Martinkertváros

Miskolc városrésze

Martinkertváros vagy régebbi nevén Martintelep (szlovákul Martinská Osada vagy Martinské Predmestie) egy kertvárosi rész Miskolcon. Ellentétben sok más, a város szélén álló, külön településnek tűnő városrésszel Martintelep sosem volt önálló község.

Martinkertváros
CatholicChurch Martinkertváros01.jpg
Közigazgatás
Település Miskolc
Városhoz csatolás 1935
Korábbi rangja Hejőcsaba településrésze
Irányítószám 3528
Népesség
Teljes népesség6077 fő (2008)[1] +/-
Elhelyezkedése
Martinkertváros (Miskolc)
Martinkertváros
Martinkertváros
Pozíció Miskolc térképén
é. sz. 48° 05′ 26″, k. h. 20° 48′ 33″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 26″, k. h. 20° 48′ 33″
A Wikimédia Commons tartalmaz Martinkertváros témájú médiaállományokat.

Elsőként 1908-ban említették Martin Károlynak a rendezőpályaudvar melletti birtokaként. Martin Károly a miskolci tűzoltóegyesület alapítója és első parancsnoka volt, nevét a városrészben utca is viseli. A telep kialakulásakor Hejőcsaba határához tartozott és csak 1935-ben csatolták Miskolchoz.

1944. június 2-án az USA légiereje a Frantic Joe hadművelet keretében bombázta a Tiszai pályaudvart és a rendezőpályaudvart; közelsége miatt Martintelep is nagy károkat szenvedett a támadás során. Az egész városban 206-an haltak meg és 420-an sebesültek meg.

A lakóknak az utóbbi időkben nem tetszett a „Martintelep” elnevezés, mivel szerintük a „telep” szó pejoratív felhangokat hordoz, ezért 2002. szeptember 5-én hivatalosan is Martinkertvárosra változtatták a nevét, de az új név csak nagyon lassan terjedt el.

Vasas vizes kút

Martinkertváros a város egyik legbékésebb lakónegyede. Településszerkezetére a merőleges-párhuzamos elrendezés a jellemző, mérnöki, tervezett jellege van a településrésznek. Elérhető a Búza térről (belváros) 3, 3A jelzésű autóbuszokkal.

A Kertváros rejtett értéke a vasúti sínek mellett fakadó vasas víz. A víz nem rendelkezik az az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság  engedélyével, így hivatalosan nem minősül sem gyógyvíznek, sem ásványvíznek. Csupán szájhagyomány útján terjed a híre, de az ide látogatók rendszeresen fogyasztják a vizét. A kút mögötti falon az önkormányzat táblája látható, melyben felhívják a vízfogyasztók figyelmét arra, hogy a víz nem ellenőrzött ivóvíz, s csak saját felelősségre fogyasztható.[2]

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés