Metyeor–1 3

Metyeor–1 3 (11F614) szovjet műszeres, szabványosított műhold-sorozat tagja, a Metyeor–program meteorológiai műholdja.

Metyeor–1 3
Típus	Metyeor
Indítás dátuma	1970. március 17.
Indítás helye	Pleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása
Hordozórakéta	Vosztok–2M
COSPAR azonosító	1970-019A
SCN	04349
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

A tesztsorozat befejezésével indult a meteorológiai (katonai/polgári) adatszolgáltatás. A műholdakat úgy állították rendszerbe, hogy 6 óránként ugyanarról a helyről ismétlődő képeket készíthessenek.

Jellemzői

Gyártotta az Elektromechanikai Tudományos Kutató Intézet (Всесоюзный научно – исследовательский институт электромеханики [ВНИИ ЭМ] филиал). Üzemeltette a Szovjetunió Hidrometeorológiai Állami Bizottsága (Госкомитет СССР по гидрометеорологии). Mérési eredményeit értékelte az Állami Tudományos – Kutató és Előállító Központ (Государственный научно-исследовательский и производственный центр [ГНИПЦ]).

Megnevezései: Metyeor–1 3; Метеор-1-3; COSPAR: 1970-019A. Kódszáma: 4349.

1970. március 17-én a Pleszeck űrrepülőtérről egy Vosztok–2M (8A92M) hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 96,4 perces, 81,2 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 555 kilométer, apogeuma 643 kilométer volt. Tömege 1440 kilogramm.

Háromtengelyesen, Föld központú mágneses orientálás lehetőségét alkalmazva, giroszkóppal ellátott forgásstabilizált műhold. Alakja hengeres, átmérője 1,4, magassága 5 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Technikai eszközei: televíziós kamera (nappali oldalon), infravörös radiométer (az éjszakai oldalon) a Föld felső rétegeinek vizsgálatára, valamint a Nap hatástényezőit mérő műszerek (hőmérséklet, sugárzási hatások, képalkotó és telemetria rendszer). A felhőkön és felhőrendszereken, a hőmérséklet-változásokon, a viharok kialakulásán és figyelemmel kísérésén, a páratartalom mérésén, a sugárzási tartományok ellenőrzésén kívül megfigyelték a városok fényszennyezéseit, környezetváltozásait, tüzeket, homok- és porviharokat, hó- és jégtakarót, óceáni áramlatokat és más környezeti folyamatokat. Az összegyűjtött adatokat a kiértékelő központokba továbbítva felhasználják az időjárás-előrejelzéstől a meteorológiai alapkutatásokig.

A műhold rendelkezett hideggáz-fúvókákkal, hogy a szükséges pályakorrekciókat elvégezhesse. Az űreszközre szerelt két napelemtábla fesztávolsága 10 méter, éjszakai (földárnyék) energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A napelemek automatikusan orientáltak a Nap felé.

1983. november 18-án 4994 nap után (13,67 év) belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Metyeor–1 3. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. március 1.)
• Metyeor–1 3. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 1.)
• Metyeor–1 3. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. március 1.)

Elődje: Metyeor–1 2

Metyeor–program 1969–1981

Utódja: Metyeor–1 4