Miklós Jenő (újságíró)

(1878–1934) újságíró, író, költő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. július 22.

Miklós Jenő, eredetileg Sztudinka Jenő Miklós (Nagyappony, 1878. április 26.Budapest, 1934. január 14.) író, költő, újságíró.

Miklós Jenő
SzületettSztudinka Jenő Miklós
1878. április 26.[1]
Nagyappony
Elhunyt1934. január 14. (55 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Miklós Jenő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sztudinka Ede és Szecsányi Mária gyermekeként született. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol jogot hallgatott, majd az újságírói pályára lépett. 1903-tól az Egyetértést, később a Világot szerkesztette, azután az Érdekes Újsághoz került át, majd mikor Milotay István megalapította az Uj Nemzedéket, annak egyik főmunkatársa, a később meginduló Magyarság című napilapnak pedig belső munkatársa lett. Főleg színházi, irodalmi és képzőművészeti kritikákat írt. Esküvői tanú volt Kosztolányi Dezső és Halmos Ilona házasságkötésekor.

Felesége Guttmann Albertina volt, Guttmann Emil és Silbermann Eugénia lánya, akivel 1912. november 30-án Budapesten kötött házasságot.[2]

Főbb művei

szerkesztés
  • Elkésett levelek. Ford. (Budapest, 1904)
  • Novellák (Gyoma, 1907)
  • Este (novellák, Budapest, 1913)
  • A kék budoár (novellák, Budapest, 1914)
  • Hattyúdal (színjáték, Budapest, 1920)
  • Madárka (regény, Budapest, 1921)
  • Mókusok (vígjáték három felvonásban, bemutató: Kamara Színház, 1925. október 1.)
  • Hattyúdal (színjáték egy felvonásban, bemutató: Nemzeti Színház, 1926. február 28.)
  • A piros mókus (regény, Budapest, 1928)
  • Hetedhét országom (versek, Budapest, 1929)