Magyar földikutya
A magyar földikutya (Nannospalax (leucodon) hungaricus) a nyugati földikutya szuperszpeciesz, más néven nagyfaj, életmódját és ökológiai igényeit tekintve hasonló, de eltérő kromoszómaszámmal jellemezhető, tehát genetikailag izolált biológiai faja.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Adathiányos[1] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett       [2]
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 1 000 000 Ft[3] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nannospalax (leucodon) hungaricus | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Előfordulás szerkesztés
Magyarország, Szerbia és Románia területén őshonos. Természetes elterjedése az Alföld majdnem egészére kiterjedt, de Vajdahunyad térségében Erdély nyugati felét is eléri. A Kárpát-medence középső, leginkább kontinentális klímájú, sokszor szélsőségeknek kitett, aszályos területein honos.
A két nagykunsági (mezőtúri és kunmadarasi) populáció egyedszáma együtt sem éri el az 50 példányt, a két Békés vármegyei (tompapusztai és battonyai) populáció egyedszámát 150-re becsülik. A faj világállománya alig haladhatja meg a 6000 példányt.
Delibláti populáció szerkesztés
A vajdasági Delibláti-homokpusztán található állomány messze a legnagyobb, közel 6000-es becsült példányszámmal.
Tompapusztai populáció szerkesztés
A területet 1979-ben fedezte fel Csathó András János,[5] a következő években a földikutya jelenlétére is felfigyelt.[6] A Battonya közigazgatási területén található Tompapusztai-löszgyep (más néven Külső-gulya, Kis-gulya) az ország egyik legnagyobb kiterjedésű ősi löszpusztagyepe. Az ismert élőhelyek közül növényzet szempontjából is az egyik legértékesebbnek tartott, 21 hektáros területet a Száraz-ér öleli körül. Az 1960-as évekig szarvasmarha legelő volt, azóta kaszálják. 1989 óta védelem alatt áll, ma a Körös–Maros Nemzeti Park fokozottan védett természeti területe.[5] Területbővítés és élőhely-rekonstrukció eredményeként ez a magyarországi magyar földikutya populáció van legjobb helyzetben. A későbbiekben veszélyt jelenthet a viszonylag kis mérete, izoláltsága. Natura 2000-es terület: Mezőhegyes-battonyai gyepek HUKM20009.[7][8]
Itt vizsgálták a földikutyáknak a gyep szerkezetére és fajkészletére gyakorolt hatását, amiből kiderült, hogy a földikutyák túrásai által keltett
zavarás hozzájárulhat a gyep állapotának megőrzéséhez, diverzitásának fenntartásához.[9]
Battonyai populáció szerkesztés
Battonya belterületén az egykori marhalegelő maradványán található, mérete 37 ha, legnagyobb részét degradált löszpusztarét és gyomos üde gyep borítja. Helyi védettséget élvez, egyben Natura 2000-es terület: Mezőhegyes-battonyai gyepek HUKM20009.[7][8] A 2010-es extrém csapadékos évben az élőhely jelentős részét víz borította. Fennmaradását elsősorban az időszakonként jelentkező magas belvíz fenyegeti.
Mezőtúri populáció szerkesztés
2008-ban fedezték fel.[10] Mezőtúr város belterületén, kiskertekben, udvarokon és még beépítetlen üres telkeken él. Az ismert élőhelyek összes mérete 6 ha, amit gyepek és kiskertek borítanak. Az ismert populáció egyedszáma nem haladja meg a harminc egyedet. Az élőhely fragmentumok nem állnak helyi vagy országos oltalom alatt és nem részei Natura 2000 hálózatnak sem. A területek túlnyomó többsége a beépítésre szánt, ipari parki övezet részét képezi. A beépítésen kívül, a háziállatok általi predáció, a fokozódó élőhely- fragmentáció, valamint az illegális hulladéklerakás okozta élőhely-leromlás fenyegeti. A mezőtúri földikutya populáció szerepel a Mezőtúri Települési Értéktárban[11] és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Értéktárban.[12]
Kunmadarasi populáció szerkesztés
2008-ban fedezték fel,[13] az akkor húsz körülire becsült egyedszám azóta folyamatosan csökkent, jelenleg biztosan tíz alatt, elképzelhető, hogy az öt egyedet sem haladja meg. Egy elhagyott egykori szovjet katonai repülőtér gyep-fragmentumain az ismert élőhely mérete 1 ha, melyet löszpusztarét borít. A terület nem védett. A legkomolyabb gondot az állomány igen alacsony egyedszáma, valamint élőhelyük beszűkülése jelenti. Mindössze négy kisméretű élőhely fragmentumon sikerült a földikutya előfordulását azonosítani. Az élőhelyek beszűküléséhez minden bizonnyal a területre jellemző nagyfokú becserjésedés és a repülőtéren lévő nagyobb kiterjedésű gyep-fragmentumokon megindult szántóföldi gazdálkodás is jelentősen hozzájárulhatott. A 2013-as fajmegőrzési tanulmányban[14] nagy területre kiterjedő cserjeirtás, illetve az állomány teljes áttelepítése merült fel.
Megjelenés szerkesztés
A nyugati földikutya fajcsoport fajai külső megjelenésben nem különböznek egymástól.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Nannospalax leucodon. www.iucnredlist.org
- ↑ Németh Attila, Csorba Gábor. Földikutyák. Fővárosi Állat- és Növénykert (2015). ISBN 978-615-5392-10-8
- ↑ nyugati földikutya. termeszetvedelem.hu. Agrárminisztérium, Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárság KVVM (Hozzáférés: 2024. február 24.)
- ↑ Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 144-158 eredeti számozás 150-164 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. január 13. „Spalax hungaricus hungaricus”
- ↑ a b Tompapusztai löszgyep. [2018. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
- ↑ Csathó, András János (1985). Sziget a szárazföldön. BÚVÁR 40 (7), 334. o.
- ↑ a b Mezőhegyes-battonyai gyepek HUKM20009. [2018. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
- ↑ a b Mezőhegyes-Battonyai gyepek kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve. [2016. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
- ↑ A magyar földikutya [Nannospalax (leucodon) hungaricus jelenlétének hatása a KMNP Tompapusztai löszgyep (Külső-gulya) finomléptékű szerkezetére], 2014. [2016. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
- ↑ Földikutya Mezőtúron, 2008. december 19. [2018. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 23.) „A nyár elején újabb érdekes események történtek! Váratlanul értesítették a kutatókat, hogy Mezőtúron a KITE ZRt. telephelyén egy élő földikutyát találtak. A számos ismeretterjesztő cikknek és riportnak köszönhetően a megtalálók felismerték az állatot, és azonnal értesítették a megfelelő szerveket.”
- ↑ Mezőtúri Települési Értéktár elemei. [2018. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 2.)
- ↑ Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Értéktár elemei. [2018. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 2.)
- ↑ Földikutya kutatások (32:22). Egyenlítő. OzoneTV, 2018. június 6. (Hozzáférés: 2020. április 10.)
- ↑ Kárpát-medencei Nyugati földikutya kisfajok Fajmegőrzési terv. Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetügyért Felelős Államtitkárság, 2013. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
Források szerkesztés
- Németh Attila, Csorba Gábor. Földikutyák. Fővárosi Állat- és Növénykert (2015). ISBN 978-615-5392-10-8
- Kárpát-medencei Nyugati földikutya kisfajok Fajmegőrzési terv. Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetügyért Felelős Államtitkárság, 2013. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
További információk szerkesztés
- Archivált másolat. www.delmagyar.hu (2014. október 3.) (Hozzáférés: 2018. január 27.) arch
- A vásárhelyi földi kutyának Londonig szállt a hire. Délmagyarország, 4466. sz. (1925. augusztus 11.) 4. o. arch Hozzáférés: 2018. január 27.
- Natura 2000 Network Viewer. [2010. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
- TIR - Közönségszolgálati Modul. [2018. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
- Németh, Attila; Molnár, Attila; Szél, László; Horváth, Tibor; Demeter, László; Csorba, Gábor (2013). Hogyan telepítsünk át földikutyát? Módszertani megfontolások szélsőségesen talajlakó rágcsálók megmentéséhez. Természetvédelmi közlemények 19, 15-33. o. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
