Margit-vonal

A Margit-vonal Magyarországon keresztül futó védvonal volt a második világháború idején, amely a Drávát és a Dunát kötötte össze. A Margit-vonal keleti folytatása az ország északkeleti részén, az Északi-középhegység déli oldalán húzódó Karola-vonal volt, míg az Attila-vonal e két fővonal között húzódott a Budapesten, melyet ez utóbbi az Alföld irányából védett.

Margit-vonal
Hely	Ny-i rész:Dráva-Balaton K-i rész: Balaton-Duna
Építési adatok
Építés éve	1944 szeptember 22.
Lebontás éve	1945
Lebontás oka	Szükségtelenné vált
Típus	Védelmi rendszer
Felhasznált anyagok	föld, fa, beton
Vállalkozó(k)	Rudolf Konrad
Kivitelező	Magyar Királyi Honvédség környékbeli lakosság
Sablon • Wikidata • Segítség

A Margit-vonal vonalvezetése a Dunától kezdődően, délnyugat felé építették ki, a Duna-Kisláng-Tabajd-Velencei-tó-Balatonfőkajár-Marcali-Nagybajom-Gige-Nagyatád-Dráva folyó irányában.

Margit-vonal: a n. hadászati-hdm-i védelem legfontosabb, előre kiépített eleme a Kárpát-medencében. Létesítését az →OKH 1944.szept. 22-én rendelte el a Dunántúlon. A 220 km hosszú terepszakaszon, önálló támpontokból álló, három védőövet magába foglaló állásrendszer Ny-i szektorát a Dráva (Gyékényes) és a Balaton (Balatonszentgyörgy), K-i szektorát a Balaton (Balatonvilágos), a Velencei-tó és Érd között építették ki. – Rudolf Konrad, a hegyicsapatok tbk-a pság-a alatt, a m. Országos Erődépítési Pság, a n. 13.erődítési Sáv-pság irányításával m., n. és szl. mű. csapatok a polg. lakosság bevonásával építették. – A →főellenállási öv →főellenállási vonala a Duna – Nagytétény vasútállomás – Szent László puszta – Baracska-D – Kápolnásnyék-D – Kisvelence-D – Velencei-tó É-i partvonala – Dinnyés – Nádor-csatorna Ny-i magaslatai – Belsőbáránd – Pötölle – Tác-D – Polgárdi-D – Füle-D – Balatonfőkajár-D – Balatonakarattya-DK – Balaton É-i partvonala – Keszthely – Fenék-puszta – Zala-folyó torkolata – Határárok-csatorna – Pat – Iharosberény – Márjás-patak – Csurgó – Gyékényes – Dráva terepszakaszon húzódott. A Duna-Velencei-tó között a fővédőöv második vonala Kismarton-É – Martonvásár-D – Baracska vasútállomás – Pázmánd-D vonalon épült ki. – A főellenállási öv és a második védőöv 16–20 km harcászati mélységben épült ki. A fővédőöv 2-3 állásból állt, amelyek mélysége 5–7 km volt. A második védőövben 1-2 állást építettek ki. A védőövek lövész- és összekötőárkokból, körvédőképes támpontokból, faföld és beton kiserődökből álltak, amelyeket mű. zárakkal, aknamezőkkel, hk-akasztókkal, drótakadályokkal is védtek. A védőövek előtt átlagosan 5 m széles, 3 m mély hk-árok volt. A ~-ba eső településeket körkörös védelmi állásokkal erősítették meg. – Maximális hdm. feladata az →Ostmark (Au.), így az →Alpesi Erőd felé vezető utak lezárása, az osztrák iparvidék védelme. Minimális hdm. feladata a zalai olajvidék (1944 második felétől a még n. kézen lévő területek kőolajtermelésének 80%-a), a dunántúli m. ipar-, vegyipar, kőolajfinomító és bányavidék, a Ny-Mo-i mezőgazd. körzetek fedezése, vmint Bp. Ny-i irányú átkarolásának megakadályozása volt. – A Ny-i szektort a 2.n.pc.hds., a K-t a 3.m. és a 6. n.hds. védte. Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a K-i szektort 1944.dec.20-tól a sz. 4.gárda- és 46.hds., a Ny-t 1945.márc.30-tól az 57.sz. és az 1.b.hds. gyorsan áttörte.