Szerémségi földikutya

emlősfaj

A szerémségi földikutya (Nannospalax (leucodon) syrmiensis) a nyugati földikutya szuperszpeciesz, más néven nagyfaj, életmódját és ökológiai igényeit tekintve hasonló, de eltérő kromoszómaszámmal jellemezhető, tehát genetikailag izolált biológiai faja.

Szerémségi földikutya
Természetvédelmi státusz
Adathiányos[1]
Adathiányos[2]
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 1 000 000 Ft[3]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Földikutyafélék (Spalacidae)
Alcsalád: Földikutyaformák (Spalacinae)
Nem: Spalax
Guldenstaedt, 1770
Alnem: Nannospalax
Fajcsoport: Nyugati földikutya (Nannospalax (superspecies leucodon))
Faj: N. (leucodon) syrmiensis
Tudományos név
Nannospalax (leucodon) syrmiensis
Szinonimák

Előfordulás

szerkesztés

A Kárpát-medence legcsapadékosabb legkiegyenlítettebb klímájú területein élt. Magyarországon a Dunántúlon, Szerbiában a vajdasági Szerémségben és Macsóságban (a Szávától délre, a Drina és a Kolubara (wd) folyók között elterülő sík- és alacsony dombvidéki terület);[5] továbbá valószínűleg a Kisalföldön és Horvátországban, Szlavóniában élt.

Megjelenés

szerkesztés

A nyugati földikutya fajcsoport fajai külső megjelenésben nem különböznek egymástól.

Kihalására utaló tények

szerkesztés

Dunántúli előfordulásukról utoljára 1925-ben,[6] szerémségiről 1984-ben tettek közé utoljára adatokat. Egyetlen ismert előfordulási területén sem élnek ma földikutyák, és ezen területek környékén sem találni potenciális élőhelyeket.

  1. Nannospalax leucodon. www.iucnredlist.org
  2. Németh Attila, Csorba Gábor. Földikutyák. Fővárosi Állat- és Növénykert (2015). ISBN 978-615-5392-10-8 
  3. nyugati földikutya. termeszetvedelem.hu. Agrárminisztérium, Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárság KVVM (Hozzáférés: 2024. február 24.)
  4. Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 133-140 eredeti számozás 139-146 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. január 13. „Spalax monticola syrmiensis” 
  5. Faragó Imre: TÉRKÉPÉSZETI FÖLDRAJZ I. A KÁRPÁT-TÉRSÉG TÉRKÉPÉSZETI FÖLDRAJZA, 2015. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
  6. Éhik, Gyula (1925). Spalax monticola syrmiensis lelőhely Fehér megyéből. Állattani Közlemények 22, 52 eredeti számozás 58 pdf számozása. o. (Hozzáférés: 2018. december 30.) „A mult év folyamán egy földikutya került a Nemzeti Múzeumba Petőcz Rezső úr révén Sárszentmihályról, Fejér vármegyéből, amely a meghatározás alkalmával szerémségi földikutyának, Spalax monticola syrmiensis MÉHELY, bizonyult. Mivel a Magyar Nemzeti Múzeumban a Dunántúlról (Lelle, Somogy m.) mindössze egy szerémségi földikutyánk van, nem lesz talán érdektelen, ha ezt az állatot egy kissé közelebbről megvizsgáljuk.” 

További információk

szerkesztés

Németh, Attila, Révay, Tamás, Hegyeli, Zsolt, Farkas, János, Czabán, Dávid, Rózsás Anita, Csorba, Gábor (2009). Chromosomal forms and risk assessment of Nannospalax (superspecies leucodon) (Mammalia: Rodentia) in the Carpathian Basin.. Folia Zoologica 58 (3), 349–361. o. [2017. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 21.) „2n= 54, NF= 90 which consists of 3 pairs of metacentric autosomes, 9 pairs of submetacentric autosomes, 5 pairs of subtelocentric autosomes and 9 pairs of acrocentric autosomes. The X chromosome is large and submetacentric, the Y chromosome is large and acrocentric” 

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés