Luchino Visconti (Milánó ura)

itáliai zsoldos, 1287/92-1349
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. május 31.

Luchino Visconti (?, 1292Milánó, 1349. január 21. k.) a Visconti-családból származó Matteo Visconti második fia.

Luchino Visconti
Született

Milánó
Elhunyt1349. január 24. (61-62 évesen)[6]
Milánó
ÁllampolgárságaMilánói Hercegség
Házastársa
  • Isabella Fieschi
  • Violante di Saluzzo
SzüleiBonacossa Borri
Matteo Visconti
Foglalkozásacondottiero
Halál okamérgezés
A Wikimédia Commons tartalmaz Luchino Visconti témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fiatal felnőtt korában zsoldosvezérként (condottiero) működött. 1315-ben a montecatini csatában megsebesült. Gyakran harcolt fivére, Marco Visconti oldalán. 1339-ben a milánói csapatokat győzelemre vezette a parabiagói csatában. Unokaöccse, Azzone Visconti halála után bátyjával, Giovanni Viscontival együtt 1339-ben Signorénak nyilvánították Milánó felett.

Visconti 1341-ben békét kötött az egyházzal, megvásárolta Parmát Obizzo III. d'Estétől, és Pisát is hatalma alá vonta.

Luchino Visconti különösen a pestisjárvány sikeres kezeléséről vált ismertté. A pestisben megbetegedett családok házát Visconti befalaztatta, hogy a betegség ne terjedhessen tovább. A krónikások jelentése szerint Milánóban mindössze három család betegedett meg pestisben. Ezenkívül Visconti szigorú ellenőrzésnek vetette alá az áruforgalmat, a külföldi kereskedőket, és többé nem engedte be a fertőzött területekről érkezőket a városba.

Első felesége Violante de Saluzzo volt, I. Tamás, saluzzói őrgróf lánya; 1318 után második neje Caterina Spinola, Oberto Spinola leánya; harmadik felesége Isabella Fieschi, Carlo Fieschi lánya volt. Viscontinak ezekből a házasságokból voltak leszármazottai, de ők nem szerepeltek a milánói öröklési sorban, amikor meghalt.

Bár tehetséges tábornok és régens, féltékeny és kegyetlen is volt; 1349-ben felesége, Isabella Fieschi megmérgezte.

Viscontit a milánói jogtudós és krónikás, Pietro Azario így írja le: „Helyreállította a milánói állam egészét, így Milánó már nem város, hanem egy egész tartomány. Egyformán szerette a békét és az igazságosságot. Úgy tett, mintha kevéssé érdekelné – pedig valójában nagyon is törődött vele. Rendkívül gyanakvó volt. … Államát annyira rendben tartotta, hogy uralmában éjjel-nappal mindenki biztonságban járhatott, magányos helyeken is.” Azario Luchino Visconti igazságszeretetére gondolt, ahogy könyörtelenül lecsapott a törvénysértőkre, tekintet nélkül azok státuszára vagy rangjára. Ezenkívül Azario számos történetről számol be Visconti házasságtöréséről és erőszakosságáról uralkodása alatt.

  • Maria Nadia Covini: Visconti, Luchino. In: Raffaele Romanelli (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani (DBI). 99. kötet: Verrazzano–Vittorio Amedeo: Istituto dell'Enciclopedia Italiana, Róma, 2020
  • Visconti, Luchino. In: Enciclopedia on line. Istituto dell'Enciclopedia Italiana, Róma, hozzáférés: 2015. december 5.
  • Veröffentlichungen zu Luchino Visconti im Opac der Regesta Imperii
  1. a b http://www.storiadimilano.it/Personaggi/Visconti/visconti.htm#Luchino
  2. Genealogics (angol nyelven), 2003. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Enciclopedia on line (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 16.)
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 16.)
  5. opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 16.)
  6. a b p348.htm#i3478

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Luchino Visconti (Regent) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.