Molnár Aranka (színművész, 1902–1982)

(1902-1982) magyar színésznő

Miklósy Aladárné Molnár Aranka, M. Molnár Aranka (Eger, 1902. december 11.[1]Kassa, 1982. augusztus 28.) magyar színésznő, Miklósy Aladár második felesége, Miklósy György édesanyja.

Molnár Aranka
Életrajzi adatok
Születési névMayer Aranka
Született1902. december 11.
Eger
Elhunyt1982. augusztus 28. (79 évesen)
Kassa
HázastársaMiklósy Aladár
SzüleiMayer Gyula Károly
Steiner (Gimesi) Flóra
GyermekeiMiklósy György

IMDb-adatlapja
SablonWikidataSegítség

Mayer Gyula Károly római katolikus vallású, hevesi születésű kárpitossegéd és a kölni születésű, izraelita vallású Steiner (Gimesi) Flóra lányaként született Egerben, a Csiky Sándor utca 16. szám alatt. 1917-ben lépett először színpadra Balla Kálmán soproni társulatának tagjaként mint karkötelezettséges színésznő, azonban a szezon harmadik hónapjában már naivaszerepekben is láthatta a közönség. Játszott Kecskeméten Mariházy Miklósnál, Sopronban (1920-tól) és Pécsett (1923-24) Asszonyi László és Kürthy György igazgatók szerződtetése nyomán. Itt nagy sikert aratott a Tökmag címszerepében, amelyet 22-szer játszott el egy idény alatt. Feltűnt még a Három gráciában és a Süt a napban is. 1922-ben az Országos Színészegyesület tagja lett.[2] Később Miklósy Aladár társulatában is megfordult (1925–26), aki később az első férje lett. 1924. augusztus 31-én kötöttek házasságot Kispesten.[3] Tagja volt a Városi Színháznak (1926-27), ahol a Balatoni legenda című daljátékban szubrettprimadonnaként, a Cseregyerekben primdonnaként szerepelt. Az újpesti színháznak (1927-29) illetve az Óbudai Kisfaludy Színháznak (1929-30) is tagja volt. Ezután Iván Sándor társulatában játszott (1930–31). Második házasságát Bauernebl Andor kassai sörgyárossal kötötte 1931-ben Budapesten.[4] Ez követően Kassán élt és a színjátszást is abbahagyta.

Fontosabb szerepei

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Kozma György: Heves megyei színészek és színházközeli emberek életrajzai az anyakönyvi bejegyzések tükrében. (I. rész. Ezerkilencszáznégyig). = Archivum 2005. 17. sz. 179-261