Mathieu Orfila

Mathieu Joseph Bonaventure Orfila (katalánul Mateu Josep Bonaventura Orfila i Rotger) (Mahón, 1787. április 24. – Párizs, 1853. március 12.) menorcai születésű francia vegyész, a modern toxikológia megalapítója.

Mathieu Orfila
Született	1787. április 24. Mahón
Elhunyt	1853. március 12. (65 évesen) Párizs
Állampolgársága	spanyol francia (1818–)
Házastársa	Gabrielle Lesueur (1815–)
Foglalkozása	toxikológus
Iskolái	University of Paris (1807–) Barcelonai Egyetem (1806–) University of Valencia (1804–)
Kitüntetései	a francia Becsületrend parancsnoka díszpolgár (1834)
Sírhelye	Montparnasse-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Mathieu Orfila témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ifjúsága

Mateu Orfila 1787-ben született a menorcai Mahón (katalánul Maó) városában, Antoni Orfila és Susanna Rotger gyermekeként. Apja tengerésztisztnek szánta, magántanáraitól matematikát, természettudományokat, történelmet tanult. 1804-ben mégis orvostudományt kezdett el tanulni a Valenciai Egyetemen. 1805-ben elnyerte egy vegyészeti díjat és utána Barcelonában, a Királyi Orvosi Kollégiumban tanult tovább. 1807-ben elnyert egy ösztöndíjat a Párizsi Egyetemre. A francia fővárosban a híres francia kémikusok, Louis Jacques Thénard és Louis Nicolas Vauquelin vették pártfogásukba. Utóbbi a börtönből is kihozta, amikor Orfilát – miután Napóleon megszállta Spanyolországot és bátyját, Joseph Bonapartét a spanyol trónra ültette – mint gyanús spanyol elemet letartóztatták.

Pályafutása

1811-ben doktori címet szerzett a Sorbonne-on és magánórák adásából élt meg, miközben első nagy művén dolgozott. 1814-ben jelent meg a Traité des poisons tirés des règnes minéral, végétal et animal; ou, Toxicologie générale (Értekezés az ásványi, növényi és állati eredetű mérgekről; avagy általános toxikológia) című könyve, amellyel megalapozta a toxikológia tudományát, és amely révén 1815-ben a Tudományos Akadémia levelező tagjává válhatott (próbálkozásai ellenére soha nem lett tényleges tag). Könyvét néhány éven belül kiadták angol és német nyelven is.

1815-ben feleségül vette Anne Gabrielle Lesueur-t. 1817-ben Thénard-t váltva a kémia tanára lett a párizsi L’Athénée-ben (az 1829-ben alapított École centrale Paris elődjében), 1818-ban megkapta a francia állampolgárságot, 1819-ben pedig a Sorbonne törvényszéki orvostani professzorává nevezték ki. 1823-ban Vauquelint követve az orvosi vegyészet professzora lett az egyetemen és kiadta a törvényszéki orvostanról írt jelentős művét, a Leçons de médecine légale-t. 1831-ben ő lett az orvosi tanszék dékánja. Jelentős változásokat hozott az orvostudomány oktatásában, új bonctermet építtetett, segédkezett kórházak, múzeumok és botanikus kertek létrehozásában. 1834-ben Becsületrenddel tüntették ki és beválasztották a párizsi városi tanácsba.

Törvényszéki orvostani esetei

Adaptálta a brit James Marsh módszerét, amellyel igen kis mennyiségű arzént is ki lehetett mutatni és képes volt kimutatni az arzént az emberi szövetekben is. 1838-ban egy Nicolas Mercier nevű ember halála után fiát gyanúsították megmérgezésével. Orfila a saját módszerével arzént mutatott ki Mercier májában, de eljárását a bíróság más szakértői, az olasz Francesco Rognetta és François-Vincent Raspail kétségbe vonták.

Egy másik esetben, 1840-ben Marie Lafarge-ot vádolták férje megmérgezésével. A szakértői vizsgálatok nem találtak arzént a holttestben, de a bíróság Orfilát is meghívta, exhumálták a férj testét, amelyben Orfila arzén nyomaira bukkant. A per megosztotta a francia közvéleményt, sokan meg voltak győződve a nő ártatlanságáról és hogy az arzén a temetés után a sír földjéből került a holttestbe. Ennek lehetőségét Orfila tagadta és Marie Lafarge-ot élethosszig tartó kényszermunkára ítélték. A viták miatt Orfila később nem vállalt szakértői tevékenységet a bíróságokon.

Utolsó évei

Orfila a Sorbonne dékánja maradt egészen 1848-ig, amikor a forradalom után – mint a régi rezsim emberét – leváltották. Bár 1850-ben megválasztották az Orvosi Akadémia elnökévé, politikai meghurcoltatásai aláásták egészségét, és 1853. március 12-én meghalt.

Források

• Mathieu-Joseph-Bonaventure Orfila Potraits de Médecins
• Mureder and Mayhem:Mathieu Orfila and the Lafarge trial Dittrick Museum
• Mathieu Joseph Bonaventure Orfila (1787–1853) Visible Proofs, Forensic views of the body
• Orfila, Mathieu Joseph Bonaventure Encyclopedia.com