000°W
Porto Santo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Porto Santo témájú médiaállományokat.

Történelme

szerkesztés
 
Porto Santo címere

1419-ben fedezte fel Tengerész Henrik első, a szigetek birtokba vételére indított expedíciója, amit João Gonçalves Zarco vezetett. Tengerész Henrik a szigetet, amit 1425-ben kezdték el betelepíteni, az expedícióban részt vevő lovagjának, Bartolomeu Perestrelónak adta hűbérbe; Perestrelo lett a sziget első kormányzója. Az ő lányát, Felipa Perestrello e Monizt vette feleségül (valószínűleg 1476 telén) Kolumbusz Kristóf, aki ezután Porto Santón telepedett le. Itt született Diego nevű fiuk is 1478-ban. Felipa 1485-ben meghalt, és Kolumbusz, akinek viszonya a kormányzó családjával igencsak megromlott, az év nyarán végleg elhagyta a szigetet, hogy Diegóval Kasztíliába települjön át.

1807–1814 között a szigetcsoportot az angolok szállták meg.

A Madeiráénál lényegesen mostohább természeti viszonyai miatt mindvégig a fő sziget árnyékába szorult Porto Santo jelentősége a 20. században két, korábban ismeretlen tényező: a légi közlekedés és a turizmus miatt nőtt meg.

Természeti viszonyai

szerkesztés

Éghajlata

szerkesztés

Mivel Porto Santón nincsenek hegyláncok, a sziget éghajlata lényegesen szárazabb, mint Madeiráé. A repülőtéren, a tenger szintje felett 78 m-rel felállított meteorológiai megfigyelő állomás adatai szerint az éves csapadék — az 1961–1990-es időszak átlagaként — mindössze 386,4 mm. A legszárazabb hónap a július (3,1 mm); a „legesősebb” a december (59,4 mm).

Vila Baleira (Porto Santo, Madeira, Portugália) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)23,223,026,026,428,031,032,036,034,429,029,228,036,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)18,018,019,019,221,022,124,025,025,023,221,019,221,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)13,213,113,314,015,117,119,020,020,018,116,214,416,1
Rekord min. hőmérséklet (°C)8,06,48,49,011,012,314,013,015,012,410,18,06,4
Átl. csapadékmennyiség (mm)494037241473424405070361
Forrás: Instituto de Meteorologia, IP Portugal[2]


Domborzata, vízrajza

szerkesztés
 
Porto Santo északnyugatról
 
Homokos strand, kopár dombok

Porto Santo a szigetcsoport többi tagjához hasonlóan a forró pont vulkanizmus terméke: dombjai tenger alatti vulkánok csúcsai. A vulkáni működés 7 millió éve, a földtörténet miocén időszakában véget ért, azaz Porto Santo földtani értelemben lényegesen idősebb, mint Madeira.

A szigetet hagyományosan három geomorfológiai egységre tagolják:

  • a keleti dombságon van a sziget legmagasabb dombja, az 517 m magas Pico do Facho (Fáklyahegy), továbbá:
    • Branco avagy Pico das Urzas (450 m);
    • Gandaia (449 m);
    • Pico do Casteio (437 m);
    • Barbara Gomes (227 m);
    • Portela (173 m);
    • Pico do Macarico (265 m);
    • Pico do Conselho (324 m).
  • a nyugati dombság két legjelentősebb kiemelkedése:
    • Éspigão (270 m);
    • Pico de Ana Ferreira (263 m).
  • a két dombság közötti, lapos síkon építették ki a sziget nemzetközi repülőterét.

Madeirától eltérően Porto Santón nem csak vulkáni, hanem üledékes kőzetek is előfordulnak. A felszín tekintélyes részét homokkő borítja. Ennek lepusztulása hozta létre a déli part strandolásra kiválóan alkalmas fövenyét. A sziget többi részén a part magas és erősen tagolt, róla számos kisebb-nagyobb félsziget:

  • Ponta da Calheta a sziget déli csücskén;
  • Ponta da Canaveira nyugaton;
  • Urnal Grande, Ponta do Varadouro és Rocha do Gasparão az északnyugati parton,
  • Focinho da Forte és Furmas das Amasiadas északon,
  • Ponta dos Ferreiros keleten;
  • Ponta da Galé délkeleten.

nyúlik a tengerbe.

 
Ilhéu de Ferro

Porto Santo körül (jórészt a félszigetek vonalában) számos kisebb sziget, illetve szirt emelkedik ki a tengerből:

  • Ilhéu de Baixo ou da Cal (a Ponta da Calheta folytatásaként, közöttük a Boqueirão de Baixo szorossal),
  • Ilhéu de Ferro (a Ponta da Canaveira folytatásaként),
  • Ilhéu da Fonte (a Rocha do Gasparão folytatásaként),
  • Baixa dos Barbeiros (a Focinho da Forte folytatásaként),
  • Ilhéu das Cenouras, Baixa do Meio, Ilhéu de Fora szirtsor (a Furmas das Amasiadas folytatásaként),
  • Ilhéu de Cima (a Ponta da Galé folytatásaként, a fok és a sziget között a Boqueirão de Cima szorossal).

Az Ilhéu de Baixo sziget alapvetően egy erősen karsztosodott mészkőszikla. Hasonképpen mészkövet találunk a felszínen Serra da Fora környékén.

A sziget fontosabb patakjai:

  • Ribeiro Selgado,
  • Ribeiro Cachino,
  • Ribeira das Esmeraldas,
  • Ribeira de Pedregel,
  • Ribeira da Serra de Dentro,
  • Ribeira do Galhau.

Élővilága

szerkesztés
 
Porto Santo-i táj

A növényzet jelenleg rendkívül gyér; a kopár lejtők karamell színű talaja a néhány, elszórt facsoport között csak tavasszal zöldül ki valamelyest. A felfedezés idején az eredeti növényzet még a makaronéziai babérlombú erdők alsó szintjén megszokott cserje formáció volt; azon belül is a szárazságot és a sós talajt jól viselő fajok, így a fák közül:

a bozót sűrűjéből.

Mára a Maytennus umbellata (nincs magyar neve) az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok listáján[4] szereplő endemizmussá vált.

A 16. században a fák és a bokrok is kipusztultak, ugyanis a spanyol és itáliai kereskedők ösztönzésére alaposan „kivéreztették” a sárkányfákat (lecsapolták nedvüket) — azidőtájt a sárkányvérfa gyantája szerte Európában a kelmefestékek és lakkok keresett alapanyaga volt. Az értékes fafajtákat kitermelték. Az erdők pusztulásához e mellett a rablógazdálkodás mellett alaposan hozzájárult a legeltető állattartás is, amely kiszárította földet.

Az erdők helyén, a teraszosan művelt földeken még a 20. század első felében is gabonát és zöldségeket termesztettek, de a gyakori aszályok miatt váltakozó sikerrel: a szigetet gyakran sújtották éhínségek. Ahogy fokozatosan felhagytak a földműveléssel, a szél és az eső a talaj maradékát is behordta a tengerbe.

A sziget csaknem kilenc kilométer hosszú déli partja végig homokos; ilyen jellegű fürdőhelyek Madeirán gyakorlatilag nincsenek.

Általános vélemény, hogy a sziget ökológiai egyensúlya csak újraerdősítéssel állítható helyre; az előrehaladott sivatagosodás miatt azonban ez meglehetősen nehéz feladat. Az első sikeres fásítást egy António Schiappan de Azevedo nevű lelkes patrióta kezdte el még a 20. század elején: Monterey-ciprusokat (Cupressus macrocarpa) telepített a Pico Castelo dombon. Ezután mintegy három évtizedig senki sem próbálkozott tovább az újraerdősítéssel, és azt csak 1954-ben kezdték újra. Ezúttal már nemcsak a Pico Castelón ültettek új fákat, hanem négy további dombon (Branco, Juliana, Facho, Gandaia) is. A fásítás az 1980-as évek óta tömeges: ebben az időszakban több, mint 200 ezer csemetét ültettek ki. A leggyakrabban ültetett fa a közönséges aleppófenyő (Pinus halepensis). Ritkábbak:

Lakossága, települései

szerkesztés
 
Vila Baleira kikötője
 
Ebben a házban lakott Kolumbusz

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a sziget teljes lakossága 48 441 fő volt. Az 1981-es népszámlálás idején 48 706, egy 2006-os tájékoztató adat szerint már csak 48 388, azaz csökken. A 2001-es adatból számolt népsűrűség 106 fő/km². A lakosok több mint fele (2600 fő) a déli part közepén épült fővárosban, Vila Baleirán él.

További települések:

  • Ponta,
  • Campo de Baixio,
  • Campo de Cima,
  • Fonte da Areia,
  • Camacha,
  • Tanque,
  • Serre del Fora,
  • Serra de Dentro.

Közlekedése, úthálózata

szerkesztés
  • A déli part mentén aszfaltos út fut végig a Ponta da Calheta félszigettől a Ponta da Galé fokig. További, szilárd burkolatú utak:
Vila Baleira – Serra de Fora – Serra de Dentro – Camacha – Tanque – Vila Baleira körút;
Camacha – Fonte da Areia (az északi parton a kifutópálya vége és a tenger között)
Tanquétól a Pico do Casteio körül a kilátóhelyig;
Campo de Baixio – Campo de Cima.
  • A szigetnek nincs jó természetes kikötője: az északi part túl tagolt (sziklás), a déli teljesen tagolatlan. A nagyobb hajók fogadására is alkalmas kikötőt a déli part keleti végén, a Pico do Macarico domb tövében (Vila Baleirától 3,5 km-re) építették ki.
  • A magas hegyek hiánya Madeiráénál lényegesen nagyobb repülőtér építését tette lehetővé; kifutópályája keresztben csaknem végigér a szigeten. A nagy szállítógépek befogadására is alkalmas repülőteret eredetileg a NATO-nak építették, majd a polgári légiforgalom számára is megnyitották. A polgári forgalomban főleg akkor használják, ha Madeirán a Szent Katalin-repülőtér a rossz idő miatt nem fogad gépeket.
  • Porto Santóról az Ilhéu de Baixo szigetre lanovkát terveznek, de ezt 2006-ban még nem kezdték el építeni.

Gazdasága

szerkesztés

A lakosság számszerű többsége közvetlenül vagy közvetve az idegenforgalomból él. A korábban művelt teraszos földek többségét parlagon hagyják; a termőföld maradéka erodálódik. A turisták elsöprő többsége Portugáliából (és Madeiráról), a nyári hónapokban érkezik. A szezont tengervíz-terápiás klinikával és golfpályával próbálják hosszabbítani. Játékkaszinó építését is tervezik.

Az egykori mezőgazdaság maradványaként szőlőt főleg Camacha környékén termesztenek még, és nagy alkoholtartalmú, nehéz borokat készítenek belőle.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ https://www.citypopulation.de/en/portugal/madeira/admin/3003201__porto_santo/, 2023. augusztus 19.
  2. ↑ Normais Climatológicas do Porto Santo (1971-2000) (portugál nyelven). [2009. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 2.)
  3. ↑ A(z) „Olea europaea subsp. maderensis (Lowe) O.E.Erikss., A.Hansen & Sunding” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2014. július 31.)
  4. ↑ 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 5.)

Források

szerkesztés
  • Rita Henss: Madeira, Porto Santo. Marco Polo Útikönyvek (Corvina Kiadó, 2006)
  • Erdődy János: Így élt Kolombusz
  • Kanári-szigetek, Azori-szigetek, Madeira-szigetek (Cartographia Kft., 1995) ISBN 9633529808 CM
  • Raimundo Quintal, 2002: Levadas and Footpaths of Madeira. Francisco Ribeiro & Filhos, Lda. 3rd English Edition. ISBN 972-9177-34-1

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Porto Santo témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Porto_Santo&oldid=27142768”