Maros-völgyi fatörzsbarlangok
A Maros-szorosban, Göde és Ratosnya közötti szakaszon találhatóak az igazi barlangász kuriózumnak számító fatörzsbarlangok (RO: peșteri de mulaj, ENG: tree mould cave).
Történetük
szerkesztés1988-ban a marosvásárhelyi Móréh Károly felfedezett egy sor vulkáni eredetű üreget. Alaposabb vizsgálatok során kiderült, hogy ezek az üregek tulajdonképpen fatörzsek lenyomatai. Az Ursus Spealeus, majd később az Exus barlangászklub módszeresen átkutatta a Maros szorosát, és több mint 100 lenyomatos üreget tártak fel. 1989-ben Móréh Károly dolgozatát, amit a Maros-szorosi fatörzsbarlangokról írt, az országos barlangtani kongresszus „Vulcanocarst” díjjal tüntette ki. 2000-ben lett felfedezve néhány függőleges kialakulású barlang, és 2002-ben írták le az első Görgény-oldali-fatörzsbarlangot. A tudományos feltárásuk és térképezésük elsősorban Móréh Károly nevéhez fűződik.
Kialakulásuk
szerkesztésA fatörzsbarlangok nem valódi barlangok, hiszen egy barlang karsztvidéken alakulhat ki, ezért a fatörzsbarlangokat pszeudokarszt jelenségnek nevezhetjük.
Kialakulásuk szerint a következőképpen oszthatjuk fel:
- pirogenetikus eredetűek – a forró vulkáni lávába került fatörzsek elégnek, de megmarad a lenyomatuk,
- epigenetikus eredetűek – a völgy vízfolyása eredetileg a jelenleginél magasabb felszínen, puha kőzetben folyt. A völgyfejlődés során a folyó a laza üledéktakaró alatti kemény kőzetbe is fokozatosan bevágja magát. A laza kőzet lepusztulása révén a beágyazódott rönkök valamelyik vége a felszínre került, ahol a felszíni erők hatására a fás anyag kikorhad,
- biogén eredetűek – a megszilárdult vulkáni kőzetekben aerob körülmények között, víz jelenlétében, a fás anyag lebomlik, és elkorhad,
- vegyes, mechanikai és biológiai tényezők közös hatása révén (erózió és aerob korhadás) kialakultak.
A Maros szorosában leírt barlangok kialakulásuk szempontjából a fenti osztályozás utolsó három kategória valamelyikébe sorolhatóak.
A pliocén kor végén a vulkáni tevékenység nyomán az Ősmaros útja több helyen is elzáródott, medencéket alakítva ki a mai Ratosnya, Nyágra és Göde települések vidékén. Az itt képződött tavak az elkövetkező időszakban felteltek különböző hordalékkal. A pleisztocénben az Ősmaros áttörte ezen természetes gátjait, és a maihoz hasonló mederben folytatta útját. Az üledékbe ágyazódott fatörzsek egy részének valamelyik vége ismét kapcsolatba került a felszíni tényezőkkel, és korhadásnak indultak. A fás anyag kikorhadása után megmaradt a lenyomatuk. A legjobban egy Ratosnya közelében levő barlang őrizte meg a fa alakot. Ennél a barlangnál az ágak lenyomata is látható.
A barlangok földrajzi helyzete
szerkesztésA barlangok a Maros-szorosban, Göde és Ratosnya közötti szakaszon, hozzávetőlegesen 40-80 méter relatív, 700 méter tengerszint feletti magasságban találhatóak. Szalárdtelepen 600-680 m, Andrenyászán 700-730 méter, valamint Nyágrán 800 méter magasságban lelhetők fel. Azt, hogy a barlangok zöme a Maros jobb oldalán található, az azzal magyarázható, hogy a Kelemen-vulkán kevésbé volt aktív, mint a Görgény-vulkán, és a kitörések közötti időszakban a növényzetnek több ideje volt kifejlődni. Több mint 100 ilyen képződmény van nyilvántartva, de barlangnak csak egy részük nevezhető, mert csak ennyi teljesíti a barlang definíciójában szereplő feltételeket, miszerint barlangnak csak az a természetes eredetű üreg lehet, ami ember számára járható, és a hosszúsága meghaladja a 2 métert (ez a román meghatározás különbözik a magyar barlang-definíciótól!). A legnagyobb fatörzsbarlang 32 méter hosszú, 2,4 méter átmérőjű. Egy kivételtől eltekintve nincsenek elágazások bennük.
Klíma, élővilág
szerkesztésA fatörzsbarlangok kis mérete miatt nem alakulhatott ki bennük barlangi klíma. Az élőviláguk is szegényes: jelen van a közönséges denevér (Myotis Myotis), és néhány alkalmilag a barlangba látogató állat.
Látogatás
szerkesztésA Maros-völgyi fatörzsbarlangok nincsenek kiépítve, és jelenleg nem vezet el a közelükben engedélyezett turistaútvonal. A barlangok védelme érdekében a barlangok zöme nem is lesz beiktatva a turista útvonalakba.
2013 szeptemberében a Ládásháza-barlangot (románul Căsoaia lui Ladaş) megnyitották a nagyközönség számára. A piros körrel jelzett túraútvonal Andrenyásza (Andreneasa) község után levő Androneasa vendéglőtől indul. A körút érint még egy kilátót, ahonnan a Maros szorosára nyílik csodálatos kilátás. A körút végégjárásához szükséges idő kb 1 óra. Szükséges felszerelés mindössze egy fényforrás.
Fatörzsbarlangok a nagyvilágban
szerkesztésA legrégebbi fatörzsbarlangról szóló feljegyzés Japánból származik. A Fuji-hegy területén, a Kenmarubi lávamezőn több mint 250 fatörzsbarlangot azonosítottak, ebből 43 különleges védelemnek örvend. 1929. december 17-én a Kawaguchico Nemzeti Park területén található Funatsu Tainai-barlangot természeti emléknek nyilvánították (ez volt a világon az első védett fatörzsbarlang). Az Amerikai Egyesült Államok területén, Washington államban, a Mount St. Helens National Volcanic Monument Nemzeti Parkban is vannak fatörzsbarlangok. Ezek 1982-től védettek. További fatörzsbarlangok találhatók a Hawaii szigetek több lávaparkjában. Európában a Maros-szoroson kívül még Szlovákiában írtak le fatörzsbarlangokat 1993-ban, a Polana-hegységben, valamint a Karancs-hegységben, Múcsiny község közelében, melyek közül a leghosszabb 8 méter, 97x51 centiméteres átmérővel. A barlangok tudományos feltárása nagymértékben kötődik Gaál Lajos rimaszombati geológus nevéhez. 2009-ben Magyarország északi részén, Nógrád megyében, Nógrádszakál község közelében Prakfalvi Péter salgótarjáni geológus fedezett fel öt fatörzsüreget, amiből hármat lehet barlangnak minősíteni.
Források
szerkesztés- Borsy Zoltán szerk.: Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1992
- Gönczy Sándor, Szalai Katalin: Geomorfológiai fogalomgyűjtemény, Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa, Beregszász, 2004.
- Kocsis László: Maros-völgyi barlangok, in rev. Erdélyi Gyopár, az Erdélyi Kárpát Egyesület közlönye, 2003, 2-3 szám
- Lovász Piroska: Fatörzsbarlangok a Maros-szorosban, in rev. Erdélyi Gyopár, az Erdélyi Kárpát Egyesület közlönye, 2007, 6 szám
- Móréh Károly: Peșteri de mulaj, in rev. Speomond, Federeția Română de Speologie, Bukarest, 2009, 14 szám
- Xántus László, Xántus Juliánna: Kelemen-havasok, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2003