Luchino Visconti (Milánó ura)
Luchino Visconti (?, 1292 – Milánó, 1349. január 21. k.) a Visconti-családból származó Matteo Visconti második fia.
| Luchino Visconti | |
.jpg) | |
| Született | Milánó |
| Elhunyt | 1349. január 24. (61-62 évesen)[6] Milánó |
| Állampolgársága | Milánói Hercegség |
| Házastársa |
|
| Szülei | Bonacossa Borri Matteo Visconti |
| Foglalkozása | condottiero |
| Halál oka | mérgezés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luchino Visconti témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésFiatal felnőtt korában zsoldosvezérként (condottiero) működött. 1315-ben a montecatini csatában megsebesült. Gyakran harcolt fivére, Marco Visconti oldalán. 1339-ben a milánói csapatokat győzelemre vezette a parabiagói csatában. Unokaöccse, Azzone Visconti halála után bátyjával, Giovanni Viscontival együtt 1339-ben Signorénak nyilvánították Milánó felett.
Visconti 1341-ben békét kötött az egyházzal, megvásárolta Parmát Obizzo III. d'Estétől, és Pisát is hatalma alá vonta.
Luchino Visconti különösen a pestisjárvány sikeres kezeléséről vált ismertté. A pestisben megbetegedett családok házát Visconti befalaztatta, hogy a betegség ne terjedhessen tovább. A krónikások jelentése szerint Milánóban mindössze három család betegedett meg pestisben. Ezenkívül Visconti szigorú ellenőrzésnek vetette alá az áruforgalmat, a külföldi kereskedőket, és többé nem engedte be a fertőzött területekről érkezőket a városba.
Első felesége Violante de Saluzzo volt, I. Tamás, saluzzói őrgróf lánya; 1318 után második neje Caterina Spinola, Oberto Spinola leánya; harmadik felesége Isabella Fieschi, Carlo Fieschi lánya volt. Viscontinak ezekből a házasságokból voltak leszármazottai, de ők nem szerepeltek a milánói öröklési sorban, amikor meghalt.
Bár tehetséges tábornok és régens, féltékeny és kegyetlen is volt; 1349-ben felesége, Isabella Fieschi megmérgezte.
Viscontit a milánói jogtudós és krónikás, Pietro Azario így írja le: „Helyreállította a milánói állam egészét, így Milánó már nem város, hanem egy egész tartomány. Egyformán szerette a békét és az igazságosságot. Úgy tett, mintha kevéssé érdekelné – pedig valójában nagyon is törődött vele. Rendkívül gyanakvó volt. … Államát annyira rendben tartotta, hogy uralmában éjjel-nappal mindenki biztonságban járhatott, magányos helyeken is.” Azario Luchino Visconti igazságszeretetére gondolt, ahogy könyörtelenül lecsapott a törvénysértőkre, tekintet nélkül azok státuszára vagy rangjára. Ezenkívül Azario számos történetről számol be Visconti házasságtöréséről és erőszakosságáról uralkodása alatt.
Irodalom
szerkesztés- Maria Nadia Covini: Visconti, Luchino. In: Raffaele Romanelli (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani (DBI). 99. kötet: Verrazzano–Vittorio Amedeo: Istituto dell'Enciclopedia Italiana, Róma, 2020
- Visconti, Luchino. In: Enciclopedia on line. Istituto dell'Enciclopedia Italiana, Róma, hozzáférés: 2015. december 5.
- Veröffentlichungen zu Luchino Visconti im Opac der Regesta Imperii
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b http://www.storiadimilano.it/Personaggi/Visconti/visconti.htm#Luchino
- ↑ Genealogics (angol nyelven), 2003. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Enciclopedia on line (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 16.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 16.)
- ↑ opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 16.)
- ↑ a b p348.htm#i3478
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Luchino Visconti (Regent) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.