Maróthy Margit

színésznő, a Magyar Nemzeti Színház örökös tagja

Marótegyházi Maróthy Margit, Maróthy Margit Erzsébet (Rozsály, 1872. november 9.Serke, 1955. február 27.) színésznő, a Magyar Nemzeti Színház örökös tagja.

Maróthy Margit
Strelisky Sándor felvétele (1905)
Strelisky Sándor felvétele (1905)
Született Maróthy Margit Erzsébet
1872. november 9.
Rozsály
Elhunyt 1955. február 27. (82 évesen)
Serke
Állampolgársága magyar
Házastársa Ráthonyi Ákos
Gömöry Olivér
I’saák Elemér
SzüleiMaróthy János
Foglalkozása színész
Iskolái Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia (–1890)
A Wikimédia Commons tartalmaz Maróthy Margit témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Apja Maróthy János országgyűlési képviselő, anyja Danczinger Friederika színésznő volt. A Veres Pálné Nőképzőben és az Állami Felsőbb Leányiskolában tanult, majd 1886-tól a színészakadémiát végezte. 1890 áprilisában a Nemzeti Színházhoz szerződtették. Onnan Kolozsvárra ment gyakorlatra, ahol megismerkedett Ráthonyi Ákos színésszel. 1893-ban Rozsályban összeházasodtak. 1894-ben visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz. 1903. január 16-án elsőízben lépett fel a Magyar Színházban, Emile Zola Raquin Teréz című drámája címszerepében. 1906. június 1-jén nyugdíjba ment.

Miután első férjétől elvált, 1907. december 23-án Budapesten férjhez ment az evangélikus nemesi származású Gömöry Olivér János Viktor (Budapest, 1869. május 17.1920) miniszteri tisztviselőhöz,[1] akinek a szülei Gömöry János (18131907), táblabíró, Szász–Coburg–Gothai Fülöp herceg uradalmi kormányzója, titkos tanácsosa, a cs. és kir. III. osztályú vaskorona-rend tulajdonosa, a Ferenc József rend lovagja,[2] és kiscsoltói Ragályi Rozália (18381911) asszony voltak.[3] 1911-ben Gömöry szülei elhunytak, így feleségével Serkére költöztek, szabadidejükben európai utazásokat tettek. Férje 1917-ben megbetegedett, szanatóriumi kezelés helyett Maróthy ápolta. Állapota azonban a következő évre súlyosbodott, majd 1920-ban elhunyt.

Mivel már korábban megismerkedett a teozófiával Nyugat-Európában, így lefordította a Bhagavad-gítát, a hinduizmus szent könyvét. Részt vett a teozófusok berlini és bécsi kongresszusain, majd 1925-ben, a Teozófiai Társaság megalakulásának 50. évfordulóján Indiába is ellátogatott, ahol egy Madrasz-Adyárban rendezett kongresszuson vett részt. 1926-ban tért haza.

Maróthy Margit 13 évi özvegység után 1933-ban ismét férjhez ment. Férje kisdobronyi I’saák Elemér lett, így 61 éves korában visszakerült szülőföldjére, a várba, ahol szüleivel gyermekkorát élte. Harmadik férje 1940 őszének elején[4] meghalt.

Maróthy Margit elszegényedve hunyt el 1955-ben. Kétezer kötetes könyvtárát végrendeletében a Sárospataki Főiskolára hagyta, ez később a rimaszombati Gömöri Múzeumhoz került.[5]

Fontosabb szerepeiSzerkesztés

  • Raquin Teréz (Zola)
  • Piroska (Arany J.–Mérei A.: Toldi)
  • Abigail (Goldfaden: Szulamit)

Művei, fordításaiSzerkesztés

  • A Csend hangja. Töredékek az Arany Szabályok könyvéből. Naponkénti használatra a lanuknak (a tanítványoknak); szanszkritből ford., jegyz. Helene Petrovna Blavatsky, angolból ford. Gömöryné Maróthy Margit; Kilián Bp., 1916
  • Bhagavad-Gitá. Az isteni ének; szanszkritból ford., bev. Annie Besant, angolból ford. Gömöryné Maróthy Margit, Légrády, Bp., 1924
  • Gömöry Olivérné Maróthy Margit: Indiai utamról; bev. Veress Samu; Rábely Ny., Rimaszombat, 1927
  • A csend hangja. Töredékek az aranyszabályok könyvéből; szanszkritból ford., jegyz. Helene Petrovna Blavatsky, angolból ford. Gömöryné Maróthy Margit; 2. jav. kiad.; Magyar Teozófiai Társulat, Bp., 1932 (hasonmás kiad.: 1983)
  • Bhagavad gītā. Az isteni ének; ford. Gömöryné Maróthy Margit, átnézte, bev. Vadnay Emmy; Magyar Teozófiai Társaság, Bp., 1944
  • Bhagavad-gitá. Az isteni ének; szanszkritból ford. Annie Besant, angolból ford. Gömöryné Maróthy Margit; Buddhista Misszió, Bp., 1984
  • Bhagavad gītā; ford. Gömöryné Maróthy Margit, bev., jegyz. Vadnay Emmy; 3. átdolg. kiad.; Magyar Teozófiai Társulat, Bp., 1996

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés