Marsz–5

Marsz–5 a szovjet Marsz-program második generációjának Mars űrszondája. Az M–73SZ típusú űrszondát az NPO Lavocskin vállalat fejlesztette ki és építette meg.

Marsz–5
Űrügynökség	NPO Lavocskin
Gyártó	NPO Lavocskin
Típus	űrszonda műhold
Indítás dátuma	1973. július 25.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 81/24 indítóállás
Hordozórakéta	Proton-K
COSPAR azonosító	1973-049A
SCN	06754
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

A második generációs űrszondát 1973. július 25-én egy háromfokozatú Proton hordozórakétával a bajkonuri űrrepülőtérről indították Föld körüli parkolópályára, majd egy gyorsítófokozattal irányították a Mars felé. Automatikus pályakorrekciót hajtott végre. 1974. február 12-ig 202 napon át repült a céljáig. Az orbitális egység pályája 18 órás elliptikus pálya, perigeuma 1760 kilométer, apogeuma 32 500 kilométer volt.

Jellemzői

Feladata, méretei, műszerezettsége megegyezett ikertestvérével, a Marsz–4 űrszondával. Repülés közben mérte a kozmikus gamma-sugárzást, a napszelet, az interplanetáris mágneses teret és a meteoráramok jelenlétét. Leszállóegység nélküli kutató űrszonda volt. Keringési pályáról a Mars-bolygó felszínét és környezetét vizsgálta. Feladata volt még az érkező Marsz–6, Marsz–7 szondákkal hírkapcsolat létesítése.

Az orbitális egység műszerparkját képezte:

• IR-radiométer – a 8-26 mikrométer tartományba eső infravörös sugárzás mérésére.
• IR-fotométer – a 2 mikrométeres infravörös szén-dioxid-elnyelési sáv erősségének mérésére.
• Fotométer a látható tartományra (320-900 nm) a felszín és a légkör igen szűk fénytartománybeli fényvisszaverő képességének mérésére.
• Páratartalom-mérő berendezés az 1,38 mikrométeres színképvonalban történő vízpáraelnyelés alapján.
• Rádióteleszkóp a felszín és a 3,5 centiméter vastag felszíni réteg rádiófényességi hőmérsékletének mérésére.
• UV-fotométer a 121,5 nanométeres Lyman-alfa vonalban történő ultraibolya fényszórás vizsgálatára.
• Két fotótelevíziós kamera különböző fókuszos fényképezésre.
• Két koherens monokromatikus rádióadó 8 és 32 centiméteren a légkör rádiószondázására.
• IR-spektrométer 2-5 mikrométerre.
• UV-fotométer a 260 nanométerre, az ózontartalom méréséhez.
• Két polariméter, amely 350-800 nanométer tartományban a felszíni talajréteg szerkezetét és a légkör aeroszoltartalmát vizsgálta.
• Gamma-spektrométer a talaj összetételének vizsgálatára.
• Magnetométer.
• Plazmacsapdák.
• Sokcsatornás elektrosztatikus analizátor.
• Optikai-mechanikai letapogató rendszerű tv-felvevő kamera.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• Az M–73 típusú űrszonda az NPO Lavocskin vállalat honlapján (oroszul)