Maluku-szigetek

(Molukka-szigetek szócikkből átirányítva)

A Maluku-szigetek (másként Molukka-szigetek, Molukkák, régebben Fűszer-szigetek) Indonéziához tartozó, mintegy ezer kisebb-nagyobb szigetből álló szigetcsoport a Fülöp-szigetektől délre.

Maluku-szigetek
Közigazgatás
Ország Indonézia
RégióMaluku-szigetek
TartományÉszak-Maluku és Maluku
Legnagyobb településAmbon (település)
Népesség
Teljes népesség1 895 000 fő
Ambon (település) népességeismeretlen
Földrajzi adatok
Terület74 505 km²
Legmagasabb pontBinaiya (3027 m)
IdőzónaUTC+9
Elhelyezkedése
Maluku-szigetek (Indonézia)
Maluku-szigetek
Maluku-szigetek
Pozíció Indonézia térképén
d. sz. 2°, k. h. 128°Koordináták: d. sz. 2°, k. h. 128°
A Wikimédia Commons tartalmaz Maluku-szigetek témájú médiaállományokat.

Természetföldrajzi helyzetük szerkesztés

A szigetek a Csendes-óceán résztengereiből:

emelkednek ki.

Voltaképpen nem egy szigetcsoportról van szó: a „Maluku-szigetek” név az Új-Guinea és a Szunda-szigetek közötti szigetek összefoglaló neve. Földrajzilag három csoportra oszthatók: északi, középső és délkeleti Maluku-szigetekre.

Az északi szigetek közül a fontosabbak:

A középső szigetek közül a fontosabbak:

A délkeleti szigetek közül a fontosabbak:

A szigetek összesített területe 74 504 km² (Világjárók), illetve 74 505 km² (MNL).

Földtani felépítésük szerkesztés

A szigetek többsége vulkáni eredetű; legtöbbjüket atoll környezi. Ternate aktív vulkánja 1651 m magas, Banda szigetén a 656 m-es Gunung Api vulkán („Tűz-hegy”) ugyancsak aktív. Az Aru-szigetek (Kapulanan Aru) felszíne sík, mocsaras.

Éghajlatuk szerkesztés

Éghajlatuk nedves trópusi:

Növényzetük szerkesztés

A szigetek természetes növényzete trópusi esőerdő. Gyakoriak az illóolajokat tartalmazó fák; ezekről kapták a régebben használatos Fűszer-szigetek nevet. Az esőerdő domináns fái a különféle vasfák, fenyőfélék, rododendronok és eukaliptuszok — főleg örökzöldek. Foltokban tűnik fel a nyílt szavanna, a tengerparton pedig általános a mangroveerdő. Az esőerdőt a szigetek nagy részén kivágták, hogy megműveljék a földet.

Állatviláguk szerkesztés

A szigetek állatvilága az orientális és ausztráliai faunaterülethez tartozik a két faunaterület határsávjában a Wallace-vonaltól keletre. Sok a bennszülött faj.

A legjellemzőbb madarak:

Jellemző emlősök:

Lakosságuk, közigazgatásuk szerkesztés

A szigeteket Indonézia közigazgatása két tartományra osztja:

A két tartomány együttes lakossága 1 814 500 fő (Világjárók), illetve 2 094 700 fő (Terebess, 1995-ből), 212 000 fő (MNL, 1997-ből). Az őslakosság maláj és melanéz népelemek keveredéséből alakult ki. A sok bennszülött-európai vegyes házasság eredményeként az etnikum erősen kevert jellegű.

Indonézia egyéb részeitől eltérően a lakosság közel fele keresztény vallások híve:

Az erős vallási megosztottság ellenére a szigeteket hagyományosan a békés vallási együttélés mintaképének tekintették. 1999-2001 között azonban véres konfliktus dúlt a muszlimok és keresztények között.[1]

A szigetek belsejében többhelyütt fennmaradtak a természeti vallások.

Történetük szerkesztés

A szigeteket a 10. században kezdték el rendszeresen felkeresni az arab kereskedők. Ők terjesztették el az iszlám vallást, és ezután a szigeteken, illetve kisebb csoportjaikon több muszlim szultánság is alakult.

Az európaiak közül először a portugálok alapítottak telepeket:

A portugálokat a spanyol-portugál perszonálunió idején, a 17. század elején kiszorította a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC):

Utolsóként Tidore sziget szultánja ismerte el a holland fennhatóságot 1667-ben.

Ezután a szigetcsoport a második világháborúig Holland Kelet-India része volt; a kereskedelem és a szigetek gazdasági jelentősége a 18. század végén lehanyatlott.

A britek két rövidebb időszakra:

  • 1796–1802,
  • 1810–1817

gyarmatosították a régiót.

A japánok 1942-ben szállták meg. 1950-ben Ambon és Seram bennszülött lakossága az indonéz függetlenségi háború sikerét kiaknázva megpróbált függetlenedni, és kikiáltották a Dél-Malukui Köztársaságot, de a törpeállamot Indonézia nem ismerte el, és hamarosan bekebelezte.

Gazdaságuk szerkesztés

A vulkáni kőzetek málladékából képződött talaj termékeny; a gazdaság vezető ágazata a mezőgazdaság és a halászat. A fontosabb exportcikkek:

Kevésbé jelentős:

Bányászat:

Jegyzetek szerkesztés

  1. Archivált másolat. [2015. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 29.)

Források szerkesztés

További információ szerkesztés