Marsz–5 a szovjet Marsz-program második generációjának Mars űrszondája. Az M–73SZ típusú űrszondát az NPO Lavocskin vállalat fejlesztette ki és építette.

Marsz–5
Mars4.jpg
Űrügynökség NPO Lavocskin
Gyártó NPO Lavocskin
Típus űrszonda
Indítás dátuma 1973. július 25.
Indítás helye Baikonur Cosmodrome Site 81/24
Hordozórakéta Proton-K
COSPAR azonosító1973-049A
SCN06754

KüldetésSzerkesztés

A második nemzedékhez tartozó űrszondát 1973. július 25-én egy háromfokozatú Proton hordozórakétával, Bajkonuri űrrepülőtérről indították Föld körüli parkolópályára, majd egy gyorsító fokozattal állították a Mars felé vezető pályára. Automatikus pályakorrekciót hajtott végre. 1974. február 12-ig 202 napig repült céljáig. Az orbitális egység pályája 18órás elliptikus pálya perigeuma 1760 kilométer, az apogeuma 32 500 kilométer volt.

JellemzőiSzerkesztés

Feladata, méretei, műszerezettsége megegyezett ikertestvérével, a Marsz–4 űrszondával. Repülés közben mérte a kozmikus gamma-sugárzást, a napszelet, az interplanetáris mágneses teret és a meteoráramok jelenlétét. Leszállóegység nélküli kutató űrszonda volt. Keringési pályáról a Mars-bolygó felszínét és környezetét vizsgálta. Az érkező Marsz–6, Marsz–7 szondákkal hírkapcsolat létesítése.

Az orbitális egység műszerparkját képezte:

  • IR-radiométer - a 8-26 mikrométer tartományba eső infravörös sugárzás mérésére.
  • IR-fotométer - a 2 mikrométeres infravörös szén-dioxid-elnyelési sáv erősségének mérésére.
  • Fotométer a látható tartományra (320-900 nm) a felszín és a légkör igen szűk fénytartománybeli fényvisszaverő képességének mérésére.
  • Páratartalom-mérő berendezés az 1,38 mikrométeres színképvonalban történő vízpáraelnyelés alapján.
  • Rádióteleszkóp a felszín és a 3,5 centiméter vastag felszíni réteg rádiófényességi hőmérsékletének mérésére.
  • UV-fotométer a 121,5 nanométeres Lyman-alfa vonalban történő ultraibolya fényszórás vizsgálatára.
  • Két fotótelevíziós kamera különböző fókuszos fényképezésre.
  • Két koherens monokromatikus rádióadó 8 és 32 centiméteren a légkör rádiószondázására.
  • IR-spektrométer 2-5 mikrométerre.
  • UV-fotométer a 260 nanométerre, az ózontartalom méréséhez.
  • Két palariméter, amely 350-800 nanométer tartományban a felszíni talajréteg szerkezetét és a légkör aeroszoltartalmát vizsgálta.
  • Gamma-spektrométer a talaj összetételének vizsgálatára.
  • Magnetométer.
  • Plazmacsapdák.
  • Sokcsatornás elektrosztatikus analizátor.
  • Optikai-mechanikai letapogató rendszerű tv-felvevő kamera.

ForrásokSzerkesztés