Morfia jeruzsálemi királyné

melitenei örmény nemes, Jeruzsálem királynéja (12. század első fele)

Morfia jeruzsálemi királyné és edesszai grófné, született Morfia melitenei úrnő (1088 körül – 1126 vagy 1127. október 1.) örmény nemeskisasszony, házassága révén 1101–1118 között Edessza grófnéja, 1118–1126 között Jeruzsálem királynéja.

Morfia
Edessza grófnéja
Uralkodási ideje
1101 1118. április 2.
Elődje Arda marasi úrnő
Utódja Beatrix örmény hercegnő
Jeruzsálem királynéja
Uralkodási ideje
1118. április 2. 1126/1127. október 1.
KoronázásaBetlehem
1119. december 25.
Elődje Adelaide del Vasto
Utódja[* 1]
Életrajzi adatok
Uralkodóház Rethel-ház
Született 1008 körül
Malatya
Elhunyt 1126/1127. október 1.
Édesapja Gábor melitenei úr
Házastársa II. Balduin jeruzsálemi király
Gyermekei Melisenda
Aliz
Hodierna
Ioveta

ÉleteSzerkesztés

Morfia melitenei úrnő valamikor az 1070-es évek körül született a kilikiai örmény állam területén Gábor melitenei úr (?–1103) és egy örmény hercegnő fiatalabbik[1] leányaként. Édesanyja neve ismeretlen; a krónikák tanúsága szerint I. Konstantin kilikiai örmény nagyúr egyik leánya – esetleg unokatestvére – lehetett,[2] Morfia melitenei úrnő ily módon rokonságban állt az örmény uralkodócsaláddal. Örmény gyökerei ellenére a család a görög ortodox vallást gyakorolta.[3]

1101 körül, nem sokkal azt követően, hogy unokatestvérétől, a jeruzsálemi királytól örökölte az edesszai koronát, II. Balduin edesszai gróf (1060-as évek–1131) feleségül vette Morfia melitenei úrnőt. A házasságnak politikai okai voltak: II. Balduin gróf ilyenformán biztosította egyrészt trónigényét, másrészt a környékbeli örmények barátságát és támogatását. Melitene városa ugyanis a legelsőként megalakult keresztes állam, Edessza szomszédságában feküdt, s mint egykori örmény városra, Gábor melitenei úr jogot formálhatott az edesszai trónra. Emellett a gazdag ember hírében álló Gábor melitenei úr hatalmas, 50 000 bezant hozományt adott leánya mellé.

Annak ellenére, hogy hatalmi érdekekből kötött frigyről volt szó, a rendelkezésre álló csekély számú forrás alapján II. Balduin és Morfia boldog, mintaértékű házasságban éltek:[4] „[II. Balduinnak] […] magánéletében nem volt semmi kivetnivaló. Morfiával, örmény feleségével a frank Keleten ritkán látott tökéletes házastársi boldogság példájával szolgáltak”.[5] Négy gyermekük született – mindannyian leányok voltak, ami a trónöröklés szempontjából problémát jelentett ugyan, de kiházasításuk révén a jeruzsálemi királyi család fontos kapcsolatokra tett szert:

  • Melisenda (1105–1161), Jeruzsálem társuralkodó királynője
  • Aliz (1110 körül–1151 után), házassága révén Antiochia fejedelemasszonya
  • Hodierna (1110 körül–1164 körül), házassága révén Tripolisz grófnéja
  • Ioveta (1120–1170 körül), Szent Lázár kolostorának apátnője.

1118-ban, unokatestvére halála után a jeruzsálemi nemesek az edesszai grófnak ajánlották fel a megüresedett jeruzsálemi trónt. II. Balduin a fővárosba sietett, felesége és gyermekei pedig hátramaradtak Edesszában, ahol a kormányzást Josselin de Courtenay frank nemesúr vette át. Az 1119-es „vérmező” csata elvesztését követően a jeruzsálemi király visszatért északra családjához, hogy felügyelje a békét. Miután sikeresen biztosította a határokat, a király családja kíséretében visszautazott Jeruzsálembe. A Szentföld királyának a hitvese révén szerzett szövetségesei, valamint a fiúutódok kérdése kiemelt fontosságú volt, azonban a melitenei nagyúr leányának örmény kapcsolatai elértéktelenedtek a jeruzsálemi trónon. II. Balduin királlyá választása után az udvarban többen szorgalmazták, hogy hagyja el feleségét és politikai szövetségek, illetve fiúörökös reményében lépjen házasságra egy fiatalabb asszonnyal. II. Balduin azonban elutasította a gondolatot, hogy elváljon feleségétől,[6] s a Morfia melletti elköteleződöttsége jeleként királynévá koronázta az asszonyt. A ceremóniára 1119 karácsonyán került sor Betlehemben,[7][8] ahol annak idején az első jeruzsálemi királyt is megkoronázták.

Morfia királyné ugyan nem avatkozott bele a királyság kormányzásába,[9] az udvarra erős befolyása volt: hatására görög és örmény szokások terjedtek el, a hétköznapokban és a kulturális életben egyaránt. A királyság művészetére jellemző lett a keleti és a nyugati elemek keverése, maguk a keresztes lovagok is egyre több örmény hagyományt vettek át.

Mikor 1123-ban a királyt az edesszai határok védelme közben fogságba ejtették a muszlimok, a királyné örmény zsoldosak fogadott, hogy kiderítsék, hol tartják fogva a férjét.[10] 1125-ben a királyné személyesen utazott el északra egyezkedni a király szabadon bocsátásáról II. Balduin unokatestvére, I. Joscelin edesszai gróf társaságában.[11] A tárgyalásokat a királyné vezette. Balak szarúdzsi herceg fia, Timurtas hajlandónak mutatkozott elengedni az uralkodót, az általa szabott nyolcvanezer dinár váltságdíj azonban nagyon magas volt;[12] ráadásul ebből húszezer dinárt azonnal ki kellett fizetni; ezt az összeget a királyné teremtette elő. A váltság maradék részének zálogát tulajdon gyermeke, a kisleány Ioveta hercegnő jelentette, aki túszként ottmaradt a saizari emír udvarában édesapja szabadulásáért cserébe.

Morfia jeruzsálemi királyné és edesszai grófné legidősebb leánya zsoltárgyűjteménye, a Melisenda királynő zsoltároskönyve szerint október 1-jén hunyt el; az évre vonatkozóan nincsenek egyértelmű utalások, 1126 és 1127 egyaránt szóba jöhet. A Jozafát völgyében található Mária sírja templomban helyezték örök nyugalomra; később Melisenda leányát is ide temették. Bár a sírja túlélte a muzulmán uralmat, az ott található kegyhely miatt a királyné végső maradványait kiszórták a templomból. Özvegy férje nem nősült meg másodszorra; a király halála után a jeruzsálemi koronát elsőszülött leánya és veje örökölték társuralkodókként.

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A cím következő viselője: Komnénosz Teodóra bizánci hercegnő.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Runciman 1999  312. oldal
  2. A Rupenid-ház családfája (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 5.)
  3. Runciman 1999  312. oldal
  4. Türoszi  XII. kötet 2. fejezet, 512–513. oldal
  5. Runciman 1999  386. oldal
  6. Hamilton 1978  143; 147–148. oldal
  7. Runciman 1999  393. oldal
  8. Türoszi  XII. kötet 12. fejezet, 531. oldal
  9. Hamilton 1978  149. oldal
  10. Hamilton 1978  149. oldal
  11. Runciman 1999  404. oldal
  12. Runciman 1999  404. oldal

Források és irodalomSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Hamilton 1978: Hamilton, Bernard: Women in the Crusader States: The Queens of Jerusalem (1100–90). In Medieval Women. Szerk. Derek Baker. Oxford: Ecclesiastical History Society. 1978. 143–74. o.  
  • Howarth, Stephen: A templomosok titka. Ford. Pálvölgyi Endre. (hely nélkül): Kossuth Kiadó. 1986. ISBN 963-09-2872-8  
  • Read, Piers Paul: A templomosok. Ford. Majorossy Judit. (hely nélkül): Gulliver Könyvkiadó Kft. ISBN 963-92-3212-2  
  • Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963-379-448-X  
  • Türoszi: Türoszi Vilmos: Historia rerum in partibus transmarinis gestarum. arch Hozzáférés: 2015. dec. 18. részletek angol fordításban  

Kapcsolódó irodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Előző:
Arda marasi úrnő
Edessza grófnéja
1101–1118
 
Következő:
Beatrix örmény hercegnő
Előző:
Adelaide del Vasto
Jeruzsálem királynéja
1118–1126
 
Következő:

Komnénosz Teodóra bizánci hercegnő