Főmenü megnyitása

Milna falu és község Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Milnán kívül Bobovišća, Bobovišća na Moru, Ložišća és Podhume települések tartoznak hozzá.

Milna
Milna
Milna
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
Jogállás falu
Polgármester Anamaria Rošin
Irányítószám 21450
Körzethívószám (+385) 021
Népesség
Teljes népesség830 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság12 m
Terület35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Milna (Horvátország)
Milna
Milna
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 24′ 00″, k. h. 16° 19′ 36″Koordináták: é. sz. 43° 24′ 00″, k. h. 16° 19′ 36″
Milna weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Milna témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Splittől 20 km-re délre az Adrián fekvő Brač szigeten, a sziget nyugati partján, egy a Spliti kapura (Splitska vrata) néző kies öböl, a Milna-öböl keleti végében fekszik. Supetartól ahol a kompkikötő található légvonalban 10, közúton 20 km-re fekszik. Forgalmas kikötőjére, ódon utcácskáira, templomaira, mediterrán stílusú kertjeire szép rálátás nyílik a település feletti magaslatokról. A sziget belsejébe mélyen benyúló öböl kétfelé ágazik, az északi Žalo-öbölre és a délkeleti Panterára.

TörténeteSzerkesztés

A település nevét finom, homokos talajú partjáról kapta. Bár közelében idáig régészeti lelőhelyet nem találtak a rómaiak jelenlétét jelzi, hogy a Pantera-öböl végében fekvő Studenac előterében levő termékeny völgy végében egy ókori szarkofágot használtak az állatok itatására. A Brač és a Šolta-sziget közötti csatorna közepén fekvő kis Mrduja-szigeten a Milnai-öböl bejáratánál középkori kápolna áll falában egy befalazott, kereszttel díszített pilaszterrel, melyet valószínűleg egy eddig nem ismert késő ókori milnai templomból vittek oda. Milna első írásos említése 1333-ban történt. A mai plébániatemplom helyén állt Szűz Mária templomot „ecclesia Ste Mariae Milnavi” alakban 1519-ben említik először. Ekörül alakult ki az öbölmenti település magja, melyet a nerežišćai Cerinić (Cerineo) család reneszánsz várkastélya is védett. A család ugyanis ezt az öblöt szemelte ki új várkastélya és temploma felépítésére. A 16. és a 17. században a sziget belsejéből a nerežišćai plébánia terültéről új lakosság telepedett le itt mintegy nyolcvan fővel, majd a kandiai háború idején a 17. század közepén a szárazföldről is érkeztek menekültek. Plébániáját 1646-ban alapították, első plébánosa Luka Milovanić atya volt. A 18. századra teljesen benépesült a település, melynek ekkor már mintegy 550 lakosa volt. A megnövekedett népesség számára már szűk volt a régi templom, ezért a várkastély mellett fekvő magaslatra 1783-ban a Gyümölcsoltó boldogasszony tiszteletére Ignacije Macanović tervei szerint új, késő barokk templomot építettek. A mellette álló karcsú harangtorony a helyi Bokanić családból származó kőfaragó munkája. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került. 1806-ban a Zaglav-félsziget előtti csatornában zajlott a „két császár csatája” a francia és az orosz flotta hadihajói között. Ennek során a franciák fontos támaszpontja volt a félszigeten épített Baterija erőd. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1823-ban az osztrák közigazgatásban a település községközpont lett. A település gyors fejlődése a 19. században is folytatódott, amikor a Žalo- és a Pantera-öböl közötti partszakasz tervszerű kiépítése megtörtént. Fejlődött a hajóépítés is, a Pantera és a Vlaška-öbölben levő hajóépítő üzemekben ebben az időszakban több hajót építettek mint a spliti, starogradi, komizai és trogiri hajógyárakban. Kitűnő hajóskapitányok kerültek ki a helyi Peruzović, Bonačić-Mandinić, Babarović és Marangunić családokból, de más brači családok fiai is szolgáltak az Adrián, a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren közlekedő kereskedelmi hajókon. Az egyik akkoriban közismert vitorlás hajótípust éppen itt, Milnában nevezték el bracerának, nevét a Brač-szigetről (olaszul Brazza) kapta. Új kikötőkkel rendelkező kiépített öblök létesültek az 1860-as években is. Ebben az időben alakult ki a település képe keleten a Babarović család hatalmas háromszintes házától a nyugaton emelkedő kétemeletes Scarneo-házig és a kétemeletes konte Alberti-házig, melyről ezt a partszakaszt konteta rivának nevezik. Közte és az egyemeletes Scarneo-ház között építették meg az 1920-as években a várkastélyig vezető monumentális lodzsás lépcsősort. A településnek 1857-ben 1907, 1910-ben 2293 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 830 lakosa volt.

NépességSzerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.907 2.253 2.260 2.489 2.579 2.293 3.243 1.645 1.212 1.231 1.221 1.056 860 875 862 830
 
A Gyümölcsoltó boldogasszony plébániatemplom a kikötőből nézve.

NevezetességeiSzerkesztés

  • A Gyümölcsoltó boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma 1783-ban épült a kikötő északi oldalán barokk stílusban. Főépítésze a trogiri Ignacije Macanović volt, aki több más brači épületet is tervezett. Gazdagon díszített homlokzata két hatalmas pálmafa között áll, melyek a templom mellett a település szimbólumai lettek. A háromhajós, katedrálisszerű monumentális épületnek hét barokk márvány oltára van. A megfelelő megvilágítást huszonnégy nagy ablak, monumentális boltívek és oszlopok biztosítják. Legértékesebb oltárképei a sekrestye melletti mellékoltárokon találhatók. Az elsőt, mely az angyali üdvözletet ábrázolja Sebastiano Riccinek, a második Mária mennybevételét ábrázoló festményt pedig Paolo Veronésének tulajdonítják. Hátlapján "Paolo Veronese pinxit 1500" felirat látható. Az egész templomot Szűz Mária alakja tölti be, ugyanis a homlokzaton az ő két szobra, négy oltárán pedig még további szobrai találhatók. A templom melletti sekrestye volt eredetileg a település 1519-ben épített első temploma. Ma gazdag kincstár található benne arany, ezüst és fából készített, magas művészi értékű liturgikus tárgyakkal. A sekrestye mellett áll a karcsú harangtorony Trifum Bokanić trogiri mester alkotása. A templomban több értékes a 17. és a 20. század között készített festmény is található. A 25 regiszteres orgonát 1822-ben építették az itáliai Callido testvérek.
  • A kikötő felett található Anglešćinának nevezett reneszánsz várkastélyt a Cerinić család építtette az itteni kikötő védelmére. U-alakú épület belső udvarral, homlokzatán pártázat és ágyúállások maradványaival. Később az erőd jellegéből lakóépületté alakították át.
  • A Keresztelő Szent János templomot a 14. században építették egy sziklára. Az ismert szobrászművésznek Matko Mijićnek egy barokk domborműve található benne. Az épületet 1994-ben renoválták.
  • A Szent József templom a 19. században az Osibova-öbölben épült. Egyhajós épület, félköríves apszissal. Főoltárán értékes oltárkép található, melyet Vicko Zmajević zárai érsek adományozott a milnai plébániának a 18. század elején. A templomban több, 18. és 19. századi, ezüstből és fából készített liturgikus tárgyat és fogadalmi képet őriznek.
  • Az Osibova-öbölben kis 18. századi kápolna található, ahova Milnából 14 stációból álló keresztút vezet.
  • A település felett egy festői dombon található a temető. Értékes műemlékei közül kiemelkedik a Fájdalmas Szűzanya temploma, melyet 1880-ban mauzóleum formájára építettek.
  • A Pantera lábánál egy kis Szent Jeromos templom található, melyet Jere Bonačić-Proti építtetett itteni hajóépítő üzeme mellett.
 
Milna látképe.
  • A hosszú Milnai-öböl kijáratánál 1844-ben Arne Harašić egy kis Szent Miklós templomot épített a tengerészek védőszentje tiszteletére.
  • A plébániaház mellett áll a Isteni Szeretet Lányai rendjének háza, akik 1926-ban települtek a plébánia területére. A templomok, az öregek és a gyermekek szolgálatára.
  • A plébánia minden év július 16-án ünnepli patrónájának, a Kármelhegyi Boldogasszonynak a napját. Jelentős ünnep még március 19. Szent József napja, aki a plébánia másik védőszentje. A legnagyobb ünnep mégis Nagyboldogasszony ünnepe, amikor a településen a legtöbb a helyi és idegen turista.
  • A Milnával szemben fekvő kis Mrduja-sziget nyugati oldalán gótikus templom romjai találhatók. A boltozatos épület felső teraszos része védelmi célokat szolgáló elemekkel, őrtoronyszerűen volt kialakítva. Valószínűleg világítótoronyként használták. A szigetnek az ókorban nagy jelentősége volt, hiszen előtte haladt el a dalmát tartományi fővárosba Solinba vezető hajóút.
  • A Zaglav-félsziget végében található a Ražanj világítótorony. Ötszögű, szabályosan faragott kövekből emelt épület, négyszögletes tetőzettel. Déli homlokzatának közepén áll a sokszögű torony a világító berendezéssel. A torony a Splistka vratán áthaladó hajók haladását segíti.
  • A Zaglav-félszigeten a Zaglav-fokon található a Baterija-erőd, melyet 1806-ban a francia uralom idején építettek a Split felé irányuló, valamint a közép-dalmáciai szigetek közötti hajóforgalom ellenőrzésére.

GazdaságSzerkesztés

Milna gazdasági bevételi forrásit elsősorban a turizmus adja. A településen két jachtkikötő, szállodák, posta, egészségház és számos kiépített öböl található. A településen halfeldolgozó üzem is működik, emellett a lakosság nagy része foglalkozik olajbogyó termesztéssel és halászattal. Kedvező fekvése miatt, melyben nagy szerepet játszik a Splitbe irányuló, a Spliti kapun átmenő hajóforgalom, nagy tengeri potenciállal is rendelkezik, melyet részben ki is használ. Az olajfaligetek, szőlők közt fekvő Milna a sziget forgalmasabb nyaralóhelyei közé tartozik, rendezett stranddal és szép sétautakkal. A parton számos kereskedelmi egység, cukrászda található. A Milna környéki öblök egy része a partszakaszok tagoltsága miatt a település szélétől alig húsz perces sétával megközelíthető.

 
Milna, kikötő

OktatásSzerkesztés

A milnai alapiskola az 1848/49-es tanévben kétosztályos fiúiskolaként a Pantera-öböl előterében fekvő Buzolić-házban kezdte meg működését. Ottani működése 1882-og tartott, amikor a szomszédos épületbe, a Sfarčić család házába költözött. Itt 1901-ig működött. Az oktatás 1890-ig olasz nyelven folyt, de 1878-ban tannyelvként bevezették a horvátot is. A tanítói munkát a helyi iskola tanács irányította, melynek elnöke általában a plébános volt. Amikor 1875. Május 15-én I. Ferenc József császár látogatást tett a településen a tanárok olaszul és horvátul is feleltettek. Ekkor került szóba egy másik iskolaépület létesítése is. Ez később a Žalo-öbölben előterében egy kis épületben jött létre két fiú és egy lány osztállyal. Ennek a helyén épült fel 1901-ben a település új iskolaépülete, melyről az épület falán emléktábla emlékezik meg. Az 1934/35-ös tanévben az iskola hatosztályosra bővült és II. Péter trónörökös nevét vette fel. Az 1956/57-es tanévben a községi választmány az iskolát hétosztályosra bővítette. 1959-ben létrehozták az alsótagozatos ložišćei területi iskolát. 1960-ban az iskola Romano Marinović nevét vette fel. 1992-ben Milna alapiskolára nevezték vissza.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Milna témájú médiaállományokat.