Mala Dapčevica
Mala Dapčevica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.
Mala Dapčevica | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Belovár-Bilogora |
Község | Grobosinc |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 43504 |
Körzethívószám | (+385) 43 |
Népesség | |
Teljes népesség | 5 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 195 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 43′ 04″, k. h. 17° 17′ 48″45.717800°N 17.296800°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 04″, k. h. 17° 17′ 48″45.717800°N 17.296800°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésBelovártól légvonalban 41, közúton 50 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 15, közúton 17 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 14 km-re keletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Dapčevica-patak partján fekszik.
Története
szerkesztésA török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék és Imotski területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott.
A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Mala Dabchevicza” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dapchevicza (Mala)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dapchevicza (Mala)” néven 21 házzal, 6 katolikus és 132 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 132, 1910-ben 362 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 92%-a szerb, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz tartozott.
A szerb lakosság többsége királypárti volt és a csetnikekhez csatlakozott, akik a község keleti részén tevékenykedtek. Az usztasák sok szerbet foglyul ejtettek és táborokba zártak. A különösen veszélyesnek tartott elemeket a Pag szigetén létesített munkatáborba vitték. Már 1941-ben megalakultak az első partizán egységek is. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 90%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 2-án az Otkos 10 hadművelet harmadik napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság nagy része elmenekült. 2011-ben mindössze 3 lakosa volt.
Lakossága
szerkesztésLakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
132 | 180 | 141 | 231 | 292 | 362 | 321 | 414 | 300 | 293 | 309 | 228 | 99 | 61 | 14 | 3 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 127. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 186. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)