Mala Dapčevica

település Horvátországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 3.

Mala Dapčevica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.

Mala Dapčevica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségGrobosinc
Jogállásfalu
Irányítószám43504
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség5 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság195 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 43′ 04″, k. h. 17° 17′ 48″45.717800°N 17.296800°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 04″, k. h. 17° 17′ 48″45.717800°N 17.296800°E
SablonWikidataSegítség

Belovártól légvonalban 41, közúton 50 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 15, közúton 17 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 14 km-re keletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Dapčevica-patak partján fekszik.

Története

szerkesztés

A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék és Imotski területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott.

A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Mala Dabchevicza” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dapchevicza (Mala)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dapchevicza (Mala)” néven 21 házzal, 6 katolikus és 132 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 132, 1910-ben 362 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 92%-a szerb, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz tartozott.

A szerb lakosság többsége királypárti volt és a csetnikekhez csatlakozott, akik a község keleti részén tevékenykedtek. Az usztasák sok szerbet foglyul ejtettek és táborokba zártak. A különösen veszélyesnek tartott elemeket a Pag szigetén létesített munkatáborba vitték. Már 1941-ben megalakultak az első partizán egységek is. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 90%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 2-án az Otkos 10 hadművelet harmadik napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság nagy része elmenekült. 2011-ben mindössze 3 lakosa volt.

Lakossága

szerkesztés
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
132 180 141 231 292 362 321 414 300 293 309 228 99 61 14 3

További információk

szerkesztés