Marmirói templom
A marmirói templom (albán Kisha e Marmiroit) feltehetően a 12–13. században bizánci stílusban épült görögkeleti templom Délnyugat-Albániában, Orikum város határában.
| Marmirói templom | |
| védett műemlék (1973, VL059 sz.) | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | görögkeleti |
| Építési adatok | |
| Építése | 12–13. század |
| Stílus | bizánci |
| Alapadatok | |
| Építőanyag | kő |
| Elérhetőség | |
| Település | Orikum |
| Elhelyezkedése | |
 Marmirói templom
Pozíció Albánia térképén
| |
 é. sz. 40° 18′ 14″, k. h. 19° 26′ 48″Koordináták: é. sz. 40° 18′ 14″, k. h. 19° 26′ 48″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marmirói templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
Bár a marmirói Albánia legrégibb ma is működő keresztény templomainak egyike, történetéről meglehetősen keveset tudni. Legkorábbi említése egy 1307-es írott forrásból ismert, neve vélhetően az északra fekvő márványbányával lehet összefüggésben (mermer albánul ’márvány’).[1] 1904-ben az országban utazgató osztrák régész, Carl Patsch látogatta meg az akkor már meglehetősen romos állapotú templomot. A maradványokat átvizsgálva megállapította, hogy a templom építőköveinek egy része a közelben található Órikosz ókori romjaiból származik. Patsch a templom védőszentjeként Szent Györgyöt azonosította, későbbi kutatók – Guntram Koch és Robert Elsie – azonban Szűz Mária kultuszához kötötték a templomot.[1] Építésének ideje szintén bizonytalan. A templomot 1967-ben restauráló Aleksandër Meksi tipológiai analógiák alapján a 12–13. századra tette a templom keletkezését. Guntram Koch a marmirói templomról írott régészeti tanulmányában azonban nem vetette el a 11. századra datálás, sőt a falazatban talált 9–10. századi cseréptöredékek alapján egy ennél is korábbi építési korszak lehetőségét sem.[2][1] Napjainkban a helyiek használják kápolnának, magánáhítatuk helyszíneként a templomot.[3]
Fekvése és leírása szerkesztés
A templom Orikum városától légvonalban 3 kilométerre délnyugatra, a Pashaliman-lagúna déli oldalán, a Dukati-sík és a Rrëza e Kanalit hegylábának találkozásánál található, egy zsombékos-vizenyős réttel körülvett kisebb domb tetején. Az Orikum határában futó dűlőutakon keresztül közelíthető meg, az utolsó 200-300 méteren gyalogosan.[4]
Latin kereszt alaprajzú templom, középen körtorony koronázza az épületet. A keleti keresztszárat egy félköríves, egyablakos apszis zárja le, a további három keresztszár mindegyikéből egy-egy ajtó nyílik a templom belsejébe. A nyugati fekvésű főbejárat előtti egykori narthex (előcsarnok) mára elpusztult.[5][1] Belső tere jelentősen lepusztult, korabeli, a 11–12. századi bizánci festészetet idéző freskóinak nagy része napjainkra megsemmisült. A boltozatos mennyezetű keresztszárak találkozásánál a belső teret egy-egy záróköves oszlop tagolja, ezek támasztják alá a központi elhelyezkedésű, feltűnően magas kupoladobot.[6] A templomot északról egy megmagasított, erődítésszerű fal veszi körbe mintegy 60 méteres hosszúságban.[1]
A templom formai kialakításának egyes elemei vélhetően hatottak a későbbi keletkezésű zvërneci kolostortemplomra is.[7]
-
A templom déli oldala (2019) -
A templom északkeleti oldala (2019) -
Freskórészlet a déli keresztszárban (2019)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e A helyszínen kihelyezett információs tábla
- ↑ Nagel 1989 :41., 100.; Réti 1991 :129.; Dienes 2017 :77.
- ↑ Dienes 2017 :77.
- ↑ Gilkes 2013 :232.; Dienes 2017 :77.
- ↑ Nagel 1989 :41.
- ↑ Dienes 2017 :77.
- ↑ Nagel 1989 :100.
Források szerkesztés
- ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638
- ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698
- ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
- ↑ Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890