Magyar dinoszauruszkutató expedíció

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 2.

A magyar dinoszauruszkutató expedíció (vagy magyar dinoszauruszkutató csoport). A magyarországi paleontológiai kutatások mezozoikumi részterületével foglalkozik. Pontosabban a hazánkban található triász, jura, kréta időszakban lerakódott üledékekben található élőlények maradványait tanulmányozza. Ezen belül is főként a gerinces állatok maradványaira fekteti a hangsúlyt.

Története

szerkesztés
 
Az Iharkúton talált repülő hüllő, a Bakonydraco galaczi maradványai
 
A Bakonydraco galaczi rajza
 
Képek az expedíció leletanyagából

A paleontológia, azon belül is a gerinces őslénytan a felfedező kutatások egyik legérdekesebb ágának tekinthető, mely nemcsak dinoszauruszokkal, hanem a hazai mezozoikumi gerinces lelőhelyek élővilágával is foglalkozik. A kutatócsoport tagjai végzik a lelőhelyekről előkerült ősmaradványok tudományos feldolgozását, dokumentálását, szaklapokban történő leközlését is, eredményeiket konferenciákon tárják a hazai, illetve nemzetközi tudományos közönség elé.

A földtörténeti középkorból (mezozoikum) a történelmi Magyarország területéről az első leletek a 19. század vége körül kerültek elő Erdélyből, a Hátszegi-medence területéről, melyek gazdag, késő kréta korú szárazföldi gerinces leletekből álltak, melyek kutatását a világhírű (és tragikus sorsú) báró Nopcsa Ferenc kezdte el, és a munkát az erdélyi magyar és román kollégák máig folytatják.

A mai Magyarország területéről azonban mezozoikumi szárazföldi gerincesek maradványai sokáig szinte ismeretlenek voltak. Ez részben annak is köszönhető, hogy hazánk területén a mezozoikumban uralkodóan tengeri üledékek rakódtak le. Ismeretes néhány szórványlelet a mezozoikumi üledékekből, ezek azonban szinte kizárólag tengeri gerincesek maradványai voltak, melyek közül leghíresebbek talán a veszprémi Jeruzsálem-hegy felső-triász rétegeiből előkerült Placochelys placodonta maradványai, melyekre Laczkó Dezső tanár bukkant 1901-ben majd 1902-ben.

Az első dinoszauruszokra utaló nyomokat 1966-ban a mecseki kőszénbányák területén Wein György geológus fedezte fel. Az itt talált lábnyomokat 1983-ban Kordos László paleontológus írt le Komlosaurus carbonis néven, majd 1988-ban terepgyakorlaton résztvevő geológus hallgatók és tanáraik hasonló nyomok egész összefüggő sorozatait találták meg és gyűjtötték be.

2000-ig a mai magyarországi mezozoikumból gyakorlatilag nem volt ismert gazdag kontinentális gerinces lelőhely. 2000 tavaszán aztán hosszas előzetes információgyűjtés és kutatás után az Iharkút Németbánya területén létrejött hatalmas külszíni fejtések, amelyeken 50-60 méter vastagságú, kréta kori szárazföldi rétegsorok is voltak a kutatók figyelmét is felkeltette. A területen az első csontokra az akkoriban az ELTE geológushallgatója, Ősi Attila bukkant rá. Azóta az ő vezetésével minden nyáron többhetes ásatás keretében gyűjtenek újabbnál újabb maradványokat a főleg egyetemi hallgatókból álló expedíciók. Ezen felső kréta kori folyóvízi üledékeiből kerültek elő az első dinoszaurusz-testfosszíliák a mai Magyarország területén. 2010-re a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE Őslénytani Tanszékének munkatársai által végzett ásatások nyomán már egy teljes szárazföldi gerinces fauna vált ismertté a lelőhelyről. Ez a bakonyi dinoszaurusz-lelőhely hazánkban egyedülálló. 2000 óta a dinoszauruszok mellett egy teljes mezozoos szárazföldi gerinces faunát tártak itt fel a kutatók. A lelőhely több, korábban ismeretlen új nemmel büszkélkedhet, mint például a Hungarosaurus (páncélos dinoszaurusz, egyetlen faja a Hungarosaurus tormai), az Iharkutosuchus (növényevő krokodil, egyetlen faja az Iharkutosuchus makadii) és a Bakonydraco (repülő hüllő, egyetlen faja a Bakonydraco galaczi).

A begyűjtött leletek alapján legalább 30 különböző gerinces állatfaj, köztük halak, kétéltűek, gyíkok, teknősök, krokodilok, dinoszauruszok, pteroszauruszok és madarak maradványai kerültek elő. A gerinces fosszíliák mellett rengeteg lelet tanúskodik az egykori növény- és gerinctelen élővilágról is. Ezek kagylók, csigák maradványai, megszenesedett fatörzsek, levéllenyomatok, kövült magvak, pollenek és borostyánszemcsék, bennük a legváltozatosabb rovarzárványokkal. Ezek ismerete elengedhetetlen abból a szempontból, hogy minél pontosabban feltérképezhető és rekonstruálható legyen azt a 85 millió évvel ezelőtti világ, ahol, többek között, a bakonyi dinoszauruszok is éltek.

Leírt új fajok

szerkesztés

A kutatócsoport tagjai által felfedezett, a tudomány számára új fajok többsége az iharkúti késő kréta korú dinoszaurusz lelőhelyről származik, de néhány más területről is írtak le új taxonokat.

Iharkúti lelőhely:[1]

Ajkai lelőhely:

Egyéb lelőhely:

  1. magyardinoszaurusz.hu. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  2. Szabó, Márton, Danilo (2022. március 1.). „First record of the spider family Hersiliidae (Araneae) from the Mesozoic of Europe (Bakony Mts, Hungary)” (angol nyelven). Cretaceous Research 131, 105097. o. DOI:10.1016/j.cretres.2021.105097. ISSN 0195-6671. 
  3. Márton, Szabó, Hoffmannova (2021. október 12.). „The first mainland European Mesozoic click-beetle (Coleoptera: Elateridae) revealed by x-ray micro-computed tomography scanning of an Upper Cretaceous amber from Hungary”. DOI:10.5281/zenodo.5563453. 
  4. Szabó, Márton, Péter (2022. december 8.). „Alienopterix santonicus sp. n., a metallic cockroach from the Late Cretaceous ajkaite amber (Bakony Mts, western Hungary) documents Alienopteridae within the Mesozoic Laurasia” (angol nyelven). Biologia. DOI:10.1007/s11756-022-01265-7. ISSN 1336-9563. 
  5. a b c Szabó, Márton, Vincent (2022. november 1.). „A unique record of the Late Cretaceous of East-Central Europe: The first fossil wasps (Hymenoptera: Bethylidae, Spathiopterygidae) from the ajkaite amber (Bakony Mts., western Hungary)” (angol nyelven). Cretaceous Research 139, 105314. o. DOI:10.1016/j.cretres.2022.105314. ISSN 0195-6671. 
  6. Augustin, Felix J., Andreas T. (2021. augusztus 3.). „A new latest Cretaceous pleurodiran turtle (Testudinata: Dortokidae) from the Haţeg Basin (Romania) documents end-Cretaceous faunal provinciality and selective survival during the K-Pg extinction”. Journal of Systematic Palaeontology 19 (15), 1059–1081. o. DOI:10.1080/14772019.2021.2009583. ISSN 1477-2019. 
  7. Ősi, Attila, András (2018. május 10.). „A new large-bodied thalattosuchian crocodyliform from the Lower Jurassic (Toarcian) of Hungary, with further evidence of the mosaic acquisition of marine adaptations in Metriorhynchoidea” (angol nyelven). PeerJ 6, e4668. o. DOI:10.7717/peerj.4668. ISSN 2167-8359. PMID 29761038. 
  8. Szabó, Márton (2020. szeptember 21.). „Asteracanthus (Hybodontiformes: Acrodontidae) remains from the Jurassic of Hungary, with the description of a new species and with remarks on the taxonomy and paleobiology of the genus” (angol nyelven). Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie - Abhandlungen 297 (3), 295–309. o. DOI:10.1127/njgpa/2020/0926. ISSN 0077-7749.