Mauritánia világörökségi helyszínei

Bővebben: Világörökség

Mauritánia területéről eddig két helyszín került fel a világörökségi listára, három helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

	Banc d'Arguin Nemzeti Park
	1989
	Természeti (IX)(X)
	Védett terület:1 200 000 ha, hivatkozás: 506
	A Banc d'Arguin Nemzeti Park Mauritánia Atlanti-óceánnal határos, sivatagos pontján található és egyedülálló átmeneti zónát alkot a nagy fajgazdagságú tenger és a sivatagi táj között. A szigetekből és parti területekből álló parkot 1978-ban alapították, és a Szahara homokjából kialakult dűnék, part menti medencék, iszapos lapályok, valamint mangrovemocsarak alkotják. Területe több mint tizenkétezer négyzetkilométer. A 180 kilométer hosszú partszakaszt főleg tengeri madarak látogatják, ezen kívül szibériai és észak-európai madarak fontos pihenőhelye. A becslések szerint évi 7 millió költöző madár vonul át a park fölött, és mintegy 100 faj itt is költ. A parti vizek vegetációja, a hínár és több algafaj kiváló élőhelyet biztosít a halaknak, ezért a madárállomány is hatalmas. A legfontosabb itt előforduló madárfaj a flamingó, a pelikán, a kócsag, a kanalas gém, a kormorán, a rózsás gödény, a csér, a cankó, a parti lille, és a szalonka.

	Vadán, Singetti, Tisit és Valáta erődvárosai
	1996
	Kulturális (III)(IV)(V)
	Hivatkozás: 750
	Vadán, Singetti, Tisit és Valáta erődvárosait a 11. és a 13. század között alapították, később fontos iszlám vallási központokká fejlődtek. A Szaharát átszelő kereskedelmi útvonalak pihenőhelyeként szolgáló települések egy-egy termékeny völgy vagy oázis mellett épültek. Fontos feladatuk volt a vallási nevelés, így a települések a mecsetek köré épültek. Valáta fontos kereskedőváros volt, a 11. és a 12. században neves korániskolával és gazdag könyvtárral rendelkezett. Szorosan egymás mellé épített lakóházait vörösesbarna agyaggal borították be. Vadánt és Tisit a 12. század közepén alapították, Signettit a 13. században. Ez utóbbi az ország belsejének egyik leghíresebb sivatagi települése volt, a Mekkába induló zarándokok találkozóhelye. A városoknak raktárakat és szállást kellett biztosítaniuk a kereskedőknek és az üzleti ügyekben átutazóknak, ezek az igények formálták a kszúrnak nevezett városrész szerkezetét, amely alkalmazkodott a szélsőséges éghajlati körülményekhez. A belső udvaros épületek jellemzően a négyszögletű minarettel ellátott mecset körüli szűk utcákban álltak. A települések jelenleg romos állapotban vannak.

Elhelyezkedésük szerkesztés