Mariánc
Mariánc (horvátul: Marijanci) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.
Mariánc (Marijanci) | |
A Szent Péter Pál plébániatemplom | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Eszék-Baranya |
Község | Marijanci |
Jogállás | község |
Polgármester | Darko Dorkić (HDZ) |
Irányítószám | 31555 |
Körzethívószám | +385 031 |
Népesség | |
Teljes népesség | 1951 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 94 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 40′, k. h. 18° 18′45.666667°N 18.300000°EKoordináták: é. sz. 45° 40′, k. h. 18° 18′45.666667°N 18.300000°E | |
Mariánc weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mariánc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésEszéktől légvonalban 32, közúton 39 km-re északnyugatra, Alsómiholjáctól légvonalban 14, közúton 16 km-re délkeletre, a Szlavóniai-síkságon fekszik.
A község települései
szerkesztésA községhez közigazgatásilag Bocskince (Bočkinci), Brezovica, Csamagajevce (Čamagajevci), Cernkovce (Črnkovci), Kunisince (Kunišinci), Mariánc és Marjanski Ivanovci települések tartoznak.
Története
szerkesztésA település területe már az ókorban lakott volt. A falu közelében az 1. században kelta erődítmény állt. A helyszínen a szakemberek szondázó ásatást végeztek, mely leleteivel megerősítette a kétezer éves kelta erőd létét.
A mai település egykori, Szűz Máriának szentelt templomáról kapta a nevét. Plébániáját és Dénes nevű plébánosát már az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is megemlíti. Magának a településnek a neve 1441-ben egy nemesi névben bukkan fel először „Samsonmaryanch” alakban. Később „Mariancz”, „Maryancz” formában is említik. Valpó várának tartozéka volt.[2] A Marótiak voltak a birtokosai, majd kihalásuk után Mátyás király az uradalmat vingárti Geréb Mátyásnak és Péternek adományozta. Feltehetően Valpó elestével egy időben, 1543-ban került török kézre és csak 1687-ben szabadult fel a török uralom alól.
Az 1698-as kamarai összeírásban nem szerepel. A török kiűzése után Boszniából katolikus sokácok vándoroltak be ide. Előbb kamarai birtok, majd a valpói uradalom része lett. 1721. december 31-én III. Károly Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. Plébániáját 1746-ban alapították. A plébániatemplomot 1839-ben építették. Az első katonai felmérés térképén „Mariancze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Mariancze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Mariancze” néven 174 házzal, 1089 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]
A 19. században a környező földek megművelésére dunai svábokat és dél-magyarországi magyarokat telepítettek ide. 1857-ben 1112, 1910-ben 1244 lakosa volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a horvát, 12%-a német, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 838, a községnek összesen 2405 lakosa volt.
Lakossága
szerkesztésLakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
1.112 | 1.036 | 1.148 | 984 | 1.303 | 1.244 | 1.253 | 1.235 | 1.291 | 1.276 | 1.204 | 1.130 | 1.016 | 982 | 935 | 838 |
Gazdaság
szerkesztésA lakosság többsége mezőgazdasággal, állattartással foglalkozik, de sokan dolgoznak a feldolgozóiparban, a kereskedelemben, a vendéglátásban, kézművességben, valamint az olaj- és gázkitermelésben.
Nevezetességei
szerkesztésSzent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[7] egyhajós épület félköríves szentéllyel, a szentély déli falához csatlakozó sekrestyével és a főhomlokzat előtti harangtoronnyal. Alapvetően középkori, de a 19. században két alkalommal is bővítették és újjáépítették, először 1813-ban, majd a század végén. A templomhajó falai és a szentély egy része a gótikus korszakból maradt fenn, a déli homlokzat közepén pedig egy gazdagon profilozott, heraldikai mezőkkel és konzolokkal díszített portál található.
Kultúra
szerkesztésA KUD „Slavonska vila” Marijanci és Kunišinci kulturális és művészeti egyesülete. Az egyesület szervezésében kerül megrendezésre május utolsó hétvégéjén a „Kolo na čimenu” folklórfesztivál. Szeptember 8-án Kisboldogasszony ünnepén az egyesület nyílt folklórestet tart.
Oktatás
szerkesztésA faluban a magadenovaci „Matija Gubec” általános iskola négyosztályos, alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport
szerkesztésAz NK Hajduk Marijanci labdarúgócsapata a megyei 2. ligában szerepel.
Egyesületek
szerkesztés- DVD Marijanci önkéntes tűzoltó egyesület.
- UM Marijanci ifjúsági egyesület.
- A honvédő háború önkénteseinek egyesülete.
- LD „Jelen” Marijanci vadásztársaság.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...411. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 66. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1655.
Források
szerkesztés- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
További információk
szerkesztésA megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)