Főmenü megnyitása

A marmirói templom (albán Kisha e Marmiroit) feltehetően a 12–13. században bizánci stílusban épült görögkeleti templom Délnyugat-Albániában, Orikum város határában.

Marmirói templom
védett műemlék (1973, VL059 sz.)
Orikum, Vlorë, Albania 2019 02 – Marmiroi Church.jpg
Vallás keresztény
Felekezet görögkeleti
Építési adatok
Építése 12–13. század
Stílus bizánci
Alapadatok
Építőanyag
Elérhetőség
Település Orikum
Elhelyezkedése
Marmirói templom (Albánia)
Marmirói templom
Marmirói templom
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 18′ 14″, k. h. 19° 26′ 48″Koordináták: é. sz. 40° 18′ 14″, k. h. 19° 26′ 48″
A Wikimédia Commons tartalmaz Marmirói templom témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Bár a marmirói Albánia legrégibb ma is működő keresztény templomainak egyike, történetéről meglehetősen keveset tudni. Legkorábbi említése egy 1307-es írott forrásból ismert, neve vélhetően az északra fekvő márványbányával lehet összefüggésben (mermer albánul ’márvány’).[1] 1904-ben az országban utazgató osztrák régész, Carl Patsch(wd) látogatta meg az akkor már meglehetősen romos állapotú templomot. A maradványokat átvizsgálva megállapította, hogy a templom építőköveinek egy része a közelben található Órikosz ókori romjaiból származik. Patsch a templom védőszentjeként Szent Györgyöt azonosította, későbbi kutatók – Guntram Koch(wd) és Robert Elsie – azonban Szűz Mária kultuszához kötötték a templomot.[1] Építésének ideje szintén bizonytalan. A templomot 1967-ben restauráló Aleksandër Meksi tipológiai analógiák alapján a 12–13. századra tette a templom keletkezését. Guntram Koch a marmirói templomról írott régészeti tanulmányában azonban nem vetette el a 11. századra datálás, sőt a falazatban talált 9–10. századi cseréptöredékek alapján egy ennél is korábbi építési korszak lehetőségét sem.[2][1] Napjainkban a helyiek használják kápolnának, magánáhítatuk helyszíneként a templomot.[3]

Fekvése és leírásaSzerkesztés

A templom Orikum városától légvonalban 3 kilométerre délnyugatra, a Pashaliman-lagúna déli oldalán, a Dukati-sík és a Rrëza e Kanalit hegylábának találkozásánál található, egy zsombékos-vizenyős réttel körülvett kisebb domb tetején. Az Orikum határában futó dűlőutakon keresztül közelíthető meg, az utolsó 200-300 méteren gyalogosan.[4]

Latin kereszt alaprajzú templom, középen körtorony koronázza az épületet. A keleti keresztszárat egy félköríves, egyablakos apszis zárja le, a további három keresztszár mindegyikéből egy-egy ajtó nyílik a templom belsejébe. A nyugati fekvésű főbejárat előtti egykori narthex (előcsarnok) mára elpusztult.[5][1] Belső tere jelentősen lepusztult, korabeli, a 11–12. századi bizánci festészetet idéző freskóinak nagy része napjainkra megsemmisült. A boltozatos mennyezetű keresztszárak találkozásánál a belső teret egy-egy záróköves oszlop tagolja, ezek támasztják alá a központi elhelyezkedésű, feltűnően magas kupoladobot.[6] A templomot északról egy megmagasított, erődítésszerű fal veszi körbe mintegy 60 méteres hosszúságban.[1]

A templom formai kialakításának egyes elemei vélhetően hatottak a későbbi keletkezésű zvërneci kolostortemplomra(wd) is.[7]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638  
  • Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698  
  • Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890