Matteo Visconti

Matteo I Visconti (Invorio, 1250. augusztus 15. – Crescenzago, 1322. június 24.) a Visconti-család tagja. 1295-ben Milánó politikai vezetője lett nagybátyja, Ottone Visconti érsek utódaként.

Matteo Visconti
Született	1250. augusztus 15. 1250. augusztus 15. Invorio
Elhunyt	1322. június 24. (71 évesen) 1322. június 24. (71 évesen) 1323 (72-73 évesen) Crescenzago
Állampolgársága	Milánó
Házastársa	Bonacossa Borri (1269–)
Gyermekei	Galeazzo I. Visconti Marco I Visconti Giovanni Visconti Luchino Visconti Stefano Visconti Caterina Visconti
Szülei	Anastasia Pirovano Teobaldo Visconti
Foglalkozása	katona
Tisztsége	plébános capitano del popolo (1287. december – 1289. december 21., Milánó) capitano del popolo (1289. december 21. – , Milánó) capitano del popolo (1290–, Vercelli) capitano del popolo (1292–, Alessandria) capitano del popolo (1292–, Como) capitano del popolo (1301. május – , Bergamo)
A Wikimédia Commons tartalmaz Matteo Visconti témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Adolf von Nassau már 1294-ben kinevezte császári helytartóvá. Noha az 1302-es della Torre-lázadás miatt Veronába menekült, Itáliában a császári ügy iránti kitartó hűsége kivívta VII. Henrik német-római császár (ur. 1308–1313) háláját, aki 1311-ben visszahelyezte Milánóba, Lombardia császári helytartói posztjára. Azt követően uralma alá vonta Piacenzát, Tortonát, Paviát, Bergamót, Vercellit, Cremonát és Alessandriát. Bár tehetséges tábornok volt, inkább a diplomáciára és a vesztegetésre támaszkodott hódításai során, és az óvatos olasz despota mintájának tekintették. Kitartó ghibellin politikája és vitája XXII. János pápával (ur. 1316–1334) a milánói püspökség elfoglalása miatt 1322-ben Bertrand du Pouget pápai legátus kiközösítette. 1322-ben lemondott a trónról fia, I. Galeazzo Visconti javára, és nem sokkal ezután meghalt.

Gyermekei

Matteo Viscontinak nejével, Bonacossával († 1321. január 13.), Squarcino Borri condottiero leányával a következő gyermekeik voltak:

• I. Galeazzo Visconti (1277–1328)
• Luchino Visconti (1287–1349)
• Stefano Visconti († 1327. július 4.)
• Marco Visconti († meggyilkolták 1329-ben), Alessandria podestàja
• Giovanni Visconti (1290–1354)
• Caterina Visconti 1298 Alboino della Scala († 1311)
• Zaccarino Visconti Franchino Rusca
• Agnese Visconti Cecchino della Scala († 1325)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Matteo I. Visconti című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• The New Encyclopaedia Britannica, 12. kötet (1993), 395. o.
• Francesco Cognasso: I Visconti. Dall'Oglio, Milánó, 1987, ISBN 88-7718-346-2 (újranyomás d. Kimenet Milánó 1972)
• Paolo Grillo: Visconti, Matteo. In: Raffaele Romanelli (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani (DBI) 99. kötet, Verrazzano-Vittorio Amedeo. Istituto dell'Enciclopedia Italiana, Róma, 2020
• Francesca Maria Vaglienti: Visconti, Matteo I. In: Lexikon des Mittelalters, 8. kötet (1997), 1725. o.

További információk

• Visconti, Matteo I. In: Treccani Enciclopedia online.
• Publikációk Matteo Viscontiról a Regesta Imperii opacában