Főmenü megnyitása

A moldvabányai csata 1467. december 15-én zajlott a Moldvát hűbéresévé tenni akaró Hunyadi Mátyás és a moldvai vajda, III. „Nagy” István erői között. A Moldvabánya (civitas Moldaviae[5]) városában megszálló magyar sereget éjjel meglepték a moldvaiak és a véres kézitusában maga Mátyás is három sebet kapott. Bár a támadókat sikerült visszaverni, a király sebesülése és az elszenvedett veszteségek miatt a magyar sereg visszavonult Erdélybe. A következő évben István vajda kibékült a magyar királlyal.

Moldvabányai csata
Csatajelenet Mátyás és István vajda seregei között, illusztráció Thuróczi János: Chronica Hungarorum című művéből (1488)[1]
Csatajelenet Mátyás és István vajda seregei között, illusztráció Thuróczi János: Chronica Hungarorum című művéből (1488)[1]

Időpont 1467. december 15.
Helyszín Moldvabánya
Eredmény Moldva pirruszi győzeleme; a támadó moldvaiakat visszaszorították, a király sebesülése és a veszteségek miatt a magyarok kivonultak Moldvából, a következő években Moldva újra Mátyás vazallusa lett
Szemben álló felek
Magyar KirályságMoldva
Parancsnokok
COA SK BA castle gate Corvinus.jpg

Hunyadi Mátyás uralkodói címere
Moldavia's coat of Arms of 1481.jpg

III. István vajda címere
Szemben álló erők
12 000-40 00012 000[2]
Veszteségek
1200[3] - 4000[4]7000 (és még 4000 a menekülés közben)[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Moldvabányai csata témájú médiaállományokat.

ElőzményekSzerkesztés

A 15. század közepén I. Sándor vajda két fia, III. Péter Áron és II. Bogdán (valamint ennek fia, III. István) küzdött a Moldva fölötti hatalomért. A harcoló felek aszerint esküdtek hűséget a szomszédos hatalmaknak, Lengyelországnak illetve Magyarországnak, ahogyan érdekeiknek leginkább megfelelt. 1451-ben Péter Áron legyőzte és lefejeztette Bogdánt és a lengyel királlyal kötött szövetséget. Ennek megfelelően III. István Hunyadi Jánostól kért segítséget. 1457-ben havasalföldi segítséggel István szerezte meg a trónt és behódolt IV. Kázmérnak, Péter Áron pedig Magyarországra menekült. 1462-ben István megostromolta, 1465-ben pedig el is foglalta a Duna-deltában fekvő havasalföldi és magyar csapatok által védett Kilia erődjét, és feltehetően szerepe volt az 1467-es erdélyi felkelés kirobbantásában is. Miután Mátyás király leverte a felkelést, úgy döntött, hogy még abban az évben fegyverrel kényszeríti meghódolásra a szomszédos fejedelemséget.

Bár Szapolyai Imre óva intette a királyt, hogy a tél kezdetén hadműveletekbe fogjon, Mátyás október végén (vagy november 25-én) elindult Nagyszebenből. Az Ojtozi- és Gyimesi-szorost eltorlaszolva és lengyel zsoldosokkal megerősítve találta; itt áttört és a Szeret völgyébe érkezve kifosztotta és felégette Bákó és Románvásár városokat. István békekérő követeket küldött hozzá, de ajánlatát Mátyás csak taktikázásnak ítélte és továbbnyomult Szőcsvásárba, a vajda székhelye felé.

A csata lefolyásaSzerkesztés

 
A moldvabányai csata

December elején hosszabb táborozással számolva a Moldova folyó mellett fekvő Moldvabánya kisvárosban szállt meg a magyar sereg. Itt újabb követek érkeztek, de a tárgyalások továbbra sem jártak eredménnyel. December 14-én állítólag magát István vajdát is elfogták, de rávette fogvatartóját, egy erdélyi hadnagyot, hogy engedje szabadon. December 15-én este egy erdélyi nemes érkezett Mátyáshoz, azzal a hírrel, hogy 12 000 moldvai fegyveres közeledik a város felé. A város védelmét megerősítették és még az este folyamán a három részre osztott moldvai sereg támadásba lendült. A támadók a helyi polgárok segítségével többhelyütt felgyújtották a várost, majd négyórás elkeseredett kézitusa következett, melynek során a moldvaiak a főtéren a magyar királyt védő 200 páncélos lovagig is eljutottak. A harc során Mátyás három sebet kapott; egy kopja hegye beletört a testébe és csak négy évvel később tudták eltávolítani. Elkeseredett küzdelemben sikerült kiszorítani a moldvai és lengyel zsoldos támadókat a városon kívülre. Janus Pannonius szerint 7000 moldvai esett el és még 4000-et vágtak le menekülés közben. A magyar veszteségeket Antonio Bonfini 1200-ra, Janus Pannonius 4000-re teszi (a Historiae Polonicae lengyel krónika 10 000 magyar áldozatról tud).

KövetkezményekSzerkesztés

Mivel a király súlyosan megsebesült (csak hordszéken tudott közlekedni), a sereg jelentős veszteségeket szenvedett és nem volt utánpótlásuk, Mátyás visszafordult Erdélybe. A lengyel krónika szerint 500 ágyút (a szám egyértelműen irreális) és egyéb kincseket ásott el visszavonulása közben. A csatában mindkét fél győztesnek nyilvánította magát, István vajda a zsákmányolt zászlókat és a hátrahagyott értékeket elküldte a lengyel királynak diadala bizonyítékául. Mátyás is jelentős számú moldvai zászlót zsákmányolt, ezeket a budai Boldogasszony-templomban helyezték el.

 
I. Mátyás magyar király lovasszobra

Míg vad Moldvát nyomta Mátyás király hada,
zászlaját Vitéz is elküldötte oda.
Oláh földről mikor visszatért a csapat,
hálából templomba vitte zászlójukat.

Janus Pannonius: VITÉZ JÁNOS ÉRSEK ZÁSZLAJÁRÓL (töredék)

[6]

Hadjárata viszont egyértelműen kudarccal zárult. III. István ellenfele, Péter Áron egyes források szerint szintén a moldvabányai csatában esett el; mások szerint a következő évben István betört Erdélybe, itt fogta el és fejeztette le Péter Áront. 1468-ban III. István békét kötött Mátyással, hűbérurának fogadva el a magyar királyt, aki többször nem támadott Moldvára, sőt több ízben segítette őket a törökök és a havasalföldiek ellen, így a Moldvai–török háborúban a vászlói csatában is.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Thuróczi János: Chronica Hungarorum, 1488. [2010. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 19.)
  2. Bánlaky József:A magyar nemzet hadtörténelme Digitális kiadás: Arcanum Adatbázis Kft. 2001
  3. Bonfinius, Rerum Hungaricarum decades IX., 505.
  4. a b Janus Pannonius levele Thuz János szlavón bánhoz
  5. „Civitas Moldaviae, Alexandru Moldaovcici”
  6. Janus Pannonius: A Duna mellől (fordította Geréb László)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés